Nem akar az ember rosszmájú ellendrukker lenni, és nem is igazán örvend a szlovákiai politikai történéseknek, de a SaS kirepülésével legalább most megismeri a szlovák kormány a kisebbségi létet.
Azért nem egészen biztos, hogy jó a párhuzam, mert ők csak a parlamentben kerültek kisebbségbe, mi pedig Trianont követően az élet minden területén: a szülőföldünkön, a nyelvünkben, a munkahelyeken, az utcákon, tereken, vidéken, városokban, hegyeken, völgyekben, villamoson és trolin is! A 2020-as parlamenti választások után létrejött kormánykoalíció Trianonjának ideje pedig most jött el! Mi a kisebbségi létünkről nem tehetünk, ránk erőltették, a szlovák kormány viszont saját magának okozta a bajt!
A kártyákat tehát újra osztották: a kezdeti kényelmes 95 képviselős kormánypárti többség politikai bénázásának köszönhetően fokozatosan kényelmetlen, 70-es kisebbségire változott. Az utolsó szöget a koporsójába Sulíkék verték távozásukkal, a pártelnök ráadásul még büszke is a tettére: „Egy csomó jól elvégzett munka van mögöttünk, és szerénység nélkül állíthatom, hogy büszkék vagyunk rá…” A választóitok nem annyira…
Viszont mi az évtizedek óta tartó megpróbáltatások során bebizonyítottuk, hogy megfogyva bár, de törve nem, képesek vagyunk megmaradni a kisebbségi létben is.
Nem biztos, hogy erre a szlovák kormány is képes lesz, a süllyedő hajó nem a legbiztonságosabb haladási eszköz, valószínűleg többen is keresni fogják még a menekülési, átpártolási lehetőséget. Nem csupán az eredeti koalíción belül, hanem a választásokon kialakult ellenzéki irányba is lesz kikacsingatás. Sulikék most ugyanúgy, mint Radičová kormányzása idején, szépen megágyaztak Ficóéknak.
Hogy milyen a kisebbségi lét? Meséljünk róla egy kicsit, mindenkori miniszterelnök urak? Amikor nem az történik a szülőföldünkön, amit szeretnénk?
Amikor a jogfosztottságunkat meghatározó beneši törvények hatálya még ma is okozhat meglepetést a felvidéki magyaroknak? Amikor a magyar állampolgárság érzelmi alapon történő felvétele a hivatalos törvény értelmében a szlovák elvesztésével jár együtt? Amikor szabályozni és ellenőrizni akarják az anyaországi támogatásokat? Amikor a sportrendezvényeken, például a pozsonyi Slovan-DAC focimeccsen büntetlenül lehet magyarellenes rigmusokat ordítani? Amikor a nyelvrendőrség jobban felügyeli a magyar nyelvű feliratokat, plakátokat, mint az angol vagy német nyelvűeket? Amikor a regionális magyar tévésugárzást kötelező szlovák nyelvű feliratozással sújtják? Amikor a kormány által támogatott nagyberuházások szándékosan elkerülik régióinkat, Dél-Szlovákia infrastruktúrájának fejlesztése pedig közel sem olyan fontos, mint az északi?
Szegény kormánypártiak! Most majd elszenvedői lesztek annak, hogy a parlamentben nem az történik mindig, amit akartok.
Mondhatnánk persze, hogy akkor most mi, magyarok forduljunk bátran az ellenzéki többséghez, hiszen majd előszeretettel fognak borsot törni a kormány orra alá olyan törvények beterjesztésével és jóváhagyásával, amelyek számunkra kedvezőek. Próbálkozzunk újra például az állampolgársági törvénnyel, vagy az önrendelkezéssel, illetve új, számunkra előnyösebb megyefelosztással, hátha sikerrel járunk.
Kizárt! Egyetlen egy dologban mindig össze fog tartani Szlovákiában a kormányoldal az ellenzékkel: a magyarok jogainak megítélésében, a számunkra hátrányos helyzet megtartásában. Ezért van nagyon nagy szükségünk egy erőteljes magyar képviseletre a szlovák parlamentben!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
