Ezzel a címmel rendezte meg a Muzslai Endrődy János Alapiskola a III. Hagyományőrző Napot.
„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!“ – a Sebő Ferenc, Kossuth-díjas népzenekutató szállóigévé vált sorainak jegyében megszervezett nap célja volt, hogy tanulóink megismerkedjenek azokkal az értékekkel, szokásokkal, játékokkal, ételekkel, amelyeket őseink hagytak ránk – mondta el Fundárek Szilvia igazgató helyettes, aki ismertette az igen tartalmas nap programját.
A napot, egy már hagyománnyá vált eseménnyel kezdtük, az elsős tanulók avatásával, akik immár hivatalosan is – a fogadalom elmondása után – „Endrődys“ diákokká váltak. A legkisebbek „keresztszülei“ a legnagyobbak, iskolánk kilencedikes tanulói, akik az egész ceremóniát és fogadalomtételt levezényelték. Az avatás a kis elsősök ünnepi műsorával zárult, akik a Pünkösdölés népi játékot adták elő.
Iskolánk tánctermében Méhes Kata játszóházat tartott, ahol pünkösdi gyerekjátékokat táncoltak, énekeltek az alsó tagozatos tanulók, a talpalávalót a Cseh Tamás Band szolgáltatta.
A Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola pedagógusa az agyagozás technikájával ismertette meg a tanulókat, akik szebbnél szebb tárgyakat készítettek nagy lelkesedéssel. Bőrből karkötőket fontak, amibe a saját monogramjukat is belevéshették, egy nagyon érdekes festésformát is kipróbálhattak, mégpedig a fafestés művészetét és régi bútorok rekonstruálását egyaránt.
Hagyományőrző napunk legközkedveltebb tevékenységei a kulcsoskalács sütés, krumplipompos készítés, valamint a hímzés, varrás voltak.
Ebben segítségünkre voltak a muzslai nyugdíjas asszonyok, így a gyerekek nagy lelkesedéssel sodortak, fontak, hímeztek, valamint egy régi mintakészítéssel is megismerkedhettek, a „drukkolással.” Természetesen a kalácsok, pogácsák pillanatok alatt elfogytak, mondván, ők még ilyen finomat nem ettek!
Hagyományőrző napunk egy lovas-íjász bemutatóval zárult a sportpályán, ami visszarepített minket a honfoglalás időszakába. Megismerhettük az akkor használt ősi magyar íjakat, fegyvereket, valamint elragadtatva néztük, hogy lóval sebesen vágtatva, hogyan lehet célba íjjal lőni rendkívüli pontossággal.
Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, és bízunk benne, hogy hagyományaink felelevenítésével, megélésével értéket tudunk közvetíteni, ami célba is ér, hiszen, akkor lesz sikeres az érték, ha közönségre is talál!”
A program a Bethlen Gábor Alap támogatásával jött létre.
(DE/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
