Nyitókép: www.nyirgorkat.hu
A héten György Ferenc ipolybalogi római katolikus pébánost kértük fel arra, hogy lelki táplálékot, erőforrást biztosítson mindazoknak, akiknek szükségük van rá ezekben az egyre nehezebben tűrt, embert próbáló napokban.
Éljük Jézussal e nagyböjti időt és egész életünket!
Nagyböjt van. Hamvazószerdán kezdődött, húsvétig tart. Negyvennapos szent idő. Az egyik küldetése a húsvétra való felkészítés, a másik pedig az örök életre való készülődés évenkénti lelkigyakorlata.
Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, az elején elmondta – mintegy keresztmetszetben – tanításának lényegét. Apostola, Szent Máté hallotta az azóta „hegyi beszédnek” nevezett Jézusi tanítás sommáját, majd később megírta evangéliumában több más jézusi cselekedettel és beszéddel együtt. Mivel Jézus a megtestesült isteni bölcsesség, az ő útmutatásánál jobb, alkalmasabb ajánlás nem létezik. Egyházunk szentlelkes meglátással nem véletlenül választotta az első nagyböjti napra ezt a minden lényegest magába foglaló útbaigazítást, mert ebben nem csak nagyböjti időre szóló kiváló program rejlik, hanem ennek későbbi, állandó megtartásával egész életünket megszentelő lelkületet alakíthatunk ki. Akkor hát lássuk sorjában ezt a remek programot. Három irányba, három felé van elkötelezettségünk: az Isten, a felebarát és önmagunk irányába.
„Amikor imádkozol…” Isten felé a mi imáink irányítanak bennünket. A vele való beszélgetés nem szent szövegek elmondása, előadás-szerű elsorolása, hanem párbeszéd, életünk Istenhez emelése, átadása kell, hogy legyen. Ne kéregetéssel, kunyerálással kezdjük beszédünket, hanem először dicsőítsük Őt, majd mondjunk hálát, köszönetet mindenért, és mindez szeretetből fakadjon. Ezt tehetjük magányosan, vagy közösségben, szótlan elmélkedésben, vagy hangos, magasztaló énekléssel is, akár… Ha Istennel élő kapcsolatunk lesz, akkor életünk az Ő irányításával helyes irányt vesz, jézusivá válik és üdvösségre visz bennünket.
„Amikor alamizsnát adsz…” ez felebarátaink iránti kötelességeinket rendezi. Itt is a szeretet kell, hogy domináljon, nem parancsot teljesítünk csupán, hanem segítő kezet nyújtunk egyik-másik embertársunknak. Ne feledjük, Jézus azonosítja magát embertestvéreinkkel, ezért amit teszünk, mintha neki tennénk, oly lelkülettel tegyük. Ezzel egyrészt iránta való szeretetünket is kifejezzük, másrészt cselekedeteink természetfeletti dimenzióba emelkednek.
„Amikor böjtölsz…” ez pedig a mi lelkünk szentté tevését hivatott segíteni. Ne csupán ételben, vagy italban való megvonást értsünk alatta, de minden olyan dolgot, tevékenységet, eseményt, rendezvényt, vagy akár személyt, mindent, ami, vagy aki akadályozza, fékezi, vagy elveszi , megszünteti lelkünk szentségét, az ezek helyes, mértékkel való használatát, kezelését avagy a tőlük való tartózkodást hivatott segíteni. Hogy lelkünk „összeszedje magát”, hogy megszabaduljon, felszabaduljon és megújuljon a kegyelemben, az istengyermeki életben. És ez sem negyven napra szóló feladat, egész életünkben kell, hogy jelen legyen a „szent félelem”, lelkünk elvesztésének félelme.
Gyakran tartsunk számadást. Mérjük fel lelkünk állapotát, s ha kel végezzünk böjtöt, vezeklést, eltakarítást, majd az ezt követő megújítást. Ennek még az a gyümölcse is lesz, hogy szentgyónásunkat nem egyszer egy évben, parancsból elvégzett, kellemetlen tortúraként végezzük, hanem megtisztító és megerősítő isteni segítségként értékeljük.
De nincs vége, ha mindezeket szívünkbe helyeztük és elindulunk ezen az úton a szent negyvennapra, megtapasztaljuk, hogy nem mennek a dolgok olyan egyszerűen. Mert ott settenkedik valaki, aki minderről tud és az ő egyetlen szándéka bennünket ebben megakadályozni. Ő pedig a sátán, akiről az első nagyböjti vasárnapon, mint Jézust kísértő, szándékaiban, terveiben akadályozó ellenlábasról olvasunk. És ez sem véletlen,
Egyházanyánk, ez a drága, bölcs édesanya ezzel üzen nekünk: ti is számoljatok a gonosz kísértő, benneteket akadályozó jelenlétével. Az ő háromszoros kísérlete pontosan ezen a három területen próbálta Jézust elterelni szándékaitól: hallgass rám, ami tested-lelked igényét illeti, majd én súgok, mire van szükséged…!
Az embereket ne te szolgáld, hanem te szolgáltasd őket, ha látják fenségedet, égből alálibegő érkezésedet, ez a te küldetésed…, és mindezekhez megkapsz minden hatalmat tőlem, ha számodra az Isten én leszek…Ugye mennyire más, homlokegyenest ellenkező útra terelne a gonosz, ha reá hallgatnánk, ezért ugyanahhoz a segítséghez nyúljunk, amihez Jézus is folyamodott: mi van a Szentírásban, mint mond az Isten, mert ha a legkisebb ponton is különbözik valami ajánlás, tanítás, magatartás, mint ahogy azt Isten reánk hagyta, azonnal otthagyni, és hűséggel ragaszkodni az igazhoz, az istenihez. És ez is egy életre szóló feladat, állandó kísértések közepette kell élnünk, állandóan egyeztetnünk a világ kínálatát az Isten adta értékekkel.
De nem vagyunk egyedül, Isten velünk van, segít, bátorít, megóv és megerősít bennünket tanításával és szentségi Testének erejével. Ezzel a tudattal, elszántsággal és bizalommal kezdjük e nagyböjtöt, azonban éljük mindennapjainkat és egész életünket ugyanígy!
György Ferenc
ipolybalogi római katolikus pébános
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
