Talán meglepő a címben felvetett kérdés, nem is lehet könnyen válaszolni rá, de szerencsére módunkban áll elolvasni egy hiteles szemtanú beszámolóját, aki történetesen a magyar művelődéstörténet egyik kiemelkedő alakja volt. Ipolyi Arnoldról van szó, aki 200 esztendeje, 1823. október 18-án született a Hont vármegyei Disznós tanyán és gyermekkorát Ipolykeszin töltötte. Későbbi élete során évekig a Stomfához közeli Zohoron papként szolgált, közben azonban fontos könyveket jelentetett meg, köztük legismertebb munkáját, a Magyar Mythológiát.
Már ekkor sokfelé megfordult az országban és Európában és 1856-ban a dunaszerdahelyi születésű jeles tudós pappal, Csaplár Benedekkel és a közkedvelt Vasárnapi Ujság című lap rajzolójával egy hosszabb utazást tett a Csallóközben is. Minderről később folytatásokban számolt be a lap 1858. évfolyamának első 11 számában. Persze az egykori hetilap példányait manapság csak valamelyik központi könyvtárban találhatnánk meg, ezért is lehetünk különösen hálásak az idén elhunyt Koncsol Lászlónak, aki a múlt század 90-es éveiben egy könyvsorozatot indított útjára Csallóközi Kiskönyvtár címmel (Kalligram), és ennek lett első darabja Ipolyi Arnold addig csak a Vasárnapi Ujságban fellelhető beszámolója.
Maga a könyv még 1992-ben, tehát több mint harminc évvel ezelőtt látott napvilágot, és akkor én még középiskolás voltam, és ugyan hallottam a sorozatról, de az érettségi előtt nem igazán ez volt az az olvasmány, amire időt tudtam szakítani, s az igazat megvallva akkoriban más dolgok jobban érdekeltek. Közben Ipolyi neve egyre többet jött velem szembe, s amikor a Madách-Posonium könyvkiadónál, illetve a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetben dolgoztam, mondjuk így, „kikerülhetetlenné” vált. Néhai nagyapám könyveit rendezgetve került a kezembe a minap ismét a kiadvány, és kíváncsi lettem, hogy mit tartott érdemesnek feljegyezni Ipolyi azokról a településekről, ahol mostanában munkámat végezve gyakran megfordulok. Dunaszerdahelyről lakhelyemre utazva rendszerint áthajtok Csallóközkürtön, ahol mindig rácsodálkozom az útról jól látható templomra, amelyet tavaly belülről is volt alkalmam megcsodálni. Erről Ipolyi is megemlékezik:
Az épület ugyan sajátlag csak a régi vázának tekinthető inkább, amennyire gót formáján kívül minden ékét vesztve, valóban mint csupasz, kifehérített váz áll már előttünk. De nem volt ez mindig így! Éppen a kürti kis gót templom szóló tanúsága annak, mily művészi szépséggel díszlettek és fényben ragyogtak egykor mindezen mai, csallóközi, érdektelennek látszó kis egyházak; miután díszöket vesztve, ma csupán némi ódon durvaság képét mutatják. A vásárúti plébánia emlékkönyveiben (hová innét később a plébánia átköltözött) azonban valóságos lelkesedéssel írják le ezen egyház művészi gazdagságát és szépségét még azon múlt századi lelkészek is, kik mindezt már csupán romokban látták. Karcsú oszlopokon emelkedett szerintök a csúcsos boltívezet; nagyszerű freskó festvények boríták a falakat, az oltár márvány- és aranytól ragyogott. Mindennek egyetlen hírnöke ma egy, a falból előszökő karcsú oszlopszál s a művészettel faragott régi keresztelőmedencének töredékei, meg egy régi harang a toronyban a gót feliratú, megható, ájtatos fohásszal: Dicsőség királya, / Jöjj el békével, / Oh, kegyes Mária, / Kísérje az útban. Ámen. 1482. Magister Thomas. – E név és az év a templom építése idejét és alapítóját, úgy látszik, megismerteti.”
S ha már szót ejtettem Csallóközkürtről, idéznék még a Vásárútról szóló részből is, mert az is érdekesnek tűnik.
Vásárúton, melynek, mint mondók, emlékkönyvei tarták fenn az elbeszélteket, s hová most Kürt mint fiókegyház tartozik – ismét egy másnemű kincsre akadtunk. Az egyház sekrestyéje felett levő emeletes oratóriumban meglepőleg dús tartalmú könyvtárt nyitott előttünk az érdemes lelkész úr, mely gondja alatt műértőleg felállítva és lajstromozva, itt igen alkalmatos helyen, mint az egyház és plébánia könyvtára őriztetik. De nevezetessége nemcsak abban áll, hogy tetemesen meghaladja az enemű vidéki, tudvalevőleg majdnem sehol sem hiányzó, sokszor pedig jelentékes (!) egyházi és plébániai könyvtárakat, de amennyire irodalmunkra nézve is becses kincset tartalmaz. Benne vannak letéve Döme Károly, néhai pozsonyi kanonok, éledő irodalmunk első korú egyik derék munkásának becses kéziratai, több negyedrét ívnyi vastag kötetben. Köztök kiadott és kiadatlan munkáin és számos recenzióin kívül, még Kazinczyval, Baróti Szabó Dáviddal, Döbrenteivel és másokkal folytatott számos levelezései; mindannyi érdekes adatok irodalomtörténetünk ezen korára s az érdemdús férfi életrajzára nézve.”
Ipolyi az Alsó- és Felső-Csallóköz szinte valamennyi települését név szerint említi és mindenütt talál valami érdekeset, amire felhívja az olvasók figyelmét. Koncsol László, a kötet szerkesztője az összes rajzot és metszetet, amely a nevezetes utazás során készült és a Vasárnapi Ujságban is megjelent, beillesztette a szövegbe, sőt, érdekességként továbbiakat is csatolt, amelyek felidézik a kor tudományos és műszaki szenzációit. Ezenkívül egy olyan magyarázó és eligazító jegyzetapparátust is mellékelt, amely jóval meghaladja Ipolyi szövegének terjedelmét.
A fentebb már emlegetett, Koncsol László által megálmodott Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban számos más, érdekesebbnél érdekesebb munka jelent meg, amely a szűkebb haza jobb megismerésének lehetőségét jelentheti azoknak, akik érdeklődnek a téma iránt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
