1865. december 18-én hirdették ki az Egyesült Államok alkotmányának tizenharmadik kiegészítését, amely eltörölte a rabszolgaságot az országban. Ezzel jogi értelemben is teljessé vált a rabszolgaság eltörléséért is harcoló északi unionisták polgárháborús sikere.
1858-ban az Egyesült Államok tizenhét államában tiltották csupán a rabszolgaságot, tizenöt, jellemzően déli állam kifejezetten engedte azt, a külön állammá még nem váló, nyugati és észak-nyugati, illetve indián területen pedig semmi sem tiltotta meg emberek rabszolgaként való kezelését. Az 1860-as népszámlálás szerint közel négymillió rabszolga élt az Egyesült Államok területén.
Az Abraham Lincoln által benyújtott és elfogadtatott tizenharmadik alkotmánykiegészítés betiltotta az Egyesült Államok területén a rabszolgaságot és a kényszermunkát – utóbbit csak az igazságszolgáltatás keretében, elítélt bűnözők esetében engedélyezi.
Az amerikai polgárháború egyik kiváltó tényezőjének tartott rabszolgaság körüli vitát lezáró tizenharmadik kiegészítés jogi értelemben nem volt előzmények nélküli: 1862. szeptember 22-én adta ki Abraham Lincoln elnök Előzetes Emancipációs Kiáltványát, amelyben a déli államok rabszolgasorban élő feketéinek felszabadítását ígéri. Bár az elnöki rendeletként kezelt kiáltvány csak 1863-ban lépett hatályba és csak a lázadó tíz déli állam területére terjedt ki a hatálya, előre vetítette a republikánus elnök elszántságát az eltörlés végig vitelében.
William Tolman Carlton: Várakozás az órára (1863), (Forrás: whitehouse.org)
Az 1960-as évek legelején, a faji feszültségek felerősödésének idején az amerikai emberijogi mozgalom fő alakja, Martin Luther King egy stratégiát dolgozott ki arra, hogy az akkori elnök, John F. Kennedy Lincolnéhoz hasonló elnöki rendeletben, az ún. Második Emancipációs Kiáltványban ítélje el a faji alapú szegregációt. Bár az elnevezést nem vette át Kennedy elnök, de több elnöki rendeletben és később, az 1964-ben elfogadott emberi jogi törvényben is jóval szélesebb jogi garanciákat kapott az afro-amerikai közösség.
Száz évvel korábban, a republikánus Abraham Lincoln 1864-es elnöki programjának egyik fő pontja volt, hogy egy, a teljes Egyesült Államokra kiterjedő alkotmánykiegészítést fogadtasson el a törvényhozás mindkét házával. Maga a kiáltvány inkább volt a polgárháború politikai fegyvere, mintsem konkrét kényszerítő erővel rendelkező jogszabály, ezért a rabszolgaság eltörlésére, vagyis az abolícióra jóval erősebb garanciát kellett keresni.
A szenátus 1864. április 4-én ugyan elfogadta a kiegészítést, de a képviselőház először elutasította azt és csak Lincoln megválasztását követően, 1865 január 31-én szavazták meg 119 igen és 56 nem szavazat ellenében, a szükséges kétharmados többséget meghaladva.
Abraham Lincoln 1863 novemberében (Forrás: wikimedia.commons)
A kiegészítést az év hátralévő részében államonként ratifikálták – még a folyamatban lévő polgárháború idején is. Az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget az akkor még harminchat államból USA december 8-án érte el huszonhét jóváhagyó szavazattal.
Legelőször Illinois állam ratifikálta a tizenharmadik kiegészítést 1865. február 1-én, utoljára pedig december 6-án Georgia. Több állam nem fogadta el az alkotmánymódosítást ebben az évben, így például Florida és New Jersey sem, de ezek a tagállamok rövid időn belül megszavazták a módosítást.
Delaware állam azonban csak 1901-ben, Kentucky 1976-ban, míg Mississippi 1995-ben fogadta el hivatalosan a tizenharmadik kiegészítést.
Az alkotmánymódosítás kihirdetését Abraham Lincoln már nem érhette meg: április 15-én fegyveres merénylet áldozata lett a washingtoni Ford színházban, ahol páholyában John Wilkes Booth színész lelőtte. William H. Seward, aki Abraham Lincoln, majd Andrew Johnson külügyminisztere volt, hirdette ki az alkotmánymódosítást.
Az Egyesült Államok Alkotmányának tizenharmadik kiegészítését bejelentő nyilatkozat 1865. december 18-án. (Forrás: wikimedia.commons)
A tizenharmadik kiegészítés hatására több millió fekete szabadult fel 1865 végén, nemcsak a déli államokban, hanem azokon a még állammá nem vált, „vadnyugati” felügyelt területeken, ahol a jog érvényesítését nem segítette (vagy éppen akadályozta) a helyi kormányzat.
A tizenharmadik kiegészítés folyományaként 1866-ban emberi jogi törvényt fogadtak el, amely minden, az Egyesült Államok területén született embert, aki nem más hatalom alattvalója (kivéve a nem adófizető indiánokat), az Egyesült Államok állampolgáraként ismert el fajra, bőrszínre, korábbi rabszolga-státuszuktól függetlenül.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
