Folytatva cikksorozatunkat, most egy olyan növénytermesztési technológiának a megismertetésével szeretnénk foglalkozni, amely a legrégebbi kerti növények egyike. Főnövényként és másodnövényként is megállja a helyét. Ez a növény nem más, mint a fejeskáposzta, az egyik legfontosabb zöldségnövényünk. Sokoldalúan felhasználható, nagy vitamin-, ásványisó- és rosttartalmú, az év bármely hónapjában nyersen is fogyasztható.
Közepes fény-, alacsony (13±7) hő- és rendkívül magas víz- és tápanyagigényű növényről beszélhetünk. A növény igényeit illetően fajtától függően lehetnek eltérések. A fejeskáposzta viszonylag jól tűri a hideget és 5°C-on is fejlődik. A rövidebb tenyészidejű fajták jobban kedvelik a 18-20°C körüli hőmérsékletet, mint a 13°C-ot, de a hosszabb tenyészidejű fajták viszont a fagyosabb éjszakákat (mínusz 5°C, mínusz 8°C) tolerálják jobban. A fejes káposzta számára a 6°C és 20°C közötti hőmérsékletek a leghasznosabbak. A talaj magas (70-80%) vízkapacitási szintje esetén és jó tápanyagellátottságú talajokon ad kielégítő termést. Elsősorban nitrogénigénye nagy.
Ahhoz, hogy ezt a rendkívül népszerű zöldségnövényt másodnövényként tudjuk termeszteni, tisztában kell lennünk az adott fajta ismereteivel. Egy nem megfelelő fajta kiválasztásával akár rá is mehet a szezonunk. Ugyanis, ha júliusban egy késői (120–170 nap) fajtát ültetünk, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy nem érkeznek befejesedni, vagy nem fogják elérni a fajtára jellemző fejméreteket. Ha pedig egy túl korai (50–60 nap) fajtát választunk, amelyek csapadékosabb időjárás esetén szétrepedeznek és savanyításra nem alkalmasak, akkor ebben az esetben ezek a termések eladhatatlanná válnak. Ezért nagyon fontos, hogy mindig a piaci viszonyokat figyelembe véve, az évszaknak és a szezonnak megfelelő, ne túl hosszú tenyészidejű fejes káposzta fajtát válasszunk másodnövénynek.
A fejes káposzta esetében nagyon sok fajtabélyegről beszélhetünk, amit mindig körültekintően kell megvizsgálnunk, mielőtt a termesztésébe belevágunk.
Az egyik és legfontosabb fajtatulajdonság, amit másodnövény esetén figyelembe kell vennünk, az a tenyészidő hossza. Megkülönböztetünk: rövid (60–90 nap) középhosszú (90–120 nap) és hosszú tenyészidejűeket (120–170 nap). A jelzett napok az ültetéstől a szedésig eltelt napokat mutatják. Másodnövényként alkalmazva, július közepei kiültetéssel csupán a rövid és a középhosszú fajták jöhetnek számításba.
Másodnövényként választott fajták esetében legalább ugyan ilyen fontos biológiai fajtabélyegek a következők is:
Ezeken a fajtabélyegeken túl még sok más tulajdonságokkal is rendelkeznek a káposzta fajták, amelyeket mind érdemes áttanulmányozni azelőtt, mielőtt kiválasztunk egy adott fajtát. Különbözhetnek növekedési erélyükben, a levelek számában, nagyságában, alakjában, állásában, erezetében, színében, a fejek alakjában, tömöttségében, nagyságában, a torzsa méretében és nem utolsó sorban a beltartalmi értékekben: a vitamin, a cukor és a szárazanyag tartalomban. Ezek a tulajdonságok is mérvadók lehetnek úgy a sikeres termesztés, mint a piaci értékesítés szempontjából.
Legközelebb, a cikk folytatásaként, a fejes káposzta mint másodnövény termesztésével kapcsolatos további tennivalókat fogjuk áttekinteni olvasóinkkal.
Nagy Csaba falugazdász, Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
