A nagyhatalmak számára mindig is kényes témát jelentett Ukrajna csatlakozása a NATO-hoz. A fő indok természetesen a félelem Oroszország és Vlagyimir Putyin ellenlépésétől. Az orosz elnöknek markáns véleménye szerint a NATO további keleti bővítése elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Adódik a kérdés, szüksége van-e a NATO-nak Ukrajnára?
A kérdést nagyon röviden is meg lehet válaszolni, ha a felek el akarják kerülni a konfliktust, akkor nem kellene még jobban provokálni az orosz medvét. A történet azonban ennél sokkal bonyolultabb, hiszen Oroszország már rég elveszítette Ukrajna felett a kontrollt, így Ukrajna már jó ideje a NATO és az Európai Unió felé tart. Persze Oroszország legalább a látszatát szeretné fenntartani annak, hogy meg tudja akadályozni Ukrajna csatlakozását, de valójában a nyugati hatalmaknak sem lenne kifizetődő, ha egy konfliktusforrást, a megtépázott gazdasági-társadalmi állapotban lévő Ukrajnát maguk közé fogadnák.
A rigai NATO-csúcson az új német kancellár, Olaf Scholz ki is jelentette, hogy Németország jelenleg nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát. Elnézve a Donyec-medencei konfliktusövezetben kialakult háborús helyzetet, érthető, nem beszélve arról, hogy az ország rengeteg belső problémával néz szembe. Ugyanakkor a mondatban benne volt, hogy jelenleg.
Vagyis hosszú távon a NATO számára elérendő cél lehet Ukrajna megszerzése, hogy könnyebben kordában tartsák az oroszokat, akiknek így gyakorlatilag alig maradna mozgásterük Európában.
Jens Stoltenberg, a szervezet főtitkára nem véletlenül fogalmazott sarkosan, valósággal megfenyegette Oroszországot: ha még egyszer erőszakot alkalmaz egy független állam, Ukrajna ellen, akkor gazdasági és pénzügyi szankciókkal nézhet szembe. A válaszreakció sem késlekedett az oroszok részéről: a NATO folyamatosan provokál, és agresszív politikát folytat Oroszországgal szemben.
De nézzük meg a helyzetet ukrán szempontból is, hol lehet az ő helyük a világban?
Ukrajna megalakulása egyfajta szimbolikus lezárását is jelentette a hidegháborúnak. A Szovjetunió felbomlása után területéről elvitték az összes atomfegyvert, az ország jelképezte a neutrális zónát, vagy a határt Amerika és Oroszország között. A két szuperhatalom akkoriban egyezett meg abban, hogy a NATO soha nem terjeszti ki hatalmát a Szovjetunió volt területeire. Alighogy kimondták az egyezséget, érvényét is vesztette, mert felvették a NATO-ba a balti államokat. Ukrajnában azonban bonyolultabb a helyzet. Függősége Oroszországtól, a lakosság keleti, orosz ajkú és oroszbarát, illetve a nyugati ukrán, sőt nagyrészt nacionalista erőktől, amit sajnos a kárpátaljai magyarság is durván megszenved. Egy szó, mint száz, Ukrajna még nagyon nem érett meg a NATO-csatlakozásra, a katonai szövetség meg nem vesz a nyakába olyan terhet, amely kiszámíthatatlanná tenné Oroszország reakcióját. Az ország, illetve a lakosság végzetes megosztottsága miatt tartom magam ahhoz a régi véleményemhez, hogy az ország kettéválása sokkal több problémát oldana meg, mint amennyit okozna.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
