Az ukrajnai háború befejezhetetlenségét sokan nem tudjuk mire vélni. Annak kitörésekor gondolhatott igen sokfélét a nyájas olvasó, meg az ő választott szószólói is, csak azt nem, hogy még most is tartani fog. Ahogy azt sem, hogy nincs az az ukrán vér, ami a támogatókat megrendítené. Miért? De miért? Sosem lesz elég?
Nem azt a kérdést akarom ezredszerre megvitatni, hogy agresszor-e Oroszország, azt tudjuk. Amit azonban eddig egyetlen egyszer sem gondoltunk – az új, 90 + 60 miliárdos támogatási igény ellenére sem – az a két új és rettenetes szám. A 800 és a 700 milliárd dollár (vagy euro), amit a következő 10 évben Ukrajnára szánnak. Pontosítok: az EU Ukrajnára szán. Működtetésre és felfegyverzésre. Csak. Humanitárius ebben nincs.
Ez elképesztő, egyben riasztó. Felfoghatatlan. Önmagában is, és az EU költségvetésének ismeretében is. Nehéz megszabadulni az euripidészi párhuzamtól: hogy a görög flotta Trója felé indulhasson, Iphigeniának pusztulnia kell. Boldog esküvőre csalják, mint az EU-polgárokat dicsőséges erkölcsi győzelemre. De feláldozzák, mint valami marhát, hogy Menelaos és Agamemnón politikai céljai teljesüljenek. Mint szegény ukránokat és ezt a nyomorult Európát, akiket senki nem sajnál.
Szerk. megj. Iphigeneia feláldozása: A görög sereg Auliszban vesztegel: szél híján nem tud elindulni Trója felé. A baj isteni eredetű: Artemisz megharagszik Agamemnónra, és csak akkor engedi tovább a flottát, ha a fővezér feláldozza saját lányát, Iphigeneiát. Ez a helyzet a görög tragédia alapkérdését sűríti magába: a közösség érdeke és a történelmi „küldetés” szembekerül az egyéni erkölccsel és az apai szeretettel. Agamemnón választása valójában nem választás. Ha nemet mond, szétesik a hadjárat, fellázad a sereg, és ő maga válik árulóvá; ha igent mond, megmenti a görög ügyet, de elpusztítja a saját családját. Iphigeneia ártatlan: nem döntött a háborúról, nem sértette meg az isteneket, mégis ő fizet. A történet ezért vált időtlen példázattá: a hatalom döntéseinek árát gyakran azok viselik, akiknek a legkevesebb közük van hozzá – és akikre utóbb csak annyit mondanak: „muszáj volt”.
De kinek a céljai teljesülnek itt? És vajon miféle hajóhad indul ennek árán és milyen háborús partok felé? Mik azok a kérlelhetetlen érdekek, amik miatt nincs kegyelem, sem bocsánat?
Ha azzal számolunk, ami a legvalószínűbb nem-túlbecslés, akkor 2022 és 2025 között 450 milliárdot kaptak, vagyis ugyancsak évi 150-et. Épp, mint a következő 10 évre tervezett 1500 milliárd. Csak abból még 175-öt az USA, 50-et meg a EU-n kívüli országok toltak össze! Azaz „nekünk” eddig „csak” évi 55 milliárdba fájt.
Ehhez képest az 1500 milliárd rengeteg. A EU teljes 2021-27-es költségvetése 1067 milliárd euró. Másszóval, az EU a következő években annyit kíván Ukrajnára költeni, mint önmagára. Hallatlan! A lényeg, Ursula von der Leyen tervei szerint valahogy így néz ki:
Tehát növekedés tartósan nulla, lecsúszás 12%, kiadás az előző ciklus 3-4-szerese. Vagyis, ha az EU-főnököknek minden összejön, akkor nekünk nem marad semmi. Vigasztalhat a tudat, hogy a legnagyobb, 5600 milliárdos tétel tulajdonképpen nincs is. Ugyanis, a saját fejlesztésről NINCS érvényes megvalósítási elképzelés, terv, ütemezés. Ezzel szemben a 800 milliárdos ukrán támogatásról van terv/ igény/ javaslat/ befogadás. Szép.
És tudják mi nincs még? Bármi elérhető és nyilvános arról, hogy a jelenlegi Ukrain Facility-ben mennyi, mire és mikor megy ki. Azt nekünk nem kell tudni a saját pénzünkről. Pedig ebben még NINCS is fegyvervásárlás!
Annyi bizonyos: az EU az évi 50 milliárdos eddigi költését 150 milliárdra emeli – miközben súlyosan elszegényedik. Míg a világ 2034-ig 20-25 %-ot nő, az EU 7-et! (Az USA évi 3-4-gyel várhatóan tartani tudja a 25%-nyi részesedését)
Nos, úgy fest, az EU-nak a jövőben vállalnia kell minden terhet, amit eddig az összes támogatónak együtt kellett. Amiben két furcsaság van: 1.) hogy (elvileg) ’27 után már nem lesz háború; és hogy 2.) az összegek mit sem csökkennek a fegyveres konfliktus lezárulása ellenére sem! És a lopásról (Zelenszkij szerint 100 milliárd dollár) még szó sem volt!
Bár kicsiny(es)ségnek tűnhet, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az elsődleges támogatóvá avanzsáló EU az osztogatásnál csak a 3. helyre számíthat. 1. az USA, már kész megállapodásokkal rendelkezik a kitermelésre, birtoklásra és a kvótákra, 2. Nagy-Britannia a 100 éves megállapodásával és támogatásával. Csak utánuk jön az Unió. Ebből sejthető, hogy mit fog kapni a támogatásért cserébe. Semmit. Főképp a fakezű kormányosaival.
Miért?
Erről a következő cikkünkben.
Micskó András
Nyitókép forrása: SITA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
