Az elmúlt héten is izgalmas írásokat igyekezett közölni a Múlt-kor a magazin. Megemlékeztünk a száz évvel ezelőtti soproni népszavazásról, bemutattuk a negyven évvel korábban kihirdetett lengyelországi szükségállapot folyamatát, utazást tettünk a Napkirály méregkeverő udvarába, felidéztük a leghírhedtebb orosz kuruzsló és szélhámos, Raszputyin alakját, végül felelevenítettük VI. György angol király trónra kerülésének körülményeit.
1981. december 12-én, nem sokkal éjfél előtt a lengyel Államtanács hozzájárult az egész nemzetre kiterjedő szükségállapot elrendeléséhez. Ezzel egyidőben a Lengyel Néphadsereg magas rangú tisztjeiből megalakult a Nemzet Megmentésének Katonai Tanácsa, lengyel rövidítéssel WRON. (Ennek tagjait később a lengyel nép a wrona (varjú) gúnynéven emlegette.) Még ezt megelőzően, 22:30-tól a titkosszolgálatok, a határőrség és a rendőrség csapatai egy összehangolt akcióban (Akcja Azalia – Azálea-hadművelet) megszálltak 451 telefonközpontot, továbbá rádió- és televízióállomásokat, hogy „megakadályozzák az álhírek terjedését”.
T-55A tankok a lengyel utcákon. (forrás: Wikimedia Commons)
Pontban éjfélkor kezdetét vette a Fenyő-hadművelet (Akcja Jodła): miközben a rendőrség gépesített egységei lecsaptak az ismert ellenzékiekre és Szolidaritás-tagokra, a lengyel utcákat a hadsereg mintegy 70-80 ezer katonája szállta meg, a belügyminisztérium 30 ezer funkcionáriusával, 1750 tankkal és 1900 páncélozott járművel kiegészülve. A Lengyel Rádió reggel hat órakor jelentette be a szükségállapot életbe lépését, majd közvetítette Jaruzelski tábornoknak a lengyel himnuszt is idéző beszédét; ezt később a televízió is leadta.
A WRON este héttől (később tíztől) reggel hat óráig tartó kijárási tilalmat rendelt el, lezárták az országhatárokat és a reptereket, ellenőrzés alá vonták a nagyobb városok felé vezető utakat. A telefonvonalakat elvágták vagy lehallgatták, a leveleket cenzúrának vetették alá. Hatnapos munkahetet vezettek be, a kulcsfontosságú üzemeket és szolgáltatásokat katonai igazgatás alá vonták, a bíróságok szerepét is katonai törvényszékek vették át. Mindezek dacára néhány napon belül az ország több pontján is ellenállás lépett fel a szükségállapottal és annak fenntartóival szemben.
Sopron esetében 70%, míg a környező településeken 60% voksolt a Magyarországhoz tartozás mellett. Az összesített végeredmény szerint a szavazók 65%-a választotta Magyarországot, így Sopron és környéke Magyarország része maradt. A Nagykövetek Tanácsa az osztrák kormány tiltakozása ellenére december 23-án ratifikálta az eredményt. 1922. január 1-jén a magyar haderő bevonulhatott Sopronba, amelyet méltán nevezünk a leghűségesebb városnak.
A velencei konferencia eredménye Bethlen első és talán legnagyobb politikai sikere volt. A kedvező döntés azért valósulhatott meg, mert az antant megosztott volt a kérdést illetően, és mivel két vesztes állam szembenállásáról volt szó, a nagyhatalmak készek voltak a kompromisszumra. Azonban Bethlen zseniális diplomáciai lavírozása, és az irreguláris alakulatok felhasználása nélkül az ország nem érhette volna el kitűzött célját.
Olympe Mancini, ismertebb nevén Soissons grófnő a vád szerint az 1660-as években több évig a Napkirály hivatalos ágyasaként számon tartott Mademoiselle de La Vallière-t, valamint magát az uralkodót is félre akarta állítani. Pere során maga a király ajánlotta fel, hogy választhat: vagy a száműzetés, vagy a börtön. A grófnő szinte azonnal külföldre menekült.
Catherine Monvoisin laboratóriuma egy 19. századi metszeten
Soissons grófnő húgát, Bouillon hercegnét a férje megölésével gyanúsították. A tárgyalásán azonban férjével és szeretőjével egyszerre jelent meg, nem ismerte el a Chambre hatáskörét, és arra a kérdésre, hogy látta-e az ördögöt, La Reynie-nek csak annyit felelt, hogy korábban nem, de most épp ott áll előtte: öreg, csúnya, és államtanácsosnak öltözött. Bátor viselkedése csak félig vált be. A király végül tizenöt hónapra száműzte. Az ügybe a holland-francia háború sikereiben kulcsszerepet játszó Luxembourg marsall is belekeveredett, ám néhány hónap után felmentették. Bár már ezek az esetek is felborzolták a párizsiak és az udvar kedélyeit, a legnagyobb botrány még hátravolt.
A szóbeszéd szerint az orosz vidéket járó, mindenféle képzettség nélküli vándorprédikátor olyannyira szó szerint értette tanításait, hogy a nála gyakorta megforduló, házasságtörést elkövetett nőkből az aktus – ezúttal magával a gyógyító prédikátorral történő – elkövetésével űzte ki a gonoszt.
Raszputyint sztarecként kezdték tisztelni annak ellenére, hogy a megnevezéssel általában az idősebb, példás életű szerzeteseket illették. Raszputyin híre egyre terjedt, és Szentpétervárig, az akkori orosz fővárosig is eljutott.
Raszputyin és családja
Egy szentpétervári püspök hívására a szerzetes a városba érkezett, ahol többek között a cárné, Viktória királynő unokája, Alexandra Fjodorovna gyóntatójával, Feofan püspökkel is találkozott, sőt egy idő után nála is lakott. A főváros miszticizmusra rendkívül fogékony felsőbb köreiben igen hamar komoly hírnévre tett szert, és híre a cári udvarba is elért.
Albertet VI. György néven, 1937. május 12-én koronázták meg. Uralkodásának legnagyobb próbatétele a második világháború volt. Az angliai csata idején Londont folyamatosan bombázták a németek, ennek ellenére György és felesége, Erzsébet a brit fővárosban maradt.
1940 szeptember közepén a Buckingham-palota udvarára is bombák hullottak, György király és a királyné pedig kis híján odavesztek. Ennek ellenére az uralkodói pár folyamatosan látogatta a bombázások helyszíneit, lelket öntve a polgárokba.
A yorki hercegi pár Ausztráliában (Brisbane,1927)
Az embert próbáló helyzetekben ismét szükség volt Logue szaktudására, aki a király hivatalos beszédeiből kihúzta a problémás szavakat, és állandóan jelen volt az uralkodó nyilvános szerepléseinél. A beszédterapeutának hatalmas szerepe volt abban, hogy a király a második világháború megpróbáltatásai közepette rengeteg lelkesítő beszédet tudott mindenféle kellemetlen megakadás nélkül elmondani.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
