Amikor visszanyerte függetlenségét a 3 balti állam 1991-ben, közülük kettőben olyan jogrend lett bevezetve, melyek korábban még a nemzetközi jogot jellemzően be nem tartó Izrael se mert volna bevezetni: az még az izraelieknek se jutott eszükbe, hogy az izraeli arabokat meg kellene fosztani állampolgárságuktól, s “letelepedett külföldi” státuszt kellene adni nekik, hogy aztán ezzel ne legyenek politikai jogaik.
Litvániában sose volt jelentős orosz kisebbség, így ott nem lett ilyen jogrend, de Lettországban és Észtországban mindig jelentős orosz kisebbség élt, ezek pedig hirtelen hontalanokká váltak.
A nyugat mindezt simán elnézte nekik. Pedig ezt senki másnak se nézték volna el. A nagy befolyású Izrael ellen is hatalmas bojkott indult volna hasonló esetben. De Lettország és Észtország megtehette, mert a fő szempont integrálásuk volt a nyugatba, az Oroszország elleni haditerv keretein belül.
Ugyanez a 2014 utáni Ukrajna: kisebbségellenes törvények és nácik – igazi nácik – a hatalomban. Amikor Ausztriában a Szabadságpárt 2000-ban bekerült a kormányba, olyan hisztizés tört ki nyugaton, mintha legalábbis Adolf Hitlert választották volna meg az osztrákok. Ukrajna esetében mindez nem számított, hisztizés helyett itt támogatás lett, pedig ott nem a nem-náci Szabadságpárt került be a hatalomba, hanem igazi nácik.
A csúcs azonban Soros gazda múltheti nyilatkozata. Azt mondta: “A bátor ukránok most a fronton vannak, és életüket kockáztatják egy olyan csatában, mely Budapest 1944-es és Szarajevó 1993-as ostromára emlékeztet.“. Nos, mindenre számítottam, de arra semmikép, hogy egy zsidó az 1944-1945-ös budapesti csatában a szovjet oldal ellenében foglal állást. Hiszen itt ez történt: a pozitív oldalnak a magyar nyilas kormányzat és a német náci csapatok vannak beállítva, a gonosz agresszorok meg az szovjetek. Mit lehet erre mondani? Legalábbis meglepő…
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
