Tavaly december 3-án, advent első vasárnapján missziós évet indított a Budapest-Külsőangyalföldi Mária Keresztények Segítsége Plébánia. A közelmúltban pedig ugyanitt, a Rokolya utcai plébánián megalakult az első Magyar Keresztény Színkör.
Művészeti vezetője Zöld Csaba Jászai Mari-díjas színész, rendező, zenész; ügyvezetője Tilk Károly vállalkozó, lelkivezetője pedig Varga Norbert, a papi közösség moderátora.
Zöld Csabával, Tilk Károllyal és Tilk-Lippai Mariannával, a színkör egyik tagjával beszélgettünk a plébánia Mária termében. Kérdésünkre, hogy miként jött létre a tudomásunk szerint előzmény nélküli Magyar Keresztény Színkör, Zöld Csaba elmondta: utánanézett az interneten, és tényleg nem talált arra vonatkozó elképzeléseket, dokumentumokat, hogy korábban bárkinek eszébe jutott volna magyar keresztény színházat alapítani, bár nem volt kritérium, hogy ők legyenek az elsők. A névválasztást illetően először arra gondoltak: első Magyar Keresztény Színháznak nevezik magukat. Sokat gondolkoztak, beszélgettek erről, s végül úgy döntöttek: egyelőre még nem minősítik magukat színháznak, csak színkörnek. Később aztán csodás dolgok születhetnek ebből:
– mondta Zöld Csaba.
Tilk Károly hozzáfűzte: Csaba művészember, „én viszont valóban inkább a valóság talaján állok”. A végzettségére nézve gépészmérnök ügyvezető nagyon szereti az irodalmat, a művészetet, és sokat olvas, ugyanakkor pragmatikusan gondolkozik. Természetesen ő is rendkívül lelkes, és hisz abban, hogy a Magyar Keresztény Színkör kiváló előadásokat fog létrehozni. Ha nem volna meggyőződve erről, nem is vágott volna bele. „Jó párost alkotunk Csabival, mert ő ötven centivel jár a föld fölött, én pedig csak öttel.” Elsősorban a háttérmunka, a színházi vállalkozás megszervezése és menedzselése lesz Tilk Károly feladata, Zöld Csaba pedig a művészi oldal megvalósításért felelős: szövegkönyvek írása, zeneszerzés, az előadások rendezése.
Tilk-Lippai Marianna szerepelt a Rokolya utcai plébánián nagypénteken bemutatott, Zöld Csaba által rendezett Passió előadásában. Leszögezte: nem volt kérdés számára sem az akkori szereplés, sem pedig az, hogy ő is alapító tagja lesz a színkörnek. Marianna motivációs tréner, rádiós- és televíziós műsorvezető, van affinitása a színjátszáshoz, szereti is. Nagyon örül, hogy tagja lehet a színkörnek, és bízik abban, hogy nagyszerű produkciók születnek majd a munkájuk nyomán.
Zöld Csaba szavaiból kiderült: az imént említett, nagypénteken bemutatott Passió egyfajta teszt is volt számukra. Azt akarták megtudni, hogy az előadás után vajon még mindig úgy érzik-e, van létjogosultsága a folytatásnak. A Passió fogadtatása csodálatos volt, s az érdeklődés iránta óriási. Kezdetben úgy gondolkoztak:
Sok ember közös munkája volt ez a produkció, mindenki a legjobb tudását adta bele, és a siker nem maradt el. Ennek a katartikus élménynek a hatására döntöttek úgy, hogy a további működésükhöz igyekeznek valamilyen intézményesített formát találni, amelynek keretei között hosszú távon is együtt dolgozhatnak. Már megvan a következő darabjuk témája is, advent idején szándékoznak bemutatni. Nem klasszikus pásztorjáték lesz, és közelebb áll majd a színházhoz, mint a liturgikus előadáshoz. A szöveget Zöld Csaba írta, és a zenét is ő szerezte hozzá. Részletesen egyeztetett a színműről Tilk Károly ügyvezetővel és Varga Norbert lelkivezetővel. A folytatással kapcsolatban pedig még több az ötletük. Jövőre a költészet napjára, illetve az államalapításra emlékező augusztus 20-ai ünnepre is szeretnének előadással jelentkezni.
A színkört tizennyolc-húsz ember hozta létre, néhány hivatásos színész, többségében pedig lelkes, tehetséges amatőrök. Zöld Csaba nagyszerűnek nevezte, hogy négy színművész is van az alapító tagok között. Fekete Gábor és Kovalik Ágnes játszottak a Passióban is, Gábor volt Jézus, Ági pedig Szűz Mária. Rajtuk kívül még két színésszel bővül a csapat, Blazsovszky Ákossal és Simon Péterrel. Az utóbbi színész – akinek a neve igazán illik a keresztény színkörhöz – azzal ment oda Zöld Csabához: hallott róla, hogy megalakult a társulat, hogyan csatlakozhatna. „Az a módja, hogy szóltál nekem, és innentől kezdve te is tag vagy” – hangzott a válasz. Mind a négy profi színész a József Attila Színház tagja. A lelkes és tehetséges amatőrök száma tizenkettő és tizenöt közé tehető. A jelek szerint számíthatnak mindazokra, akik játszottak a Passióban. „Élmény volt megismerkedni a tagokkal. A következő darab rendezésekor már tudni fogom, kire mennyire és milyen szerepben számíthatok, sőt: személyre szabottan tudok szerepeket írni” – mondja a színkör művészeti vezetője.
