A bécsi kapucinusok templomában található Kaiserkapelle (császári kápolna) Maria lactans-ikonja – amely a Szűzanyát szoptató édesanyaként ábrázolja – több másolatban is fennmaradt Európa különböző területein. Néhány példány Magyarországra, Erdélybe is eljutott, sőt a történeti Bánság területén is ismertté vált; nem kizárt, hogy a bécsi festmény helyi másolata került oda.
Ezen Mária-ábrázolás eredete Egyiptomba vezethető vissza, ahol különösen kedvelt volt, és a legkorábbi példái az 5-6. századra nyúlnak vissza. A képrombolás időszaka után ez az ábrázolás elterjedt a Bizánci Birodalomban is, ahol Galaktotrophousa néven vált ismertté. Nyomai felfedezhetők a 14-15. századi európai művészetben is.
A bécsi császári kápolna
A bécsi kapucinus kolostorban a szerzetesek az uralkodóház gyóntatói voltak, és mindmáig a császári kripta „őrzői”, ahol 12 császár, 19 császárné és számos Habsburg, illetve Habsburg–Lotharingiai családtag nyugszik. A kolostor és a kapucinusok templomának alapkövét 1622-ben tették le. A politikai körülmények miatt a templom felszentelése két szakaszban történt: az oltárokat és az oldalkápolnát 1627-ben, míg az egész templomot csak 1632-ben szentelték fel. (Forrás: www.erzdioezese-wien.at)
A császári oldalkápolnát a templomhajóval egy magas árkád köti össze, fölötte nagy, csigadíszes kartus látható, latin felirattal, amely az alapításra utal. Az eredetileg Hanns Frech udvari szobrász által készített oltárt 1632. július 23-án állították fel. A jelenlegi, 1751-ből származó márványoltár a gazdag ezüstkeretbe foglalt kegyképpel – a Maria lactans-ábrázolást a loretói litánia egyik címének megfelelően a Szomorúak vigasztalója néven is tisztelték – feltehetően Jean Nicolas Jadot de Ville Lassy tervei szerint készült, aki ugyanebben az időben Mária Terézia sírboltját is megalkotta.
A Triviglianóból származó Josef Anton kapucinus szerzetes által Bécsbe hozott kegykép ajándék volt a császári család számára. Braunschweigi Erzsébet Krisztina császárné (1691–1750) kívánságára a képet először a főoltáron helyezték el, majd később a császári kápolnába került. Mária Terézia császárné is gyakori látogatója volt a kápolnának.
A bécsi kegykép és a Montevergine‑i Mária‑kultusz kapcsolata
Hans H. Aurenhammer osztrák művészettörténész a Die Mariengnadenbilder Wiens und Niederösterreichs in der Barockzeit című kötetében azt állítja, hogy a bécsi császári kápolna kegyképe valójában a Madonna di San Guglielmo másolata lehet, amelyet az olaszországi Montevergine bencés monostorában őriznek. A bécsi kapucinusok templomában őrzött ikon valójában „a 18. század elején készült másolat, egy zarándokemlékkép, a San Guglielmo Madonnáról készült »papírra festett másolat«”.
A monteverginei bencés monostor Coretto di Notte kápolnájában őrzött ikon tekinthető a bécsi Maria lactans-ikon legkorábbi előzményének. Egy későbbi irodalmi forrás ugyan a sabinai egyházmegyében említett Vallabona település kegyképét nevezi meg közvetlen elődként, ám ennek a képnek a létezése nem bizonyítható. A bécsi ábrázolás és a Madonna di San Guglielmo közötti rokonság elsősorban a Szűzanya megjelenítésében érhető tetten: ez a szigorú, frontális megjelenítés sem a bécsi kép keletkezésének idején, sem a korábbi Maria lactans‑ábrázolásokban nem volt jellemző. A párhuzam a Szűzanya koronájának formájában is megfigyelhető.
