A XVIII. század második felétől egészen a második világháború végéig – négy nemzedéken át – a sörgyártás terén meghatározó Dreher családról többször is állították azt, hogy tagjai zsidók. A Felső-Svábföldről (a mai Baden-Württemberg) előbb Ausztriába, majd Magyarországra került világhírű sördinasztia tagjai, de még a feleségeik is kivétel nélkül németek voltak. A dinasztia utolsó tagja, a teljesen elmagyarosodott Dreher Jenő gyermekei, egyik unokája és a neje mellett nyugszik a martonvásári Dreher-mauzóleumban. A neje, Dreher Jenőné, született Haggenmacher Berta Lujza a magyarországi kommunisták által mindenétől megfosztva egy svájci idősotthonban töltötte élete utolsó éveit.
A nemrégiben elhunyt Szőcs Zoltán irodalomtörténész, újságíró a Magyar Fórumban még a ’90-es években írt egy cikket Zsidó volt-e a vértesszőlősi őslelet? címmel. A szarkasztikus hangvételű írás ihletője a Mazsihisz egy akkori állítása volt, miszerint zsidó volt Lechner Ödön, a magyar szecessziós építészeti stílus talán legnagyobb mestere. Igaz, a szecessziós stílusnak voltak nagy zsidó építészei, de Lechner Ödön nem tartozott közéjük. Az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet és több más épületcsoda iskolateremtő művésze ugyanis apai és anyai ágon egyaránt bajor származású volt.
Lechner Ödön „elzsidósítása” jutott eszünkbe, amikor nemrégiben a Kossuth Rádióban egy történész fölemlítette azokat a zsidó gyárosokat, nagyiparosokat, akik a tőkebirtoklás jóvoltából föllendítették a Trianon utáni Magyarország iparát. A történész közéjük sorolta a világhírű sörgyártó családot, a Drehereket is. Az általunk tisztelt és becsült, nemzeti érzelmű történészt azért nem kívánjuk megnevezni, mert tévedését valószínűleg befolyásolta a Magyarországon 1945 óta egyre inkább tért hódító zsidó felsőbbrendűségi gőg.
A Felső-Svábföldről (a mai Baden-Württemberg) előbb Ausztriába, majd Magyarországra került Dreherek sem voltak zsidók. A világhírű „sördinasztiának” a XVIII. századtól kezdve egészen a második világháború utánig tevékenykedő sörfőzői, gyárosai római katolikus délnémetek voltak. Franz Anton Dreher, a „dinasztiaalapító”, 1736-ban született Oberschwabenben (magyarul: Felső-Svábföld, ahonnan a XVIII. században több ezer svábot telepítettek be, például a szatmári Nagykárolyba, Szatmárnémetibe és a környékbeli falvakba, majd a vesztes második világháború után gyilkolták le, űzték el őket szovjet segítséggel az oláhok – H. J.) Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a söréről világhíressé lett Dreher család nevének jelentése magyarul: esztergályos.
Franz Anton Dreher 1760-ban érkezett a császárvárosba, Bécsbe, ahol előbb csaposként és pincérként, majd később Ober-Lanzendorfban és a Pratert is magába foglaló Lipótváros (Leopoldstadt) nevű bécsi kerületben már sörfőzdét bérelt. A Dreher család sörgyártó tevékenysége valójában 1796-ban kezdődik, amikor is Franz Anton Dreher a Bécs melletti Klein-Schwechatban megvásárolta a Városi Sörházat (Klein-Schwechater Brauhaus).
A Dreher sördinasztia második tagja, Anton Eugen Dreher, vagy, ha már dinasztiáról beszélünk, I. Anton Dreher 1810-ben született a már említett Kis-Scwechatban. Külföldi tanulmányútja után, Kis-Schwechatban, 1840-ben elkezdte főzni az általa Klein-Scwechater Lagerbiernek (Kis-Schwechati ászoksörnek) nevezett, a Habsburg Birodalomban érdekes újdonságnak számító világos sört. I. Anton Dreher 1862-ben telepedett meg Magyarországon, miután Kőbányán megvette a zsidó Perlmutter Jakab és a Kőbányai Serház Társaság tulajdonában levő sörüzemet, s megalapította a Budapest-Kőbányai Sörgyárat (Brauerei Steinbruch). A manapság Budapest X. kerületének számító Kőbányán történt megtelepedés évében, 1862-ben a kiváló ászoksörkészítés elismeréseként I. Anton Drehert a császár személyesen tüntette ki a Ferenc József Rend Lovagkeresztjével. Elismert emberként, de aránylag fiatalon, 53 éves korában érte a halál a Bécs melletti Schwechatban.
Ifjú vagy II. Dreher Antal 1849-ben született, s apjától a kőbányai mellett örökölte még a schwechati, a triesti és a michelobi sörfőzdét is, s a konszernné alakult négy sörgyár gyártási technológiáját magas színvonalúra fejlesztette. Ifj. Dreher Antal uradalmakat, mintagazdaságokat is vásárolt, vezetett Fejér megyében és másutt, majd 1898-ban megvette a Ludwig van Beethoven ottani tartózkodásainak, látogatásainak köszönhetően világhírű, eredetileg barokk stílusban épült, majd neogót stílusban átépített martonvásári Brunszvik-kastélyt.
