Alig kezdődött el az év, itt az újabb akadály, amely a kormány elé hárul. Maroš Žilinka legutóbbi megnyilatkozásai alapján nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az ellenzék megerősödött. De vajon jogos ez a feltételezés? Nézzük.
Ahogy azt már megszokhattuk, ha amerikai katonákról szóló, vagy a NATO-val kapcsolatos hírek látnak napvilágot, arra az ellenzék rögtön ugrik. Ha a Smerről vagy akár a Kotleba-féle ĽSNS-ről van szó, abban nincs semmi meglepő, de hogy egy ilyen témában megszólaljon a koalíció által megválasztott főügyész, az már hagy némi kivetnivalót maga után.
Történt ugyanis, hogy Maroš Žilinka egy nyilvános bejegyzésében elutasította a Szlovákia és az USA közötti védelmi megállapodás tervezetét, amelyet főként Jaroslav Naď védelmi- és Ivan Korčok külügyminiszter szorgalmazott.
Egyébként semmi eget rengető dolog nem történt, pusztán arról van szó, hogy a megállapodás lehetővé tenné az amerikai fegyveres erők számára a konyhai (Kuchyňa) és szliácsi katonai repülőterek használatát. Szlovákia úgy, mint a többi V4-es ország, a NATO tagja, vagyis egy ilyen megállapodás rutinszerűnek minősül a szövetséges államok között.
Az ellenzék, és főleg Robert Fico számára ez egyébként nem az, hiszen minden hasonló szándék mögött provokációt, inváziót és területfoglalást látnak.
Ebből a szempontból tényleg semmi új a Nap alatt. Az viszont már nagyon is furcsa, hogy egy főügyésznek miért kell véleményt nyilvánítania egy ilyen témában, provokációnak minősítve az egyezményt. Ezzel ugyanis felvette az ellenzék retorikáját, és egyértelműen elkezdett politizálni.
A kormánykoalíciónak más sem kellett. Maroš Žilinkával amúgy is gondjuk akadt a múltban, hiszen a 363-as paragrafus megszüntetését sem sikerült elérniük,
amely alapján a főügyész felmentette Vladimír Pčolinskýt. Az eseményeket az koronázta meg, hogy Žilinka a napokban Oroszországba látogatna, az ottani ügyészség 300. évfordulójának megünneplésén venne részt. És mindezt annak fényében, hogy elutasítja az USA és Szlovákia közötti egyezményt Mondani sem kell, ez bizony kiverte a biztosítékot néhány atlantista politikusnál. Jaroslav Naď védelmi miniszter, Juraj Krúpa OĽaNO-s képviselő, és Juraj Šeliga is a nemtetszését fejezte ki a tervezett úttal kapcsolatosan.
Šeliga szerint a főügyész szégyent hoz Szlovákia jó hírnevére, hiszen egy olyan országba utazik, ahol semmibe veszik az emberi jogokat és eltiporják a politikai ellenfeleket.
Adja magát a kérdés, vajon tovább mélyül a koalíció és Maroš Žilinka közötti feszültség? Meghatározhatják hosszabb távon a koalíció jövőjét az ilyen hasonló kijelentések?
Két nagyon fontos dolgot kellene megemlíteni. Az egyik társadalmi, a másik pedig politikai kérdés. A szlovákiai társadalmon belül érezni egyfajta megosztottságot geopolitikai kérdésekben.
Míg a hagyományos szlovák jobboldal inkább atlantista és Amerika-barát, addig az ellenzék és a szélsőséges pártok irtóznak az Amerika szó hallatán, a szívük pedig Oroszország felé húz.
Nem feltétlenül jobb és baloldali felosztás alapján figyelhető meg ez a jelenség, ez történelmi előzmények alapján alakult így, a nacionalistább szlovákok mindig is a szlávok legnagyobb nemzete, Oroszország biztos védelmében bíztak. Erre lehet az a magyarázat, hogy sok szlovák közszereplő és politikus hisztérikus rohamot kap, ha amerikai katonák kerülnek szóba. Ilyen volt Maroš Žilinka reakciója is.
Žilinkának nem szabadna megfeledkeznie arról, ha fontos funkciót tölt be, akkor nem indokolt megszólalnia ilyen ügyekben.
Márpedig ez történt, ráadásul ismerve a körülményeket, a koalícióval való kapcsolata is kritikus. Mindez felvet néhány kérdést, de még inkább kételyt. Vajon mennyire okozhat problémát a jövőben egy újabb konfliktus közte és a koalíció között? Indokolt lesz-e Maroš Žilinka leváltása? Ha pedig arra kerül a sor, itt az újabb kihívás: sikerül-e egy olyan kompromisszumos jelöltet találniuk a kormánypártoknak, aki tisztességgel tölti be a funkciót? A kérdések megválaszolását az olvasókra hagyom, de attól tartok, ebben a tekintetben is hatalmas kihívások előtt áll a koalíció.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