Egy 18. század második felében megjelent kegyképtörténeti kiadvány tanúsága szerint Joseph Antonius von Trivigliano kapucinus atya egy missziós útja során, Bari vidékén rátalált egy papírra készült másolatra, amelyet maga is nagy tisztelettel őrzött. Apostoli misszionáriusként 1727‑ben Bécsbe vitte a megtalált képet, valamint annak időközben elkészült másolatát. Az eredetit VI. Károlynak ajándékozta, aki maga is tisztelte, majd Mária Teréziának adta tovább, aki hálószobájában helyezte el áhítatos tiszteletre. Ez a kép mára elveszett. A másolat Erzsébet Krisztina császárné tulajdonába került, aki előbb ideiglenesen, majd véglegesen a kapucinusoknak adományozta, akik még ugyanabban az évben, 1727‑ben a császári kápolnában állították ki tiszteletadásra (Gründlicher und wahrhafter Bericht von dem wunderbaren Ur sprung des marianischen Gnadenbildes unter dem Titul: Trösterin der Be trübten in der Kirche der P. P. Kapuziner…Wien 1777.)
Vértessomló
A Győri Egyházmegyében található Vértessomló búcsújáróhely, ahol a bécsi kegykép egy másolata található.
A vértessomlói kegykép története 1736-ban kezdődött, amikor Fahrer Krisztina (más forrásokban: Juliánna), egy bécsi kereskedő hitbuzgó felesége másolatot készíttetett a bécsi kapucinusok templomában tisztelt kegyképről. A másolatot az eredetihez érintette, majd az óvári (ma Mosonmagyaróvár) kapucinusoknak ajándékozta. Innen vitte magával András páter a vértessomlói remeteségébe. A település határában ekkor még csak egy régi, romos kápolna állt, amelyet a zarándoklatok gyors növekedése láttán Esterházy József megnagyobbíttatott és új szentéllyel bővített. A kegykép tisztelete hamar elterjedt, és a hely rövid időn belül búcsújáróhellyé vált. A kápolnát végül 1875-ben templommá alakították át. (Forrás: bucsujaras.hu)
Bánság – Merczyfalva
A települést 1734-ben alapították Mercydorf néven, ma hivatalosan Carani néven ismert, és Temesvártól mintegy 20 kilométerre északra fekszik. Nevét a Bánság első kormányzójáról, Florimund Claudius Mercy grófról kapta. Az első betelepülők franciák és olaszok voltak. A német telepesek csak 1764-ben érkeztek, a hétéves háború, valamint a pestis- és mocsárlázjárvány után, Mária Terézia rendelkezésére. A közösség tényleges német betelepítése 1765‑ben történt, majd 1768–69‑ben zajlott le az utolsó nagy bevándorlási hullám; az új telepesek Elzász‑Lotaringiából, Luxemburgból és Trierből érkeztek. A második világháború körülményei miatt már ekkor megkezdődött a német lakosság kivándorlása, amely az évek során felerősödött, és végül az 1989‑es forradalom után zárult le.
A merczyfalvi helytörténeti könyv szerint az itteni Maria lactans-kegyképet állítólag a mezőn találták. A helyi írások tanúsága szerint az ikon legkésőbb 1768-ban már a merczyfalvi plébániatemplomban volt elhelyezve, és nagy tisztelet övezte: fémkeretbe foglalták, koronával és sugárkoszorúval díszítették. A néphagyomány kegyképként tartotta számon, amelyet a zarándokok magukkal vittek a Máriaradnára vezető zarándoklatuk során. A kép egy fából készült dobozba van süllyesztve, széles, finom filigrán- és gyöngyfonattal körülvéve.
A Szűzanya királynőként, ugyanakkor édesanyaként jelenik meg, amint szoptatja gyermekét. Szűz Máriát vörös ruhában ábrázolták, amelynek nyaki kivágását kettős gyöngysor és egy vörös kereszt díszíti, fölötte kék színű palástot és aranykoronát visel. Karjában tartja a fehér ingecskébe öltözött Kisjézust. A Temesvári Egyházmegyei Múzeum értékes darabjaként ma is őrzött kegykép a maga korának Mária‑tiszteletét közvetíti a mai nemzedék számára, és egyúttal a kapucinus szerzetesek emlékét is megőrzi.
A teljes írás ITT olvasható.
Forrás: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Fotó: Temesvári egyházmegye; Temesvári Egyházmegyei Levéltár; Eperjesi Zoltán; Vértessomló Római Katolikus Plébánia Facebook-oldala; Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
