Ma van advent negyedik vasárnapja, idén szenteste lobban fel a szeretet lángja

Ma van advent negyedik vasárnapja, idén szenteste lobban fel a szeretet lángja

Az adventi koszorú ma meggyulladó negyedik gyertyája a szeretet fényével világít és Keresztelő Szent Jánost jelképezi. Ezen a napon a katolikusok újra lila, a protestánsok pedig piros színű gyertyát gyújtanak. Advent: a várakozás ideje, a szentestén, amely ma a negyedik vasárnapra esik, pedig már örvendjünk, hogy megszületett a Megváltó.

Teljessé vált a fénykör: advent negyedik vasárnapjára a koszorú mind a négy gyertyája világot ad, fényük pedig összeadódik, hogy együttes erővel győzedelmeskedjen a sötétséget jelképező gonosz felett. Ez a fény ugyanis túlmutat önmagán: Isten Fiát jelzi. János evangélista könyvében (8:12) olvashatjuk, hogy Jézus önmagára utalva kijelenti: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Advent negyedik gyertyája azonban még másra is utal. Felidézi a napkeleti bölcseket Betlehembe vezető csillag fényének tiszta ragyogását, valamint a Jézus nyilvános fellépését megelőző idők legnagyobb prófétáját, az Úr küldöttét, Keresztelő Szent Jánost, aki a „pusztába kiáltó szóként” hirdette a Messiás közeli eljövetelét – éppúgy, mint most, a mai napon, a negyedik fellobbanó gyertyaláng is teszi.

A protestáns hagyomány más gondolatot társít advent negyedik gyertyalángjához, mert azt a békét és szeretethidat jelzi, amely Isten és az emberek közt a Megváltó születésével köttetett. Ők tehát a második isteni személyre, Jézusra gondolnak a negyedik gyertya meggyújtásakor.

Hírdetés

Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma? – kérdi Márai Sándor.

Ez a mi dolgunk is, és nem is kevés, de ne csak advent idején, hanem az év többi napján is, hogy a betlehemi csillag fénylő ragyogásával megjelölt úton haladjunk, és ha kell, akkor pusztába kiáltó szó gyanánt is, de hirdessük: Jézus megszületett. És éljünk a tanításai szerint.

Az Advent van című versében Kassák Lajos mindezt így foglalja egybe: „Muzsika szálljon a gyermek kacajból, // áhítat járja át a lelkeket! // A szeretetet, mit tőle tanultunk // naponta adjuk át mindenkinek.”

hirado.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »