Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapjuk a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban.
Az emléknap időpontja arra emlékeztet, hogy a szovjet megszálló hatóságok 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, és megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovács Bélát 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, ahol bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelésügyi miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a második Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszatért baranyai szülőfalujába. Erőteljes nyomásra 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy a Népfront képviselőjeként az Országgyűlés tagja legyen, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok csak 1989-ben rehabilitálták. Kovács Béla önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon. Az Országház közelében álló bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.
Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából minden évben országszerte megemlékezéseket tartanak.
„Ha a kommunisták megszerzik a hatalmat, akkor bárkiből lehet áldozat”
Ez a nap nemcsak a Kisgazdapárt főtitkára, Kovács Béla személyes tragédiájáról szól, de a szembesülésről azzal is, hogy ha a kommunisták megszerzik a hatalmat, akkor bárkiből lehet áldozat – mondta Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából Budapesten vasárnap.
A NEB, az Országgyűlés hivatala és a Rákóczi Szövetség vasárnapi megemlékezésén a Nemzeti vértanúk emlékművénél a NEB elnöke kiemelte: a független és demokratikus Magyarország reményének megalázó és cinikus sárba tiprását jelentette, hogy Kovács Bélát, a magyar törvényhozás mentelmi joggal védett képviselőjét 1947-ben egy idegen hatalom állambiztonsági szervei letartóztathatták, külföldre hurcolhatták, megkínozhatták és végül a Gulágon évekig fogva tarthatták.
Gérecz Attila, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottjának életét felidézve elmondta: a nagyon fiatalon, mindössze 26 évesen meghalt költőről, megannyi sorstársáról, a kommunista diktatúra áldozatainak tízezreiről a rendszerváltásig, 1989-ig nem lehetett nyilvánosan beszélni. Ezt jól példázza, hogy Gérecz Attila verseit rejtegették, a kommunista hatalom teljes feledésre ítélte – mondta a NEB elnöke.
Ahhoz, hogy időről időre le tudjuk győzni a kommunista diktatúra szellemiségének rejtetten tovább élő maradványát, emlékeznünk kell ezekre a hősökre, akik „a szabadságukat is kockára tették, az életüket is feláldozták a magyar hazáért, a magyar szabadságért és azért, hogy mi nyugodtan és békében éljünk” – fogalmazott Földváryné Kiss Réka.
Az emlékműnél koszorút helyezett el Latorcai János, az Országgyűlés KDNP-s alelnöke, Sömjéni László Géza, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Földváryné Kiss Réka is. A megemlékezés a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei szervezeteinek képviseletében több száz középiskolás vett részt.
Varga Mihály emlékeztetett: a kommunizmus volt eddig az egyetlen rendszer, amely ideológiává emelte az ember szabványosítását, a közösségek tömeggé alakítását. Sokféle alakot öltött az üldözés, a terrort, az elnyomást, a megfélemlítést szinte minden magyar család a bőrén érezhette – fogalmazott.
A miniszter rámutatott: a mai kort ismét egy közösség nélküli ideológia próbálja meg uralni.
„A lepelnek azonban előbb-utóbb ismét le kell majd hullnia, mert egyedül senki nem boldogulhat, és ma éppen az egyén elsőbbsége az, ami a boldogság útjában áll” – mondta, hozzáfűzve, hogy minden valódi egyéni siker mögött támogató közösségeket találunk, a kormány ezért védelmezi a családokat, támogatja az egyházakat, épít a hagyományokra és kiáll a nemzetállamok Európájáért.
Varga Mihály az Apor Vilmos-kiállításról szólva elmondta: egy olyan személynek állít emléket, aki meggyőződéséért és hitéért az életével fizetett. Az ember a történelem során hajlamos újra elkövetni ugyanazokat a hibákat, ezért fontos az emlékezés, hogy a jövő generációit védettebbé tegyük az újabb történelmi hibákkal szemben – fogalmazott a pénzügyminiszter.
A nemzeti emlékhelyet jelölő és a nemzeti sírkertbe sorolt sírokra emlékeztető parcellakövet avatott a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából pénteken a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) a Váci Rabtemetőnél. Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) elnöke az eseményen kiemelte: minden politikai hatalomnak van egy eszmeisége, ami az emberképét is tartalmazza. Ha ebből hiányzik az emberi méltóság, akkor abból szörnyű tettek következnek. A huszadik század két őrült eszméje, a nácizmus és a kommunizmus ilyen volt – tette hozzá.
„Az emlékezetre meg kell tanítanunk a fiatalokat is, mert a nemzet nem más, mint a múlt, a jelen és a jövő magyarjainak a szövetsége” – fogalmazott Harrach Péter.
(A nyitóképen: Kovács Béla kisgazdapárti politikus szobra az Országgyűlés Irodaházánál a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Kisgazda Polgári Egyesület közös megemlékezésén a kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2024. február 25-én.)
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
