„Prosím si lístok do Gbel…” – kerestem a megfelelő ragozást fiatal koromban az érsekújvári vasútállomáson. „Gbeliec” mondta az alkalmazott lekicsinylő hangnemben. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, csak azért is jól megtanulok szlovákul. Szinte minden felvidéki magyar ember átélt már ehhez hasonló traumát, amikor megszólalt és szégyen lett belőle. Ilyen tapasztalatok után nem is lehet csodálkozni azon, hogy jó pár év szlováktanulás után se mer megszólalni a gyermek ezen a nyelven. A párkányi Ady Endre Alapiskola szlovák szakos pedagógusaival a szlovák nyelv tanításának és tanulásának témakörét jártuk körbe.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