A német zenei géniusz háromszor is ellátogatott Martonvásárra, ahová egyik nagyúri mecénása és barátja, Brunszvik Ferenc gróf meghívására érkezett, de valójában a „Halhatatlan Kedves”(Unsterbliche Geliebte), Brunszvik Jozefin iránti szerelmi érzelme vonzotta a kastélyba. A művelt Dreher Jenő, a Brunszvik-kastély későbbi tulajdonosa tiszteletben tartotta Beethoven martonvásári látogatásainak emlékét. A zeneköltő halálának 100. évfordulójára, 1927-ben, zeneszerető kislányának, Anna Máriának a kérésére megrendelte Pásztor János szobrászművésztől Beethoven mellszobrának elkészítését. Más lapra tartozik az, hogy 1927-ben a meghívott előkelőségek listájának összeállítása körüli sértődések következtében nem került sor a szoboravatásra. A háború idején a szobor súlyosan megrongálódott, s ezért újrafaragott mellszobor manapság a kastélyparktó szigetén, a nyári Beethoven-koncertek színhelyén áll.
Dreher Jenő, aki ifjú és bohó korában még az osztrák hadsereg lovassági századosa volt, apja halála után végleg Magyarországra jött, majd teljesen elmagyarosodott. Feleségnek, a svájci német származású Haggenmacher Berta Lujzát (Lilly), Haggenmacher Henrik nagyiparos lányát választotta. A két család vagyonának összevonása révén Dreher Jenő megalapítja a Dreher-Haggenmacher Részvénytársaságot és az Első Magyar Serfőző Részvénytársaságot. Az ifjú házasok boldogan éltek előbb Kőbányán, utána a budai Isten-hegyen (ma: Szabadság-hegy). Az istenhegyi házban haltak meg 1901-ben, nem sokkal a születésük után a Dreher-házaspár ikergyermekei. A nyomasztó emlék miatt az ifjú házaspár hamarosan elhagyta az itteni otthonát, s a villát a fővárosnak ajándékozta.
Ezután az apa, II. Dreher Antal által 1898-ban megvásárolt martonvásári Brunszvik-kastélyba költöztek. Később téli lakóhelynek a pesti Károlyi-kert melletti Ferenczy István (akkori Károlyi) utca 5. szám alatt is fenntartottak maguknak egy házat. A második világháborús orosz megszállást Dreher Jenő és neje a Fejér megyei Tordas faluban levő kastélyukban élték meg, ám a harcok elcsitulása után nem az oroszok és a helyi aljanép által földúlt, kifosztott martonvásári Brunszvik-kastélyba, hanem a budapesti Károly utcai házukba költöztek, és várták a fejleményeket. Dreher Jenő, a németből magyarrá lett Dreher-sördinasztia utolsó tagja itt hunyt el 1949. január 19-én, 67 éves korában, miután néhány hónappal korábban minden vagyonát államosította az új rend.
Dreher Jenőt 1949-ben a martonvásári temetőben álló Dreher-mauzóleumban a születésükkor elhunyt két ikergyermeke és az 1920 körül tüdővészben, 17 esztendős korában meghalt, Erzsébet nevű leánya mellé helyezték örök nyugalomra. A mauzóleum belsejében áll a Dreher Jenő által Ligeti Miklós szobrászművésztől még 1930-ban megrendelt ember nagyságú, teljes alakú fehér márvány Krisztus-szobor.
Az özvegyen maradt Dreher Jenőnét a kommunisták még a Ferenczy István (Károlyi) utcai házukból is kiköltöztették, s valahol a Belvárosban volt kénytelen lakást bérelni. Szerény anyagi helyzetére jellemző, hogy ebédelni átjárt Budára, a Déli pályaudvar talponállójába. Az elszenvedett megaláztatások, s útlevélkérelmének többszöri elutasítása után, 1951-ben kiköltözött az egyik lányukhoz Belgiumba, de ott nem érezte jól magát, s ezért hazament Svájcba, ahol még az édesapja, Haggenmacher Henrik létrehozta Haggenmacher Alapítvány által működtetett idősotthonban töltötte életének hátralevő éveit.
A svájci Winterthurból származó, kálvinista vallású Haggenmacher család tagjai Magyarországra kerülésük után a Budapest, Hold utcai református templomba jártak istentiszteletre. Emléküket őrzi a templomban ma is nagy becsben tartott zománcozott fémtábla, amely hajdan a család üléshelyét jelölte Isten hajlékában. Dreher Jenőné, született Haggenmacher Berta Lujza 1970-ben elhunyt Svájcban, de holttestét – kívánságának megfelelően – hazahozták Magyarországra, s a martonvásári családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra három korán elhunyt gyermeke, s az 1949-ben meghalt férje, Dreher Jenő mellé.
Több mint két évtizeddel Dreher Jenőné után, 1993-ban ugyancsak a Dreher-mauzóleumban helyezték örök nyugalomra a 81 éves korában, Belgiumban elhunyt Dreher Anna Mária nevű lányukat, majd 2013-ban egyik unokájukat, Hardy-Dreher Bélát.
A Dreher család tagjainak örök álma és nyugalma fölött Martonvásáron Ligeti Miklós fehér márvány Krisztusa őrködik.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
