A 2020. esztendőre lassan kezdenek beérni a különböző tudományágak kutatásai a magyarok őstörténetével (származásával, néppé válásával) kapcsolatban. A tudósok kutatásai egy irányba mutatnak, a közép-ázsiai puszták világába. A Magyar Turán Alapítvány már több mint egy évtizede szervez kutatásokat ebben a nagytérségben, illetve a Kaukázus előterében. A legújabb eredmények szintéziséről érdekes cikk jelent meg Nagy László tollából egy erdélyi lapban, a Székelyhonban.
Az elmúlt évben valamint 2020 év elején Török Tibor genetikus, a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének docense a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa több lapnak is beszámolt legújabb kutatásaik eredményeiről. A genetikus által felvázolt modellek szinte kísértetiesen hasonlítanak Bíró András Zsolt antropológus (a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója) 2016–ban kidolgozott őstörténeti modelljéhez.
Bíró a honfoglalás valamint az avar és hun kor kutatásának nemzetközi hírű szakértője, aki több mint tíz éve készít adatbázist és hasonlítja össze a különböző keleti régiók csontváz leleteinek (de leginkább a koponyák) adatait a Kárpát-medencei szarmata, hun, avar és honfoglalás kori leletek jellegeivel.
Az antropológus előadásaiban rávilágított, hogy a honfoglaló magyarok koponyaleletei alapján több típus mutatható ki, de a népesség többségére jellemző komponensek az Ural vidéktől keletebbre eső sztyepp övezetben (Közép-Ázsia) alakultak ki. Bizonyos elemei pedig egészen Belső Ázsiából származtathatóak. Az antropológus modelljében fontos szerepet játszik a Kaukázus északi előterének térsége, ahol a közép-ázsiai típusok kaukázusi elemekkel bővültek ki, illetve kombinálódtak. A Kaukázus északi előterének több szempontból is fontos szerepe lehetett. Egyrészt az európai hun birodalom felbomlása után a hun törzsszövetség utódnépei részben ide húzódtak vissza a Kárpát medencéből, és itt kombinálódtak a később ebben a térségben megjelenő különböző iráni elemeket is hordozó türk népességek, köztük a későbbi honfoglaló magyarság jelentős részét adó nomád csoportjaival is.
Magyar honfoglaló harcos lovas temetkezésének kiállítása a Magyar Természettudományi Múzeumban
Török Tibor genetikus a történeti csontleletekből kivont DNS-minták vizsgálatai alapján szintén ezen a kelet-nyugati tengelyen a sztyepp övezetben lezajlott vándorlási hullámok révén, Belső Ázsiából eredezteti a kiinduló komponensek egy részét, majd az antropológiai modellhez hasonlóan egy közép-ázsiai és Kaukázus-vidéki „átkombinálódási” zónát jelöl meg. Jelentős különbség talán abban mutatkozik a két kutató álláspontja között, hogy Bíró András Zsolt szerint nem lehet pontosan és egzakt módon nyomon követni az írásbeliség előtti, ősi időszakok nyelvi folyamatait, kölcsönhatásait, így a magyar nyelv kialakulásának a különböző időszakait elkülöníteni és genetikai komponensekkel párhuzamba állítani.
A teljes cikk elolvasható ide kattintva a Székelyhon oldalán.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
