2018. április 6-án mutatják be az amerikai mozik a "Chappaquiddick" című filmet. A mozit minden bizonnyal forgalmazni fogják a hazai filmszínházak is, ezért szükséges, hogy a film alapjául szolgáló történetet a magyar olvasók minél szélesebb körben megismerjék.
Főszereplője Edward Moore Kennedy, a szélsőbal és a liberális univerzum egyik imádott apostola, akit a filmben a kiváló Jason Clarke ausztrál színész alakít. Ed, vagy Teddy – ahogy az amerikai ballib média ezt a lelkiismeretlen gyilkost hívta egészen a haláláig – Chappaquiddick után amerikai szenátor és a ballib világ egyik tiszteletreméltóan dagadt világítótornya lett.
Pedig ritka nagy szar alak volt – nem azért, mert a beteg, hazug és képmutató balos liberális eszmék mellett szónokolt, hanem Chappaquiddick miatt. A Capitol Hill helyett MCI-Norfolk börtön egyik tömegcellájában kellett volna élete végéig ülnie – ha tudott volna ülni, mert azok a fiúk ott nem viccelnek, ha üríteni kell.
De hát mi is történt valójában 1969. július 18-án, a sikeresen kiirtott wampanoag törzsbéli indiánok földjén elterülő Chappaquiddick szigetén?
Robert Kennedy előző évi elnökválasztási kampányában részt vevő fiatalok egy csoportja aznap nagy bulit csapott a sziget egyik éttermében. Mikor Mary Jo Kopechne, Robert egyik titkárnője este negyed 12 körül bejelentette, hogy visszaindul a szállodájába, akkor a félrészeg Ted Kennedy azonnal felajánlotta, hogy hazakíséri.
A legfiatalabb Kennedy gyerek akkor már régen nős volt, sőt Joan, a felesége két vetélés után kiemelten veszélyeztetett terhesként a harmadik gyerekkel a hasában otthon feküdt. Ez az apróság azonban nem akadályozta meg semmiben Teddyt, elvette a sofőrjétől a kocsija kulcsát, és Kopechne-vel az anyós ülésen elindult a lány szállodája felé.
A felajzott Teddy kanyargott egy kicsit a sötétben, majd megállt a temető mellett, hogy Mary Jot alaposabban szemügyre vegye. Egy hazafelé ballagó szolgálaton kívüli rendőr azonban észrevette a pajzán fiatalokat, és a kocsi felé indult, hogy egy pár kérdést tegyen fel nekik. Ed Kennedy észrevette a közeledő alakot, sebességbe kapcsolt és elhajtott a közeli fahíd irányába.
A korlát nélküli hídon túl gyorsan ment, elvesztette az uralmát a jármű felett, és a vízbe borultak. Az Oldsmobile a tetejére fordult, és az amúgy nem túl mély folyóban lassan merülni kezdett. Edward Kennedy kiúszott a partra, és az ajtóüvegen kétségbeesetten dörömbölő lányt a sorsára hagyta.
Később a rendőrségi vizsgálat és a halottkém jelentése egyaránt megerősítette, hogy a baleset után a lány még több mint két órán át (!) életben volt, a kocsi aljára szorult légbuborékból órákon át lélegzett, és a halálát nem a baleset vagy sérülés okozta (azt nem is találtak rajta), és az élete végén hosszú percekig fuldoklott. Jelentésükben leírták, hogy ha Kennedy nem menekül el a helyszínről vagy segítséget hív, akkor különösebb nehézség nélkül ki lehetett volna húzni a kocsiból és a szerencsétlen lánynak nem kellett volna percekig tartó haláltusa után szörnyű kínok között meghalnia.
De a vizes ruhában a szállodájába tartó derék Kennedy gyerek elhaladt négy világító ablakú ház mellett anélkül, hogy segítséget hívott volna. Mikor hazaért, nyugodtan lefeküdt aludni. Közben még arra is volt ideje, hogy éjjel háromkor felhívja a szállodai portát, és arra panaszkodjon, hogy a közelben hangoskodnak, és ő ilyen hangzavarban nem tud aludni.