Közbevetettük: sok vita van arról, létezik-e egyáltalán keresztény költészet, film, dráma. Vannak, akik szerint a rossz ábrázolása mellett minden valódi műalkotás felvillantja a humánus értékeket is, megjeleníti a jóságot, a szolidaritást, a szeretetet, vagyis az egyetemes keresztény értékeket.
A világi költészet, drámaírás nagyon sokszor kihagyja az isteni vagy a keresztény vonalat, nem szól arról, milyen eszközökkel teljesedik ki a történet, hogyan jutunk el a Jóisten segítségével oda, hogy a végkifejlet katartikus élmény legyen. Valóban nagyon nehéz meghatározni, mi az, hogy keresztény színház, keresztény költészet – mondja a művészeti vezető –. Leginkább talán azzal jellemezhető, hogy a jó, a szeretet teljessége a Jóistennek köszönhetően és a keresztény értékek hathatós érvényesülése révén fejlődik ki a keresztény szellemű költeményben vagy drámában. A világi irodalomnak, színháznak persze ugyanúgy lehet nagyon szép és pozitív üzenete, de kihagyja a lényeget – ha szabad így fogalmazni –: nem mutatja meg, honnan kapjuk az előrevivő, reményteljes impulzusokat. Zöld Csaba arra is emlékeztetett: az ókori görög tragédiákban még teljesen természetes az istenek, daimónok megjelenítése: beleavatkoznak az emberek életébe. Azokban a történetekben valóban összeért egymással a föld és az ég. Két évezreddel később pedig Shakespeare drámáiban ott vannak a keresztény elemek, ahogyan a 20. században például Ady költészetében és másoknál is, hosszú a lista.
Kérdésünkre, hogyan kapcsolódik össze elképzeléseikben a magyarság és a kereszténység, Tilk Károly így válaszolt: a keresztény jelző eleve adott, hiszen egy plébániai közösségen belül alakult meg a színkör. Zöld Csaba iménti gondolatához visszatérve az ügyvezető is azt hangsúlyozta, hogy a világi színházak nem jelenítik meg az istenhitet, akkor sem, ha olyan szép üzeneteket fogalmaznak meg, mint a jóság, a szeretet, az odafigyelés, a segítőkészség. „Másban hisznek ők, és másban mi. Más a hitünk, az Istenhez való viszonyulásunk. Ezt a pluszt meg kell majd mutatnunk az általunk játszott darabokban. Az Istenbe vetett hitünk és bizalmunk végig ott volt a Passió próbái közben és a bemutató előadáson is. A Jóisten különleges kegyelme pedig velünk volt, ezért is lehetett olyan katartikus az előadás. Hihetetlen volt, magunk is csodálkoztunk.” Az pedig, hogy a magyar szó is szerepel a nevükben, teljesen természetes – mondta Tilk Károly. „Magyarok vagyunk, szeretnénk nagyon sok olyan művet előadni, amelyben megjelennek a magyarságunkhoz kapcsolódó események, értékek. Mindnyájan mélyen istenhívő, hazaszerető emberek vagyunk, és igyekszünk majd kidomborítani ezt a tevékenységünk során. Ezzel együtt persze előfordulhat az is, hogy külföldi szerző darabját mutatjuk be.”
Tilk-Lippai Marianna leszögezte: teljes szívvel az ügy mellett áll, hiszen nagyon erősen hisz Istenben. „Szeretném erősíteni ezt a kezdeményezést. Hiszem, tudom, vallom, hogy minden úgy jó, ahogyan van.
Ezt érezték a Passió próbáin és előadásán is, amelynek a végére jó értelemben vett eksztázisba kerültek a nézők, érezni lehetett a teremben Isten jelenlétét.
Tilk Károly arról is beszélt, hogy a művészeti koncepció kidolgozása és megvalósítása mellett nagyon sok egyéb feladat is vár rájuk. A Passió próbái közben kicsit úgy érezte magát, mint csaknem kétszáz évvel ezelőtt, Petőfi korában a vándorszínészek. Mindenki mindent csinált, az egyetlen különbség csak az volt a régi korok társulataihoz képest, hogy ők nem járták az országot. Zöld Csaba megírta és megrendezte a darabot, kitalálta a díszleteket, s együtt mentek beszerezni azokat. A jelmezeket az egyik hölgy édesanyja varrta. Közösen szerezték be a színpadi függönyöket is, és stúdiókból kértek kölcsön reflektorokat. Hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a sokféle feladatba, ám hosszú távon ez nem fenntartható. A Mária terem adottságai kiválóak, de ki kellene cserélni a színpad burkolatát.
Az egyik legfőbb dolguk most az, hogy támogatókat szerezzenek. Egyelőre még nem rendelkeznek akkora összeg fölött, amelyből nagyobb álmok megvalósítására is jutna. Hála Istennek, a Passiót kis költségvetésből sikerült kihozniuk, de ez nyilván nem lesz mindig így. A bemutatandó darabok szereplőinek is szeretnének egy csekély honoráriumot fizetni. Tilk Károly elképzelései között szerepel az is, hogy megkeres magánvállalkozókat, de mindenképpen számítanak az Egyházra és az önkormányzatra is. Úgy érzi: sem az Egyháznak, sem az önkormányzatnak nem jelentene nagy terhet, ha anyagilag támogatnák őket, s ami nekik aprópénz, az számukra óriási segítség lenne.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. június 9-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
