A koronavírus-járvány teljes pőreségében megmutatta, hogy az egészségügyi ellátás elsősorban a nővéreken áll vagy bukik. Ők vannak a beteggel a legtöbbet, ők állnak az ágyánál, és figyelik az állapotát. Kedves szavuk olykor többet ér, mint a legdrágább gyógyszer.
Az egészségügyi munka 80 százalékát ők végzik, nélkülük a rendszer egyszerűen összeomlana. Évről évre kevesebb van belőlük, félő, hogy emiatt egész kórházi osztályok zárhatnak be, mert egyszerűen nem lesz, aki dolgozzon.
– A nővérhiány fő oka, hogy az ún. erős évfolyamok, az 1958–1961 között született korosztály most vonul nyugdíjba. Ezt látjuk a nyilvántartásunkban is, év eleje óta csaknem 700 nővér jelentkezett ki, mivel nyugdíjba mentek. A korkedvezménnyel nyugdíjba vonuló nővérek száma is emelkedni fog, sokan éppen a koronavírus-járvány és az őrületes munkatempó miatt döntöttek úgy, hogy befejezik a pályafutásukat. Fiatal nővérből van a legkevesebb, és nem azért, mert nem tudnánk belőlük eleget képezni, az egészségügyi iskoláink képesek erre. Az a gond, hogy a végzettek 55 százaléka be sem lép az egészségügyi ellátórendszerbe. Nem tudjuk, hol kezdenek dolgozni, külföldön-e vagy esetleg egészen más területen. Tudomásunk szerint a nővérek egyik része Csehországban helyezkedik el, ahol nincsenek nyelvi akadályok, másik részük Ausztriában, de a dél-szlovákiai régióból is sok nővér dolgozik Magyarországon, főleg amióta ott jelentősen megemelték a nővérek fizetését.
Lukáš Kober hozzáteszi,
míg déli szomszédunknál a pandémia idején bért emeltek, hogy megakadályozzák a nővérek elvándorlását és a pálya elhagyását, nálunk még mindig csak tárgyalások folynak arról, hogyan lehetne emelni a béreket,
hogy konkurenciaképesek legyünk legalább a visegrádi négyek keretében, és itthon tartsuk a nővéreket. Miközben a számuk vészesen fogy, a szakma elöregszik.
A 2019-es adatok szerint Szlovákiában 47 év a nővérek átlagéletkora.
A kamaránál regisztrált hatvan év feletti nővérek száma 5200, ők azok, akik akár egyik napról a másikra kiléphetnek az egészségügyi ellátórendszerből.
– Nincs ország, amely ekkora kiesést kezelni tudna. Kórházakat, egész osztályokat kellene bezárni – mondja Kober.
– Már most is sokkal kevesebben dolgoznak, mint amennyire szükség volna. Van, hogy egyetlen nővér szolgál ott, ahol kettő-háromnak kellene, és ez nem új keletű probléma. Hogy is beszélhetnénk minőségi betegellátásról ilyen esetben? Rendszerszintű megoldásokra, reformra van szükség ahhoz, hogy a nővérutánpótlás biztosítva legyen. Örvendetes, hogy a pandémia okán 10-20, de még akár 30 százalékkal is megnőtt az érdeklődés az egészségügyi szakmák iránt, ennyivel többen jelentkeznek az egyes iskolákba. Ugyanakkor a nővérek bruttó alapbére nálunk csak 978 euró, a szlovákiai átlagfizetés 89 százaléka, holott sok országban ez 110-120 százalék. Ez az a bér, amit egy frissen végzett nővér és egy harminc éve dolgozó nővér is kap, ha az évek során nem képezte magát tovább, és nem szerzett magasabb képesítést. A szolgálatokkal tudnak ugyan pluszpénzt keresni, de ez a szabadidejük kárára megy, hiszen ők akkor is dolgoznak, amikor mások pihennek, például éjszaka vagy az ünnepek alatt.