Másnap reggel nyugodtan társalgott egy vitorlás verseny győztesével, mikor két haverja felkereste, és kaján vigyorral érdeklődtek, hogy milyen volt azzal a lánnyal, akivel előző este a buliról távozott. Edward Kennedy, a "szenátus oroszlánja" (később így nevezték a demokrata barátai Ed Kennedyt) beszámolt nekik a történtekről, mire a két haver rávette Tedet, hogy menjenek vissza a hídhoz.
Vissza is mentek, és ott arra akarták rábeszélni Teddyt, hogy jelentse be a történteket a rendőröknek. Ő erre nem volt hajlandó, ehelyett Kopechne kisasszony holtteste közelében egy fülkéből hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott a családjával és a hirtelenjében oda rángatott ügyvédekkel. Két falubeli pecázó gyerek azonban észrevette az elmerült kocsiban levő női hullát, és a szülők értesítették a seriffet. Utána a rendőrök többször is kihallgatták az összevissza hazudozó Edward Kennedyt, mert minden alkalommal mást mondott és számtalanszor ellentmondásba keveredett magával.
A közvélemény nyomására Massachusetts állam Legfelsőbb Bírósága soron kívül kikérte a nyomozati anyagokat, de helyet adva a Kennedy család ügyvédei kérésének, zárt tárgyalásokat rendelt el. Az eljáró bíró igazoltnak találta a bűncselekmény elkövetését, de mindenkit meglepve még sem adott ki Ed Kennedy ellen letartóztatási parancsot.
Aztán az állami Legfelsőbb Bíróság az ezt követő bírósági eljárásokban különböző indokokkal sorra megtiltotta a megyei seriffnek, hogy kiadja a Kennedy ellen összegyűjtött bizonyítékokat, így az esküdtek nem tekinthettek bele a nyomozati anyagokba, és nem is javasolhatták a vád alá helyezését. A hős Ed csak abban vallotta magát bűnösnek, hogy elhagyta a baleset színhelyét, ezért az eljárások végén a bíró az ebben az esetben kiszabható legkisebb büntetést, két hónap szabadságvesztést szabott ki rá – amit Ted Kennedy büntetlen előéletére való tekintettel nyomban fel is függesztett.
A Kopechne család a Kennedyektől nyilvánosságra soha nem hozott összegű kártérítést kapott. Pár év múlva a megölt lány családja a Kennedyekkel kötött szerződés értelmében még azt is megtiltotta, hogy egy ettől független bírósági eljárás keretében Mary Jo Kopechne testét exhumálják.
Ez volt az a több amerikai lap által is gyilkosságnak nevezett esemény, ami Edward "Chappaquiddick" Kennedyt megakadályozta abban, hogy 1972-ben a demokrata párt jelöltjeként induljon az elnökválasztási küzdelemben.
Ennek a gyáva és szégyenteljes gyilkosságnak az árnyéka akadályozta meg őt abban is, hogy a szenátusban egy egyszerű szenátornál valaha is magasabbra rangra emelkedjen.
Érdekes módon, Edward Kennedy halála után a zsidó Ed Klein, a konzervatív értékek felé elfogultsággal nem vádolható, cionista érdekeket feltétlenül kiszolgáló New York Times egyik szerkesztője (és több, a Kennedy családdal kapcsolatos könyv szerzője) egy múlt heti cikkében megírta, hogy: "Ed [Kennedy] Mary Jo Kopechne halálával kapcsolatban az elmúlt évek során soha, egyetlen alkalommal sem mutatta a megbánásnak vagy lelkiismeret-furdalásnak a legkisebb jelét sem, sőt [Ed Kennedynek] a kedvenc viccei és humorának a központjában mindig Chappaquiddick volt, és nem csak baráti társaságban, de a Capitoliumban is sokszor kérdezte a körülötte levőket, hogy "na, hallottatok valami új Chappaquiddick-viccet?"
Vitéz pusztai Pálpusztai Pál
(A szerző olvasónk)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
