A hidegháború alatt a NATO a repülőgép-hordozókra és a felszíni flottákra építette stratégiáját. Ezzel szemben a Szovjetunió felismerte, hogy ezen a téren nem tud versenyre kelni. Emiatt inkább a tengeralattjárók és a hajók elleni rakéták fejlesztésére összpontosítottak.
Már az 1970-es évek elején több mint tízféle szovjet rakétatípus létezett. Ezek többsége túllépte a hangsebességet, és némelyikük már éles harcban is bizonyított. Eközben az Egyesült Államok csak 1977-ben állította szolgálatba az első Harpoon rakétáit.
A különbségek már akkor is megdöbbentőek voltak a hatótávolság tekintetében. Míg a nyugati rakéták alig 50–120 kilométert tettek meg, a szovjetek már 550 kilométerre is ellőttek. Ez a technológiai szakadék a Szovjetunió összeomlása után sem tűnt el.
Védelem nélkül a hiperszonikus korban
Az Intellinews elemzése szerint napjainkban a nyugati haditengerészetek esélyei minimálisak a kínai és orosz ballisztikus rakétákkal szemben. A hiperszonikus változatok elfogása még a legmodernebb amerikai rendszereknek is komoly kihívást jelent. Európa helyzete ennél is aggasztóbb, mivel flottáink szinte teljesen védtelenek e téren.
Az európai hadihajók jelenleg nem rendelkeznek megbízható védelemmel a ballisztikus fenyegetések ellen. Ezzel szemben Oroszország vagy Izrael már korvettekre is telepített ilyen védelmi rendszereket. A Vörös-tengeren látott sikeres akciók valószínűleg csak régebbi technológiájú eszközök ellen irányultak.
Bár zajlanak fejlesztések, mint az Aster vagy a CAMM-MR rakétacsalád, ezek integrálása időigényes. A modern orosz Zircon vagy a kínai YJ-21 rakéták ellen továbbra is alacsony marad a védekezés hatékonysága. Ez a helyzet gyakorlatilag elrettenti a Nyugatot egy közvetlen tengeri összecsapástól.
Elavult technológia és lassú válaszok
A legtöbb nyugati rakéta hatótávolsága még mindig rövidebb, mint az 1950-es évek szovjet modelljeié. Az egyetlen jelentős kivétel a Tomahawk legújabb változata, de ez is csak most kerül szélesebb körben használatba. A jelenlegi arzenál nagy része továbbra is a hangsebesség alatt repül.
Ez a lassúság több reakcióidőt hagy az ellenséges védelemnek a beavatkozásra. Az ukrajnai tapasztalatok is azt mutatják, hogy a lopakodó technológiák észlelése sokat fejlődött. A Nyugat így abba a csapdába eshet, hogy hamarabb süllyesztik el hajóit, mint hogy észlelné az ellenséget.
Ezt a körülményt nem lehet túlbecsülni. Az USA és Nagy-Britannia is annak köszönheti pozícióját, hogy uralni tudja a tengereket. Ha ez az uralom megkérdőjeleződik, különösen az USA-nál, az már a nyugati dominancia hivatalos végét jelentené.
A megoldást jelentő új rendszerek, mint a PrSM vagy az európai Stratus, csak 2030 körül érkezhetnek meg. A gyártási kapacitások azonban szűkösek, és a bevezetés üteme is lassú. A technológiai olló így tovább nyílik Oroszország és Kína javára.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Aaron Favila
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
