A lelki adoptálás nem más, mint az Isten színe előtt tett ígéret, amelyben egy konkrét személy kötelezi magát, hogy kilenc hónapon át, vagyis amennyi időt átlagosan az anyaméhben tölt a megfogant gyermek, mindennap imádkozik egy veszélyben lévő magzatért, valamint azért, hogy ez az Isten által kiválasztott, és egyedül Általa ismert gyermek megszülethessen, és születése után szeretetben és elfogadva, törvényes családi körülmények között nőhessen fel.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepétől, vagyis Jézus fogantatásának napjától, Mária Isten-anyaságának kezdetétől kilenc hónapon át, mindennap szól majd az ima a megfogant, az anyaméhben fejlődő kis életért, akinek megszületése nem óhajtott, s akit egyedül csak Isten ismer. Mindez lehetséges az ima hatalmas ereje és az áldozathozatal által. Az ígéretet, fogadalmat tévő személy egyben imádkozik a szülők, a fiatalok, a családok, a társadalom gondolkodásmódjának helyes irányban történő fejlődéséért is.
Mindez mély hitet, áldozatkész, tiszta, önzetlen szeretetet feltételez. Hiszen, akik lelki adoptálásra vállalkoznak, olyan gyermekért imádkoznak, akit a földi életben sohasem fognak magukhoz ölelni, aki sohasem lesz az „övék”. A lelki adoptálás célja még, az Isten által rendelt erkölcsi rend helyreállítása, az ima pedig egyben engesztelés az elkövetett magzatgyilkosságok égbekiáltó bűnéért.
Az ígéret tárgyát képező imák: egy tized rózsafüzér, egy megadott imádság a gyermekért (napi ima), továbbá valamilyen önkéntes vállalás, amely tetszés szerint lehet pl. hetente egy szentáldozás, böjt, önmegtagadás, küzdelem valamely hibánk ellen, a Szentírás olvasása, vallási ismereteink elmélyítése, szentségimádás, karitatív cselekedet, egyedülálló anyák, vagy nehéz helyzetben élő családok támogatása és a többi.
A lelki adoptálás gondolata a fatimai jelenésekkel kapcsolatban született, mintegy válaszként a Szűzanya kérésére: imádkozzuk a szentolvasót, tartsunk bűnbánatot, és engeszteljünk azokért a bűnökért, amelyek legjobban bántják az Ő Szeplőtelen Szívét. A Magyarországon átvett forma Lengyelországban alakult ki, 1987-ben, ahol elsőként a varsói pálos atyák karolták fel a kezdeményezést. Az ő templomukból sugárzott ki ez a csodálatos lelki megújulást hozó imádság az egész ország területére, majd a világ számos más országába is. 1994 óta a lelki adoptálás országos központja a világhírű kegyhelyen, Częstochowában működik.
Szent II. János Pál, az Élet Evangéliuma (Evangelium Vitae) című enciklikájában, így fogalmaz: „Ó Mária, aki az új világ hajnala és az élők Anyja vagy, rád bízzuk az élet ügyét.”
Ezért, a tavaszi Mária-ünnepen, a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján számos egyházközségben szervezetten történik az örökbefogadás, de lehet titkos vállalás is. A szentmisék korlátozásával és a jelenleg kialakult helyzet okán, bárki fogadhat örökbe egy veszélyben lévő magzatot az otthonában is. Ez esetben egy feszület vagy egy szentkép előtt imádságos lélekkel kell elmondani az ígéret szövegét, és ettől kezdve kilenc hónapon át végezni a vállalt imákat.
A lelki adoptálásra bárki vállalkozhat, egyházi és világi személyek egyaránt, nemtől és kortól függetlenül, gyermekek lehetőleg szülői felügyelet alatt.
A lelki adoptálás száma korlátlan, de egy újabb gyermekért csak akkor kezdjünk imádkozni, ha az előző vállalást már teljesítettük, vagyis kilenc hónaponként.
A lelki adoptálás mindig egy gyermekre vonatkozik. Hogy Isten hány gyermek életét menti meg imáink és áldozataink által, ezt az Ő irgalmára kell bízni.
Az adoptálók többsége szívesen vállalja ezeket a felajánlásokat, Isten pedig sok kegyelmet ad általuk azoknak is, akik vállalják. Szép szokás, hogy legtöbb esetben Mária-ünnepen történik a lelki örökbefogadás, ez azonban nem kötelező, lehet bármikor vállalni és elkezdeni a felajánlásokat.
A Gyümölcsoltó Boldogasszony napján örökbefogadott gyermekért december 25-ig tart a folyamatos, oltalmazó imádkozás és a vállalt áldozatok teljesítése.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
