Az Új Ember idei huszonnegyedik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Száz évvel ezelőtt, 1921-ben alapította Bíró Ferenc jezsuita szerzetes a Jézus Szíve Társaságát Isten és a magyar nép szolgálatára. A közösség idén június 13-án ünnepel a budapesti Jézus Szíve-templomban. Suller Melinda SJC általános elöljáróval a Társaság múltjáról és jelenéről beszélgettünk.
Folkmisével ünnepelte kisbúcsúját a Szent Jobb átvitelének emléknapján, május 30-án a budapest-lipótvárosi Szent István-bazilika.
„Magyar hazánk, te jó anya, Fiad dicsérd ma, őt dalold” – zengett fel a 13. századi szövegezésű, 15. században lejegyzett bevonulási himnusz énekszóval, tekerőlanttal, fúvósokkal, orgonával a bazilikában. Különösnek hat a szóösszetétel: folkmise, azonban az, amit e kifejezés takar, messze nem annyira idegen a korabeli keresztény egyház zenei és liturgiai gyakorlatában, mint elsőre tűnik. A folklór elsődleges jelentése a néphagyomány, népművészet tartományba esik, a hazai népzenei hagyomány pedig igen sok szállal kötődik az Egyház saját zenéjéhez, a Szent István óta hazánkban mind a mai napig élő gregoriánhoz. A folkmise műfaját Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenész, népzenekutató, hegedűtanár, a magyarországi hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes alapító tagja, a Kalamajka zenekar egykori prímása álmodta meg.
Lapunk 4. oldalán, A Biblia üzenete rovatban Baán Izsák bencés szerzetes arról ír, hogy miként tapasztalható meg már jelen világunkban is Isten ereje és jelenléte: „uralma olyan belénk ültetett valóság, amely az élettel együtt növekszik, és a türelmes szemlélő számára egyszer csak megkérdőjelezhetetlenül jelenvalóvá, sőt mindent betöltő élménnyé lesz. A kalász növekedése csak visszanézve látható, a termés remélt, mégis ajándékba kapott végkifejlet”.
Versegi Beáta-Mária CB Punya – Egy falat kenyér című meséjét Pécsett, a Magtár Látogatóközpontban vitte színre a Keret Alkotó Csoport. A színdarab a fiataloknak és a cigányságnak is közvetíti Jézus történetét. A bemutatóról lapunk 11. oldalán olvashatnak.
A Mértékadó kulturális mellékletben Létay Kiss Gabriella operaénekessel olvashatnak interjút. Mint Pallós Tamás, a beszélgetés készítője írja, a művész „a hit és az örömhír átadásának jegyében bontakoztatja ki hivatását. Legyen szó színpadi alakításairól, egy hétköznapi beszélgetésről vagy egy interjúról, elköteleződése, derűje, bizonyossága mindenen átsugárzik”.
A kulturális mellékletben két rendtörténeti kiállításról is hírt adunk. A Magyar Nemzeti Múzeumban május 29-től látogatható a magyarországi premontrei rend 900 éves múltját, szellemi, lelki, kulturális és tudományos örökségét bemutató kiállítás, június 15-én pedig megnyílik a pálosok tárlata.
A Nézőpont rovatban Baranyai Béla ír David Attenborough munkásságáról és legújabb sorozatáról. „Az angol természettudós nevét szinte mindenki ismeri, aki szereti a természetfilmeket… Legújabb, Az élet színei című minisorozatában különleges kamerák segítségével tárja elénk, milyen szerepük van a színeknek az állat- és növényvilágban. Az Egy élet a bolygónkon című dokumentumfilm viszont egy olyan ember végrendelete, aki egész lényével félti a bennünket körülvevő élővilágot.”
A jegyzetíró szerint „Attenborough azonban a legkevésbé sem pesszimista. Szerinte még megállhatunk a szakadék szélén, ám ehhez változtatnunk kell eddigi életmódunkon. Azt, hogy a természetfilmezés nagy öregjének megoldási javaslatai mennyire elfogadhatók, ki-ki döntse el maga. Ám annyi biztos, hogy ha nem akarunk egy olyan helyen élni, mint a Csillagok háborújából ismert Coruscant bolygó, akkor helyet kell adnunk azoknak a lényeknek, amelyekkel együtt közös otthonunk a Föld.”
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
