Két év után ismét a nótaszóé volt a főszerep Zselízen, ahol idén is nagyszabású nótaestet szerveztek a zselízi kultúrházban. Mi sem természetesebb annál, hogy a Garam mentén is nagy hagyományokkal rendelkezik a magyar nóta szeretete. Ebből kifolyólag a legendás zselízi nótafa, Kántor János és Cserba Gabriella évente rendez nótás rendezvényt, második alkalommal pedig egy gálaműsort hozott tető alá a nótakedvelők legnagyobb örömére. A koronavírus miatti lezárás feloldása után így április 23-án a környék legékesebb hangú előadói áldozhattak együtt a magyar nóta oltárán a zselízi művelődési otthonban.
A rendezvény nevét egy Mikszáth-regényből kölcsönözték, amit 1973-ben Zselízen a Csemadok színjátszó társulata 3 felvonásos darabként adott elő nagy sikerrel. „A sors furcsa fintora, hogy a főpróba reggelén is országos lezárást rendeltek el járvány miatt, így az eltolódott. Akkor nem a koronavírus, hanem száj- és körömfájás terjedt. Annak idején én voltam a legfiatalabb a társulatban, de Kántor János már akkor is a főszerepet játszotta, akárcsak a mostani rendezvényen.
Ennek emlékére döntöttük el, hogy megszervezzük ezeket az esteket, hiszen nemcsak mi, hanem nagyon sokan szeretik a nótaszót, s igénylik ezt a műfajt. Minden embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. Akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek – fogalmazott egyszer Babits Mihály. A magyar nóta a magyar nemzet kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről és bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról” – köszöntötte a teljesen megtelt kultúrház közönségét Cserba Gabriella, az est egyik házigazdája.
„Nem véletlenül tartja a mondás is, hogy sírva vigad a magyar. Talán nincs olyan ember, akinek ne lenne kedvenc nótája, aki még ne könnyezett volna meg egy-egy szívszorító dallamot, vagy éppen ne mulatott volna át egy éjszakát hegedűszóra. Tagadhatatlan, hogy igény van rá. A magyar dal a magyar nyelv, a magyar kultúra része, fontos szerepet tölt be anyanyelvünk megbecsülésében, a magyar öntudat erősítésében. Ha a nótát tisztán tartjuk, egy egész nép kedélye, életérzete él benne örökké és ezáltal jobbá válik a világ” – tette hozzá a másik házigazda, Kántor János.
A főszerepben összesen kilenc előadó állt, a hazai Kántor János mellett a Garam mente több településről érkeztek vendégelőadók: Hlavácsné Tőke Veronika Fegyvernekről, Bús Katalin Pogrányból, Smid Erzsébet Bényből, Básti János Ipolykesziről, Kovács László Ebedről, Kiss György Fegyvernekről és Magyar Nándor Ipolyszalkáról.
Az énekeseket Rikkony Pál zselízi cigányprímás és zenekara kísérte, igazán remekül, olyan hangulatot teremtve, mely egészen éjszakába nyúlóan kitartott a közönség aktív részvételével.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