A nővéreket ez a munka nemcsak testileg, de lelkileg is igénybe veszi, minél idősebbek, annál inkább.
Minden nyugdíjkorhatár-emelés igen hátrányosan érinti őket, ötven fölött már nem bírnak annyit dolgozni, mint fiatalon, és az örökös hajsza az egészségük kárára megy. A nővérek azzal, hogy tovább képezik magukat, sok esetben már az orvost is helyettesíteni tudják, de egy éjjeli műszakban akár az ápoló vagy a takarítónő munkáját is elvégzik, ha a váratlan helyzet megkívánja.
– Nővéreket klónozni nem tudunk. Tizennégyezret pedig évek hosszú során sem tudunk képezni. Mi a bérek emelését javasoltuk egy meghatározott kulcs szerint, amivel talán visszacsábíthatnánk a Csehországban és Ausztriában dolgozó nővéreket, akik ott gyakran csak ápolóként dolgoznak. Nem jókedvükből keresik másutt a kenyerüket, szívesebben lennének itthon, a családjuk közelében. A magasabb fizetés motiválhatná azokat a fiatalokat is, akik nővérnek tanulnak, hogy itthon maradjanak és az egészségügyben boldoguljanak. De még ez sem elég, hiszen a fiataloknak ma már az is szempont, hogy milyen feltételek között dolgoznak, milyen segédeszközök könnyítik meg a munkájukat. Fontos, hogy a 40 pluszos nővérgenerációkat is a rendszerben tartsuk és motiváljuk, mert most ők viszik a hátukon az egészségügyet – sorolja az előremenekülés lehetséges módját a szakember.
A 22 éves Barbara mióta az eszét tudja, arról álmodott, hogy egyszer ő is magára öltheti a nővérruhát, akár az édesanyja.
Az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után egy rövid ideig idősotthonban dolgozott, de többre vágyott, fejlődni akart, ezért az egyik pozsonyi kórház tüdőosztályán helyezkedett el.
– Még csak három hónapja vagyok itt, de gyakorolni tudom mindazt, amit megtanultam. Tizenkét órás szolgálatokba járok, az éjjeli műszakot ugyan kicsit nehéz volt megszokni, de belejöttem. Munka van bőven, a kollektíva jó, és hát a megbecsülést – anyagilag is – sokkal jobban érzem, mint az előző munkahelyemen. Döntően idősebb nővérek között dolgozom, de egész jól kijövök velük, segítőkészek. Azt tapasztalom, hogy nagyon sok fiatal nővér később még elmegy az orvosira is – meséli.
S hogy lehet bírni lelkileg a munkát egy olyan osztályon, ahol a halál gyakori vendég?
– Őszintén szólva, nem tudom, hogyan vagyok képes erre, de bírom.
A minap is egész váratlanul egy viszonylag fiatal női pácienst találtam örök álomba szenderülve a szobában, amikor bementem, hogy beadjam neki a gyógyszert.
A kezdeti megdöbbenés után már tettem a dolgom, ami ilyen esetben a kötelező eljárás. Talán azért tudom ezt lelkileg könnyebben viselni, mert súlyos beteg nagyapám a kezem között halt meg pár éve, és magam is túléltem egy életveszélyes balesetet. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyermekonkológián, ami lehetőségként szintén felmerült, nem tudnék dolgozni, jobban mondva, azt a sok szenvedést, amit ott látni, nem hiszem, hogy fel bírnám dolgozni.
Nevetve mondja, szereti a munkáját. Rosszabbra számított, mint amibe belecsöppent, és nem mellesleg a szlovák szókincse is gyarapodásnak indult.
Tegyük hozzá, hogy Barbara kedves, empatikus fiatal hölgy, ami áldás lehet a kórházban fekvő betegek számára. Ezeket a jó tulajdonságokat az édesanyjától örökölte, aki maga is megszállottja a szakmájának. Lehet, hogy a családjukban nővérdinasztia van kialakulóban?
Megjelent a Magyar7 2021/23. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
