Ugyan hetek óta foglalkoztatja a hazai közéletet az amerikai kitiltási botrány, de ennek ellenére alig tudunk több információt arról, miért is jutottunk el ideáig. Washington ugyanis nem adott és várhatóan nem is fog érdemi információkat adni arról, hogy mely okból kifolyólag osztott ki piros lapot hat magyar kormánytisztviselőnek.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a valóban létező korrupció, a civilek kicsinyes cseszegetése és a demokratikus normák áthágása csupán ürügy, és Washingtonnak valójában a keleti nyitás, illetve az oroszokkal való elmélyülő barátkozás nem tetszik.
Azt is tényként kezelhetjük, hogy az Angela Merkelt is vidáman lehallgató Egyesült Államok bizonyára nagyon sok olyan dogot tudhat még, ami ha esetleg kiszivárogna, az nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatná a jelenlegi kormányzatot. Persze azt nem az amerikaiakon kell számon kérni, hogy olyan elitünk van, amely egy jelenleg minden konkrétumot nélkülöző korrupciós váddal simán sarokba szorítható.
Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején, még a 90-es évek végén nagyon jól kezdett Washingtonban. Nagy népszerűségnek örvendett, de aztán „ügyes taktikával” lépésről lépésre sikerült perifériára sodornia magát. De hogy csak pár eklatáns példát említsünk: nem volt egyértelmű a kommunikációjuk a szeptember 11-ei merényletek kapcsán, aztán az amerikai F-16-osok helyet sikerült svéd Gripeneket venni. Ezeknél a húzásoknál pedig mindig be is írtak a jenkik egy-egy szép kövér fekete pontot Orbán washingtoni ellenőrzőjébe. Ráadásul most meg zseniális éleslátással olasz helikoptereket akarnak venni, nyilván nem 15-20 helikopter értékesítésétől fog szárnyra kapni az amerikai hadiipar, de azért gesztusnak legalább jó lenne. Itt persze rögtön bejön az amerikaiak által hangoztatott korrupciós szál, ami – valljuk be őszintén – korábban minden jelentősebb honvédelmi beszerzést körbelengett.
Magyarország nem épp a legszerencsésebb földrajzi fekvéséből kifolyólag a Kelet és a Nyugat közötti senki földjén fekszik. Ahhoz pedig, hogy épp melyik oldalhoz csapódunk, nagyjából annyi közünk van, mint Varga Mihálynak az euró-árfolyamhoz. A jelenlegi első számú világhatalom, az Egyesült Államok pedig a jelek szerint egyszerűn megunta, hogy Magyarország szembe megy nagyhatalmi érdekeivel. A Déli Áramlat és Paks II. tervezett megépítésével betelt náluk a már amúgy sem túl makulátlan ellenőrző, és eldöntötték, kicsit megrendszabályozzák a vonakodó csatlóst.
De hogy mennyire nem a magyar demokráciával van gond, jól mutatja a jelenlegi amerikai ügyvivő, Goodfriend 444.hu-nak adott interjúja is: “Gond akkor van, ha Magyarország minden energiaigényét egy forrásból elégíti ki. Ha Magyarország teljesen az oroszokra van utalva, akkor nincs energiabiztonság (…) a Déli Áramlatról folyó beszélgetések arról szólnak, hogy az orosz energia egy újabb csatornája helyett nem érdemesebb, biztosságosabb-e egy másik forrást keresni.” Például biztosan kiválóan lehetne helyettesíteni az amerikai cégek által kitermelt palagázzal. Azt azonban feltétlenül meg kell említeni, hogy Orbán Azerbajdzsánnal kötött stratégiai megállapodása részben az orosz energiafüggőséget is csökkenthetné. Tudniillik, a gigantikus méretű gázkincsen ülő Azerbajdzsán Törökországon át épít Transzadriai Gázvezetéket (TAP) néven egy Dél-Olaszországba vezető gázvezetéket, ez persze Moszkvának egyáltalán nem tetszik.
A washingtoni demokrácia-felfogás szerint addig hagyható szabadon rakoncátlankodni egy vazallus, amíg az a még megfelelőnek ítélt úton jár. Ha erről letérne, akkor a hűbérúr erővel tereli vissza az általa helyesnek ítélt irányba. Tehát az amerikai nyomásgyakorlás politikai üzenete teljesen egyértelmű: Csatlós vagy és az is maradsz, akkor is, ha ez neked nem tetszik, vagy esetleg másfelé is kacsingatnál. Ezt pedig az amerikai ügyvivő nem is túl burkolt formában meg is üzente a már fentebb is említett interjúban: „Azt reméljük, hogy példaként, vezetőként tekintenek ránk a világon. Olyan országként, ami tartja magát azokhoz az értékekhez és elvekhez, amit másoktól elvár.” Itt érdemes lett volna megkérdezni azonban, hogy melyek lennének ezek az értékek. A szövetséges államok vezetőinek törvénytelen lehallgatása? Vagy netán a guantanamoi börtön? Persze, tudjuk jól, hogy a vazallus nem kérdezhet.
Ez az üzenet viszont nagyon világos kell legyen minden hazai hatalmi erő számára. Ha horribile dictu 2018-ban egy teljesen demokratikusan megrendezett választáson a Jobbik lenne a befutó, akkor Washington a vonakodó gyarmatát azonnal megrendszabályozná. Itt persze nem rögtön arra kell gondolni, hogy B-52-es bombázók rombolnák porig Budapestet, de a kemény gazdasági szankciók és a nemzetközi elszigetelés bőven benne van a pakliban. Persze a demokratikus értékek védelmére hivatkozva korlátozni az emberek szabad akaratnyilvánítást és ezáltal a demokráciát meglehetősen ellentmondásos, de a világhatalmak érdekszférájának a határán fekvő gyarmatként ehhez hozzá kell szoknunk.
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
