Az egyik leghíresebb középkori franciáról, Jeanne d’Arcról közismert, hogy látomásai és víziói voltak, amelyben – elmondása szerint – különböző szentek szóltak hozzá.
Azt azonban ma is csupán találgatják a kutatók, hogy ennek mi lehetett az oka. Valóban égi jelenés vagy egy betegség? Olasz szakértők legújabb kutatása szerint az epilepszia egyik formája állhat a háttérben.
Az írástudatlan parasztlány elmondása szerint látomásaiban Szent Mihály és Szent Katalin arra szólították fel, hogy szabadítsa fel az angolok és a burgundiak által hónapok óta ostromolt Orléans-t, majd vezesse Reimsbe a francia trónörököst, hogy megkoronázhassák. A reményvesztett uralom engedett az isteni nyomásnak, s Jeanne-t tették a francia hadak élére.
Az óvatos vezetéssel szembeszállva a férfiruhába bújtatott leány rávette a támadásra a felmentő sereget, és gyors győzelmet arattak. A hadiszerencse később teljesen elpártolt az egyébként egyik csatában sem részt vevő, ennek ellenére kétszer is megsebesülő csodatevő szűz mellől. A burgundiak 1430 májusában elfogták, és mivel a franciák nem fizettek érte váltságdíjat, a szűz 10 ezer arany ellenében az angolok kezére került, akik pedig átadták az inkvizíciónak. Összesen 70 vádpontot hoztak fel ellene – a boszorkányságtól kezdve a lótolvajlásig –, de ezt végül 12-re csökkentették. A százéves háború menetének megfordításában sorsdöntő szerepet játszó, később szentté avatott 19 éves lányt 1431. május 30-án végezték ki. Halála után elszenesedett testét teljesen elégették, hamvait pedig a Szajnába szórták.
Guiseppe d’Orsi, a Foggiai Egyetem neurológusa és Paola Tinuper, a Bolognai Egyetem orvosbiológusa az Epilepsy & Behavior című tudományos lapban publikált elmélete szerint a francia szűznek – mint ahogy már korábban többen is felhívták erre a figyelmet – epilepsziája lehetett, azonban a szerzőpáros szerint a rohamokkal járó betegség az agy hallásért felelős részére fejtette ki a hatását. Az orvosok úgy vélik, Jeanne-nak temporális lebeny epilepsziája lehetett, vagy idiopátiás parciális epilepsziája hallási tünetekkel (IPEAF). Valószínűleg genetikai úton örökölhette – erre utal az idiopátiás szó, míg a parciális (részleges) kifejezés azt az elméletet közvetíti, hogy csupán az agy egyes területeire fejtette ki hatását.
Az epilepszia egy olyan krónikus és rohamokban jelentkező betegség, amely során az agyi idegsejtekben rendellenesen fokozódnak a kisülések. Tehát a rohamok nem kiprovokáltak, akkor jelentkeznek, amikor az agy „elektromos jelei” elakadnak. Egy roham többféleképpen nézhet ki: elképzelhető, hogy a betegnek csupán egyes izmai rángatóznak, esetleg kábult és zavarodott lesz, vagy hangokat hall. Ez utóbbira épít D’Orsi és Tinuper elmélete, amely először tíz éve – az orléans-i szűz tárgyalásának tüzetesebb áttekintése során – bukkant fel a köztudatban.
A közel hatszáz éves történelmi beszámoló többek között Jeanne tüneteit is részletezi, ami segítheti a diagnózis felállítását. Külön megemlítik, hogy szentek alakjait és hangjait látta, elmondása szerint olykor a harangszó hatására kezdte el hallani az égieket. Az orvosok szerint a rohamokat kiváltó hang az epilepszia jele. Egy nyilvános meghallgatás során, 1431. február 22-én még azt mondta, hogy heti 2-3-szor hallja a hangokat, míg egy héttel később már így beszélt: „nincs olyan nap, hogy ne hallanám őket”. A kutatók ugyanakkor elismerik, hogy a hangok megjelenésének gyakorisága nincs teljes összhangban az általuk felállított diagnózissal. Az elmélet bírálói is pont ezen aspektust emelik ki, hiszen az ilyen típusú epilepsziában szenvedő betegeknek relatíve csekély számú (tehát nem napi rendszerességű) rohamot kell átélniük.
Az orléans-i szűznek olykor álmában is voltak jelenései: „aludtam, amikor a hang felébresztett, anélkül hogy bárki hozzám ért volna” – mondta az egyik meghallgatásán 1431. március 12-én. D’Orsi és Tinuper vizsgálatai szerint az ilyen típusú betegségben szenvedők 40 százalékának alvás közben is voltak már rohamai.
Természetesen egy hat évszázaddal ezelőtt élt leány esetleges betegségének diagnosztizálása nem könnyű, ha éppen nem lehetetlen feladat. (Ugyanakkor kategorikusan sem lehet kijelenteni, hogy valóban beteg volt, és nem isteni közbeavatkozásról van szó.) A kutatók szerint pontosabb kórképet tudnának felállítani a szent egy hajtincse segítségével. A történészek állítólag tudnak egy bizonyos levélről, amelynek lezárására a piros színű viaszba ne pecsétnyom, hanem a szűz ujjlenyomata, valamint néhány hajszála került, amelyből kinyerhetnék Jeanne DNS-ét. Ennek segítségével a tudósok előtt számos lehetőség nyílna, ugyanis az újabb orvosi kutatások során felfedeztek egy gént, amely az epilepszia ezen válfajához kapcsolódik. Azonban a rejtélyes levél az elmúlt tíz év során egyszer sem került elő.
Természetesen egy hat évszázaddal ezelőtt élt leány esetleges betegségének diagnosztizálása nem könnyű, ha éppen nem lehetetlen feladat. (Ugyanakkor kategorikusan sem lehet kijelenteni, hogy valóban beteg volt, és nem isteni közbeavatkozásról van szó.) A kutatók szerint pontosabb kórképet tudnának felállítani a szent egy hajtincse segítségével. A történészek állítólag tudnak egy bizonyos levélről, amelynek lezárására a piros színű viaszba ne pecsétnyom, hanem a szűz ujjlenyomata, valamint néhány hajszála került, amelyből kinyerhetnék Jeanne DNS-ét. Ennek segítségével a tudósok előtt számos lehetőség nyílna, ugyanis az újabb orvosi kutatások során felfedeztek egy gént, amely az epilepszia ezen válfajához kapcsolódik. Azonban a rejtélyes levél az elmúlt tíz év során egyszer sem került elő.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
