Új régészeti és genetikai kutatás szerint a híres Newgrange-i folyosósírban nem kizárólag az elit tagjai temetkeztek – a bizonyítékok alapján nem az örökletes hatalom, hanem más, máig ismeretlen szempontok alapján választották ki, kik kerülhettek a több mint ötezer éves ír emlékműbe.
Új fényben a Newgrange múltja
Friss kutatás szerint nem kizárólag az elit tagjait temették el a Meath megyei Newgrange ősi ír folyosósírban. Ez megkérdőjelezi azt az eddigi feltételezést, hogy kizárólag királyok vagy vérfertőző dinasztiák képviselői nyugodtak a neolitikus sírban.
A University College Dublin (UCD) kutatói új tanulmányban mutatják be eredményeiket, amelyek új megvilágításba helyezik az ősi temetkezési gyakorlatokat.
Neil Carlin, az UCD régészetdocense szerint a korábbi feltételezés, miszerint vérfertőző uralkodó elit temetkezett a sírba, nem illeszkedik a kőkorszaki ír társadalomról alkotott képhez. A bizonyítékok is ellentmondanak ennek.
Newgrange több mint ötezer éves neolitikus emlékmű, amelyet a Boyne folyó völgyében, földműves közösségek építettek. A sír része annak az őskori műemlékegyüttesnek, amelyet az UNESCO világörökségi helyszínként tart nyilván.
Nincs bizonyíték örökletes hatalomra
Jessica Smyth, szintén az UCD docense, rámutatott: míg Európa más pontjain találtak olyan temetkezési helyeket, ahol szoros biológiai rokonság – szülők, gyermekek, nagyszülők – nyomai lelhetők fel, Newgrange esetében ilyen genetikai kapcsolatokat nem azonosítottak. Az ősi DNS-vizsgálatok nem támasztják alá vérvonalak vagy dinasztiák jelenlétét az ír folyosósírokban.
A kutatás szerint Írországban és Nagy-Britanniában sem találtak más neolitikus vérfertőző temetkezéseket, és az egész őskori Európában nincs nyoma beltenyészetnek.
A kutatók szerint egyértelmű, hogy bizonyos embereket válogattak ki, hogy folyosósírokban nyugodjanak – de nem tudni, mi alapján történt ez. Smyth hangsúlyozza: „Nem ismerjük a kiválasztás szempontjait, és nem tudjuk, miért tartották ezeket az embereket különlegesnek.”
Abban az időszakban a halottakat nem egészben temették el. Sokszor rituálisan feldarabolták őket, néha elhamvasztották, vagy a közösségek között, szintén rituális céllal, „körbejártak”. Csak ezután kerülhettek be a megalitikus sírokba.
Távoli eredetű anyagok
Carlin a BBC News Northern Irelandnek nyilatkozva elmondta: a sír építőanyagainak egy része távoli területekről származik. A kémiai jelek szerint egyes temetkezések nem helyi eredetűek. A Newgrange-nál található kövek akár 40 kilométerrel távolabbról, például a Dundalk-öböl vidékéről érkezhettek.
Mindez arra utal, hogy a temetés nem vérségi alapon, hanem közösségi reprezentációként történt.
Newgrange belsejét 1960 előtt erősen megbolygatták. Az 1960-as ásatások során mindössze öt ember égett és épen maradt csontmaradványait találták meg. Carlin szerint az évszázadokon át tartó zavarások miatt nem tudható, eredetileg hány ember nyugodhatott itt.
A sír 1699-es újrafelfedezése óta a terület folyamatosan az ír állam felügyelete alatt állt.
Építészeti csoda
A Newgrange-i domb vese alakú, több mint egyhektáros területen fekszik. 97 nagyméretű sírkő övezi, némelyik megalitikus művészeti alkotással díszített. A belső, 19 méter hosszú folyosó egy kereszt alakú kamrába vezet, amelynek boltozatos teteje van.
Az emlékmű i. e. 3200 körül épült, vagyis idősebb, mint Stonehenge vagy a gízai nagy piramisok.
Newgrange különlegessége, hogy téli napforduló idején a napfény átjut a tetőpáholyon keresztül a belső kamrába, mintegy 19 métert megtéve. Ez az építtők magasszintű csillagászati tudását is jelzi.
Ez az egyedülálló fényjelenség minden évben látogatók ezreit vonzza – és újabb bizonyítékul szolgál arra, hogy a helyszín sokkal inkább közösségi szimbólum volt, mint dinasztikus temetkezési hely.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
