Most Lengyel elvtárs rendkívül őszinte: cikkében kimondja a liberális elit igazi véleményét, mely szerint ők a humanisták, mindenki más pedig barbár. Szeretem az ilyen megszólalásokat, mert valóban, maszk nélkül megvilágítják, miért szükséges mindent megtennünk ennek az elitnek a bukásáért.
A lengyeli világkép következetes. Riasztó, de következetes, nyíltan leírja, hogy itt csak kétféle ember van:
- a jó ember (aki velük ért egyet), a humanista: aki felvilágosult, okos, nem rabja érzelmeinek, a tudomány lelkes híve, nem saját érdekeik, hanem a nagy egészet figyelembe véve érvelnek,
- a rossz ember (mindenki más), a barbár: tudományellenes, buta, gyűlölködő, agresszív, nem lát távolabb saját orránál.
Egy anoním kommentelője még jobban kibontja ezt a gondolatot: elmondja, hogy a liberális elit ott követte el a hibát, hogy naív hite miatt az emberi jóságban, kiadta kezéből a hatalmat: előbb a liberalizmust demokratizálta (pedig az eredeti liberalizmus sose gondolta, hogy felelőtlen emberek – értsd megfelelő vagyonnal és tudással nem rendelkezők – számára is biztosítani kellene a közügyekbe a beleszólást), majd pedig a technológiai robbanás a XX. sz. végén minden lerombolt, immár az internet miatt a liberális elit befolyásolási képessége is erősen lecsökkent, így a „barbárok” képesek voltak magukat megszervezni.
Nyilván a maguk szemszögéből igazuk is van. Mindig fájdalmas, amikor egy törpe kisebbség érzi, a hatalom csúszik ki kezéből, sőt immár nem is hallgat rá a nagy többség, melyet csak nem sikerült kiemelni a „barbárságból”. Pedig ez csak azt jelenti: a törpe kisebbség értékrendje ellentétes a többségével, ellenkező esetben ugyanis nem lenne „barbárság” se. Az átlagember sose lázad a számára jó ellen, akkor se, ha azt eredetileg erőszakkal kényszerítették rá.
Miről is van szó? A humanizmus megbukott, s nem kell félni a „humanizmus” szót használni. Tudom, nehéz, mert ez egy pozitív szó, kevesen merik kimondani, hogy nem az. Pedig de az, a humanizmus egy káros ideológia. A „humanizmus” szó szótári meghatározása (Oxford Dictionary): „észelvű szemlélet vagy gondolatrendszer, amely az emberi, nem pedig az isteni vagy természetfeletti dolgoknak tulajdonít elsődleges jelentőséget”. Azaz a humanizmus alapja az ateizmus, persze eredetileg szégyenlős, szekularisra változatában.
Alapvetően a humanizmus európai jelenség, hiszen Európa az ateizmus központja. Az iszlám világban nincs humanizmus, mert ott az ateizmus marginális jelenség.
A humanizmus tehát ateizmus, s következménye pedig a liberalizmus. (Szóval Lengyelnek teljesen igaza van, a humanizmusból valóban következik a liberalizmus.) Az az alapvető téveszme a humanizmus alapja, hogy az ember képes Isten nélkül megoldani saját dolgait, ami viszont már ismert „sátánizmus” név alatt. Azaz a humanizmus a sátánizmus szinonímája.
Mi keresztények büszkén vállaljuk a „barbár” szót, ha az a fenti értelemben van használatban. Hiszen így a „barbár” jelentése nem más mint „aki a többség érdekét helyezi előtérbe, Isten értékrendje szerint”.
Semmi szükség itt a szavakkal játszani és kitalálni „keresztény humanizmus” típusú kifejezéseket. Ez olyan mint a „kereszténydemokrácia”, káros szavak, melyek esetleg lehetnek hasznosak a politikai harcban, de komolyan venni őket nem szabad.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
