A marihuána bizonyos szintű legalizálása állandóan visszatérő téma szerte Európában. Talán mindenkinek van sarkos véleménye arról, hogy kapudrognak számít-e vagy sem, az agyra gyakorolt hatásokkal mégis kevesen vannak tisztában. Nézzük, melyek a fontosabb természettudományos szempontok a marihuána használatát illetően.
Ha valós válaszokat szeretnénk, a tudományos igényű kérdésfelvetés az élet minden területén segítségünkre lehet. Nem állítom, hogy kizárólag kutatói-tudományos fejjel lehet az élet dolgait megközelíteni, sőt, nem is érdemes kizárólagosan ezekre a szempontokra figyelnünk. Ám elzárkózni előlük sem érdemes! Erre jó példa a szenvedélybetegségek, gyógyszerek, drogok témaköre. Ezért most az egyik aktualitásnak, a marihuána fogyasztásnak a témáját felhasználva mutatok ízelítőt, mit jelenthet tudományos szempontból meglátni azt a pluszt, ami mindenki előtt ott „hever”, de senki sem kérdezi meg. Nem vállalkozom arra, hogy a kérdést most teljes körűen megfejtsem, de egy szempontot felkínálok a döntéshez.
Mi a pszichoaktív és mi nem?
A növényeknek a más biológiai szervezetekre hatást gyakorló anyagait általános kifejezéssel alkaloidoknak nevezzük. A marihuána tulajdonképpen a kender szárított virága, a kender tudományos neve pedig Cannabis sativa. Ebből ered az alkaloid kifejezés mintájára a kannabinoid elnevezés, ami tehát a kender speciális, biológiailag hatékony alkaloidjait jelöli. A kender különféle alfajaiban, változataiban eltérő arányban termelődnek az egyes kannabinoidok, több mint százfélét ismerünk ezekből.
A marihuána-vita szempontjából elegendő kettőt kiemelnünk ezek közül, az egyik a THC, pontosabb nevén delta-9-tetrahidrokannabinol, a másik pedig a CBD, vagyis a kannabidiol.
A kettő közti különbséget úgy szokták bemutatni, hogy a THC a pszichoaktív, a CBD pedig a nem pszichoaktív hatóanyag. Ez azonban tévedés, ám itt valószínűleg mindössze helytelen szóhasználattal állunk szemben. A központi idegrendszerre ható szereket nevezzük pszichoaktívoknak, a fentiek közül mindegyik hat a központi idegrendszerre, ezt senki sem vitatja. Vélhetően tudatmódosító, bódító vagy efféle hatást szeretnének hangsúlyozni, amikor a pszichoaktív jelzőt használják. Ilyen értelemben már pontosabb az elkülönítés a két kannabinoid között. A marihuánában a CBD még felül is múlja mennyiségében a THC-t.
A marihuánától „megszokott” bódító hatás pedig javarészt a THC számlájára irható, amit a CBD még korlátoz is.
Ugyanazokon a receptorokon fejtenek ki hatást, ám részben vagy teljesen ellentétes irányút. A kannabinoidok egyébként nagyon változatos módon befolyásolják a receptoraik működését, aktiváló, részben aktiváló, gátló és még különlegesebb farmakológiai hatásokat találunk, eltérő súlyozással az egyes vegyületek esetében. Ezt mindenképpen mélyrehatóan érdemes tisztázni, mielőtt a széles társadalmi kör használni kezdi ezeket a szereket.
A kannabinoidok hatásához a receptoraikat szükséges kicsit jobban megismerni. Először az úgynevezett kannabinoid receptorokat fedezték fel, az 1-es típus inkább (de nem kizárólagosan) az idegrendszerre jellemző, a 2-es típus pedig inkább az idegrendszeren kívül fordul elő. Ezeken túlmenően további receptorokról is kimutatták, hogy kannabinoidok hatását közvetítik, de most elégedjünk meg az 1-es típus közelebbi megismerésével.
Ez a receptor az idesejtek közötti jelátvitel visszacsatolásos szabályozó mechanizmusának fontos pillére.
Az idegsejtjeink is termelnek olyan vegyületeket, amelyek a kannabinoid receptorokon hatnak. Endokannabinoidoknak nevezzük ezeket a vegyületeket. Egy idegsejt adott mértékű aktivációja során endokannabinoidok szabadulnak fel, és visszahatnak azokra az idegsejtekre, amelyek aktiválták ezt a bizonyos idegsejtet. Gátló jellegű hatásuk van, mintegy lekorlátozzák az endokannabinoidokat kibocsátó idegsejtre érkező jelátvitelt. Minden egyes idegsejtpár közötti kapcsolat esetében más az igény a jelátvitel erősségére. Az endokannabinoidok által végzett visszacsatolás ennek egyik beállító mechanizmusa. A jelátvitel kontrasztozásában van szerepe, a lényeges információ átvitelét nem fogja megakadályozni, mert nem elég erőteljes a hatása ahhoz, a lényegtelent viszont kiszűri. A „zajos”, felesleges jelátvitel korlátozásában lehet ezért szerepe.
Sok betegségben is egy lényeges védvonal lehet ez a rendszer, például epilepsziában vagy egyes fájdalom-szindrómákban.
Ez a visszacsatolásos rendszer nem korlátozódik az agy egyetlen területére, ha ebbe akár gyógyszerekkel, akár kábítószerekkel beleavatkozunk, általános választ kapunk. Memóriazavarok, az érzelmi élet szürkülése, gondolkozási zavarok lehetnek a legenyhébb mellékhatások, amire számitanunk kell. Ezeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk, amikor akár a marihuánafogyasztás legalizálásáról, akár a CBD-ről szól a diskurzus.
A gyógyítás dilemmái
A memóriazavarok, az információfeldolgozás zavarai tehát előkerülnek veszélyes pontként mind a THC, mind a CBD használata során. Ezek akkor is lényegesek, ha például ezeknek a vegyületeknek nincsen heroinszerű hatásuk, sem farmakológiai, sem viselkedési szinten.
Sőt, a CBD-nek akár számos jótékony hatása is lehet egyéb szenvedélybetegségekkel való megküzdés során.
Egyes hangulatzavarok javulása is várható tőle, étvágyproblémák is orvosolhatók, egyes epilepsziás kórképekben és krónikus fájdalom esetén, különösen a végstádiumú daganatos betegek körében hasznos gyógyászati „fegyver” lehet. De ezek mellett oda kell figyelni a nem kívánt mellékhatásokra is.
Véleményem szerint szükséges az alapos tudományos vita – és természetesen az ezt megalapozó kiterjedt felfedező kutatások – hogy tisztázzuk, pontosan milyen betegkör milyen hatóanyagot kaphat a különféle kannabinoidok közül.
Pusztán politikai alapon ráönteni a társadalomra a marihuánaszármazékokat nem célszerű, ám elzárkózni a tudományos kutatásoktól sem az.
Valószínűleg ezek jó gyógyszerek lehetnek, ha okosan használjuk őket, és sok kárt fognak okozni, ha meggondolatlanul mindenki füvezni fog.
Megjelent a Magyar7 hetilap 20. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
