A közelmúltban egy teljes méretű digitális scan készült az 1912-ben elsüllyedt Titanic roncsairól, amelynek részletes elemzéséből új információk derültek ki a hajó utolsó óráiról. A tengerfenéken lévő roncsok háromdimenziós másolatából többek közt látható, hogy miként szakadt ketté a hajó a süllyedés közben – és az is, hogy a teljes hajótest méretéhez képest mennyire apró lyukak pecsételték meg a Titanic sorsát. De arra is fény derült, hogy a legénység egyes tagjai – akiknek a sorsa már meg volt pecsételve – mennyire hősiesen álltak helyt az utolsó órákban azért, hogy minél többen kimenekülhessenek a süllyedő hajóról.
A becslések szerint körülbelül 1500 ember vesztette életét, amikor a Titanic 1912-ben, az első útján, egy jéghegynek ütközve elsüllyedt. Most egy friss, modern technológia segítségével készült kutatásban derítettek ki új részleteket a katasztrófáról. A roncsok szkennelését egy új dokumentumfilm, a National Geographic és az Atlantic Productions Titanic: The Digital Resurrection (szabad fordításban: Titanic: A digitális feltámadás) című alkotásának készítése érdekében végezték el.
A 3800 méter mélyen fekvő hajótestet automatizált merülőhajókkal, robotok segítségével térképezték fel. A roncsot mindenféle szögből lefotózták, és összesen több mint 700 ezer felvételt készített róla ahhoz, hogy elkészítsék a Titanic „digitális ikertestvérét”,amelyet a BBC News 2023-ban már bemutatott.
Azóta egy elemzőcsoport dolgozik a dokumentumfilmmel összefüggésben azon, hogy részletes elemzést készítsenek arról, hogy a Titanic roncsaiból (illetve az azok alapján készített szkennelt „digitális ikertestvérből”) mi mindenre lehet következtetni a hajó utolsó óráira vonatkozóan. Az új technológia segítségével az elemzők az eddigiekhez képest más módon tudták feltérképezni a katasztrófát, és a vizsgálatuk eddigi eredményeit most szintén a BBC ismertette egy friss cikkben.
Mint írták, a roncsokról készült búvárhajós felvételek önmagukban csak egy-egy mozaikot mutatnak, viszont a szkennelés által először láthatunk teljes képet a Titanic roncsairól, amelyek a tengerfenéken is több darabban, különböző helyeken találhatóak meg (abból adódóan, hogy a Titanic már a süllyedés közben kettétört). A hajó orra például egyenesen, viszonylag egyben maradva fekszik a tengerfenéken, miközben a tatja nagyjából 600 méterrel odébb található, és egy darabokra tört fémkupacra hasonlít.
„A Titanic a katasztrófa utolsó megmaradt szemtanúja, és még mindig van mit mesélnie. […] Olyan ez, mint egy bűnügyi helyszín: látnunk kell, hogy mi a bizonyíték, abban a kontextusban, amelyben megtalálható. És a roncs teljes területének átfogó áttekintése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük, mi is történt itt.”
– fogalmazott a vizsgálattal kapcsolatban Parks Stephenson, a Titanic elemzőcsoportjának egyik tagja. A 3D szkennelés által többek közt új perspektívában vizsgálhatták meg a hajó egyik méretes kazánházának maradványait is, amely az orr hátsó részén helyezkedik el, annak a pontnak a közelében, ahol a hajó kettétört. A vizsgálat megerősítette egyes túlélők beszámolóit azzal kapcsolatban, hogy az ottani mérnökök a végsőkig dolgoztak azon, hogy minél több ember megmenekülhessen. A túlélők közül sokan arról számoltak be, hogy a hajó lámpái továbbra is égve maradtak, miközben a Titanic elmerült a hullámok alatt.
A digitális másolatból az látszik, hogy néhány kazán homorú állapotban maradt – ami a szakértők szerint arra utal, hogy ezek még akkor is működtek, amikor a hajó már a víz alatt volt. Mindeközben a tatfedélzeten roncsainál is felfedeztek egy nyitott helyzetben lévő szelepet, ami szintén arra utal, hogy a gőz még mindig áramlott az áramfejlesztő rendszerbe a süllyedés közben.
