Hihetetlen varázsa és egyedisége van a mozgás- és értelmi sérültek versmondófesztiváljának, amelyet idén már tizenharmadik alkalommal rendeztek meg a mátyusföldi Taksonyon. A varázslatos hangulatot azok a fiatalok és családjaik biztosították, akiknek a vállára az élet nehezebb terhet rakott, mégis mindannyiuk egy rejtelmes titok lélekhordozója.
Tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Carissimi Nonprofit Alap és az Értelmi Sérülteket Segítő Társulás galántai szervezete a mozgás- és értelmi sérült fiatalok versmondófesztiválját.
Az idén közel húsz sajátos nevelési igényű fiatal vállalta a versmondásra és a különféle produkciókra való felkészülést.
A közönség előszeretettel hallgatta és élvezte a színpompás és lenyűgöző előadásokat, sokan szavaltak Petőfitől az emlékév kapcsán, valamint Gazdag Erzsi versei is elhangzottak. A fiatalok közül többen vállalták azt is, hogy énekes műsorszámokkal lépnek színpadra. Katartikus élmény volt látni, ahogy az értelmi sérült fiatalok élvezik az előadásaikat, ahogy egyre jobban elfogja őket a szereplési láz.
A szakmai zsűriben Bodri Eleonóra, rádiós műsorvezető, Zupko Marika, logopédus szakember, Zsidó János, esperes és Busánszky Máté Oszkár, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium diákja foglalt helyet. Máté elárulta számára nagyon nagy élmény ilyen fiatalon egy ekkora hangvételű fesztivált zsűrizni.
„Mindannyian egy jól megírt sláger vagyunk, nincs különbség ember és ember között. Titok és bátorság lakozik ezeknek a fellépőknek a szívében, mindegyikük sajátos művész – értékelte az előadásokat a gimnazista, aki maga is szórakoztatta a közönséget, hiszen az előadások közötti szünetekben szavalt és művészi bábjátékkal készült. A fesztivált a gimnáziumból érkező néptáncosok és a taksonyi Szőcs Emese zenei előadása is gazdagította. A tehetséges fiatal lány a Csodálatos világ és a Ha én rózsa volnék dalokat énekelte el, amelyeket nyílt szívvel fogadott a hálás közönség. Néma Noel, a felsőszeli Széchenyi István Alapiskola diákja mátyusföldi népmesével szórakoztatta a közönséget, az ő unokatestvére is készült a fesztiválra versmondóként, sajnos azonban nem tudott eljönni, így az Ipolyi Arnold népmesemondó versenyen aranysávos minősítést szerzett Noel szívesen beugrott helyette.
A fesztivál résztvevői is biztatást kaptak arra, hogy szívvel-lélekkel énekelve fejezzék ki sajátos, titokzatos lelkivilágukat.
Plavucha Márk, a Dunaszerdahelyről érkező versenyző, aki idén ünnepelte harmincadik születésnapját és már saját zenei hordozója is megjelent bemutatta, hogy nem csak szavalni, hanem énekelni is tökéletesen tud, több népszerű slágert hozott el értelmileg sérült társainak.
A fesztiválozókat a főszervező Pék Anna köszöntötte, kifejtette a találkozás és viszontlátás örömét. Elmondta, az első alkalommal kezdődően szinte ugyanazokról a helyekről érkeznek sajátos nevelési igényű versmondók. Képviselteti magát Párkány, Marcellháza, Dunaszerdahely, Szenc és a galántai szervezet.
„Óriási nagy a változás az évek során. Az elején a legtöbb előadó még elsírta magát, egyáltalán nem voltak hozzászokva a közönség előtt való szerepléshez. Olyan jó látni, hogy mostanra már profin adják elő a művészetüket, persze van, aki még mindig elérzékenyül
– magyarázza Pék Anna. Hozzáteszi, ritkán jönnek új fesztiválozók, ennek anyagi okai is vannak, hiszen a szervezők keretei nagyon szűkösek, semmi bevételük nincs, támogatást esetlegesen csak a megyétől tudnak igényelni. Pék Anna felkészítő anyukaként is jelen volt a versenyen, lánya a János vitéz első énekét szavalta el tökéletes kiejtéssel, hibátlanul memorizálva a hosszú idézetszakaszt. A büszke édesanya elárulta, közel egy hónapos, napi rendszeres felkészülés van mögöttük, Kati jó állapotban van, nem nehéz számára memorizálni a szövegeket.
Ügyesen mondott népmesét Nagy Zsuzsika, a galántai szervezet tagja is, portálunknak elárulta, a kezdetektől fogva jelen van a fesztiválon, szívesen szaval verset is, de leginkább a prózában érzi otthon magát.
A zsűri részéről Zsidó János esperes úr úgy emlékezik vissza, hogy már egészen a kezdetektől jelen van a versfesztiválon. Egyik oldalról fájó dolog látni és hallani, milyen erő kell ahhoz, hogy a mentálisan sérült fiatalok ekkora teljesítményt tudjanak nyújtani, a másik oldalon viszont feltöltődést és hatalmas energiát ad az ilyenformájú siker, ünnepnap ez a találkozás, hiszen nagyon készül rá minden érintett. A Szentatya ezt az évet a családok évének jelölte meg, ennek kapcsán az esperes elárulta, a Carissiminél minden nap kapnak levelet fogyatékos családtól, amelyben segítségkérés van megfogalmazva.
Nagyon megterhelő egy család számára a fogyatékos gyermek ellátása, számtalan olyan eset is van, amikor az anya egyedül marad a sérült gyermekkel, ilyenkor a Carissimi megpróbál anyagilag is segíteni, de még inkább tanácsot adni. Összehozzák ezeket a családokat szakemberekkel, akik tudják, hogyan kell segítséget kérni az államtól.
„ Ha ezeket a gyerekeket fejlesztik, akkor jobban be tudnak kapcsolódni az életbe, jobban érzik magukat. Nagy álmunk egy védett házat és munkahelyet létrehozni, magyar nyelven, mert ilyen nincs még – nyilatkozta az esperes a Carissimi képviseletében.
A fesztiválozókat Taksony község polgármestere, Mészáros Márta is köszöntötte, és megajándékozta őket ez vadonatúj mesekönyvvel, a Jojó papagáj kalandjai című kiadvánnyal, amelyet a taksonyi illetőségű Viktória Ella Medeková írt.
A versmondófesztiválon 18 fogyatékossággal élő fiatal adta elő produkcióját.
„Mindannyian szépek, okosak és jók vagyunk, csak másként látjuk a világot – mondta nekik értékelésében a zsűriasztaltól Zupko Marika
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