A szakértők szerint mindez azt igazolja, hogy a mérnökök hátramaradtak, hogy szenet lapátoljanak a kemencékbe azért, hogy a világítást fenntartsák, és a hajó fényeinek segítségével könnyebben meg lehessen találni a túlélőket a jéghideg tengerben. A mérnökök mindannyian meghaltak a katasztrófában, de hősies cselekedetük sokak életét megmentette– mondta a BBC-nek Parks Stephenson, hozzátéve: „A végsőkig működésben tartották a fényeket és az áramot, hogy a legénységnek legyen ideje arra, hogy a teljes sötétség helyett némi fényben, biztonságosan bocsáthassák vízre a mentőcsónakokat. Addig tartották kordában a káoszt, ameddig csak lehetett, és mindezt szimbolizálta ez a nyitott gőzszelep, amely ott ült a hajó tatján.
”Egy másik, a tatról készült felvétel szintén érdekes részleteket mutatott. Ezen egy olyan ablaknyílás is látható volt, amely valószínűleg már a jégheggyel való ütközés alatt betört. Ez utóbbi szintén egybevág a túlélők beszámolóival, miszerint egyes utasok kabinjába már közvetlenül az ütközés után is jégdarabok zuhantak. Ezeken az apró lyukon múlhatott, hogy elsüllyed-e a hajó vagy sem.”
A kutatás részeként egy számítógépes szimulációt is elvégeztek, amely arra utalt, hogya hajó pusztulásához azok a viszonylag apró – nagyjából A4-es papírokhoz hasonló méretű – lyukak vezettek, amelyek a hajótest több pontján keletkeztek a jégheggyel való ütközés után. A szimulációt modern technológiai eszközökkel, a Titanic tervrajzaiból készített részletes szerkezeti modell alapján, valamint a hajónak az ütközési sebességére, irányára és helyzetére vonatkozó információk figyelembevételével készítették el a University College London (UCL) egyetem és Newcastle-i Egyetem közreműködésével. A modellezésből az derült ki, hogy miután a hajó csak érintőlegesen ütközött neki a jéghegynek, ezért a hajótestnek egy keskeny szakaszán, egymás után sorban keletkeztek ezek a viszonylag kis lyukak.
Mint ismert – és mint azt a BBC is említi a cikkben – a Titanicot a maga idejében sokan „elsüllyeszthetetlennek” tartották amiatt, hogy a hajót úgy tervezték meg, hogy a felszínen maradjon akkor is, ha a négy, úgynevezett vízzáró rekeszét elárasztaná a víz. A szimulációból azonban az derült ki, hogy ezek a kis méretű lyukak hat különböző rekeszre oszolhattak el – és gyakorlatilag ez pecsételhette meg a hajó sorsát.
„A különbség a Titanic elsüllyedése és el nem süllyedése között az apró, körülbelül papírdarabnyi méretű lyukakon múlik. A probléma azonban az, hogy ezek az apró lyukak hosszan húzódnak a hajó mentén, így az beáramló víz lassan, de biztosan bejut az összes lyukba, és végül a rekeszeket elönti a víz, és a Titanic elsüllyed.”
– vázolta az alább is látható szimuláció eredményét Simon Benson, a Newcastle-i Egyetem hajótervezéssel foglalkozó docense.
Ezek a sérülések sajnos nem látszanak a tenger alatti felvételeken, mivel a hajóorr alsó felét belepte az üledék. De a katasztrófa korábbi vizsgálataiban egyébként szintén azt feltételezték, hogy amennyiben a hajó frontálisan ütköznek neki a jéghegynek, és nem próbál meg az utolsó pillanatban kitérni előle egy kanyarral, akkor legrosszabb esetben is csak négy rekesznél keletkeztek volna lyukak, és a Titanic megmenekülhetett volna.
Mint a BBC összegezte, a roncsokból még mindig jól látható a Titanic katasztrófájának emberi oldala, többek közt azáltal is, hogy a hajó utasainak személyes tárgyai még mindig a tengerfenéken szétszóródva hevernek. Cikkükben ugyanakkor megjegyezték, hogy a roncsok 3D-s másolatának a teljes vizsgálatához még évekre lesz szükségük a szakértőknek.
Hirado.hu
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
