A kötetben Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspökkel beszélget László Ágnes író, újságíró.
A főpásztor szerint bonyolult társadalmi helyzetben élünk. A tényekből kell kiindulnunk, és a tények azt mutatják: olyan hangsúlyeltolódás van Európa és a fejlődő világ között, számarányban is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Az én életem alatt háromszorosára nőtt a föld lakossága, amit mi Európában nem értünk, nem érzünk, nem is foglalkozunk vele. Meg vagyunk győződve arról, hogy a gazdag jóléti társadalom, a jóléti világ a mienk; ehhez jogunk van, de akármennyire is meghökkentő, időnként
Akkor meg milyen jogon mondom azt, hogy nekem jogom van élni, neki nincs? És már-már ott vagyunk a holokausztnál. Erről őszintén kell beszélni. Keressük együtt a megoldást, és vegyük figyelembe azokat a nagyon súlyos gazdasági szempontokat, aminek Európa a gazdasági jólétét köszönheti. Azaz kizsákmányolta és kiszipolyozta az elmaradt, harmadik világot, és mind a mai napig csak piacként kezeli, nem partnerként.” Beer Miklós szerint a túlnépesedésből adódó népvándorlás, „amit nyilván színez” a háborús övezetek helyzete, ami mögött megint csak ott van a gazdasági érdekeltség és ezzel együtt az ökológiai válság is, hatalmas problémája a mai történelmi korszakunknak, amin minden értelmes ember elgondolkodik. „Az egyházainknak felelősségük is, hogy sokkal jobban figyeljenek… azokra a felelős tudósokra, politikusokra, akik már kimondják: Baj van, nagy baj van!”
A nyugalmazott váci megyéspüspök papi, főpásztori szolgálatát végigkísérte a szegényekkel, azon belül is a cigánysággal való kiemelt törődés. A mai magyar társadalom legégetőbb kérdésének az ő helyzetüket nevezte. „Tudom, nem lehet eltekinteni a világpolitikai helyzettől, a migrációtól és még sok minden mástól, de őket se felejtsük el, mert ők itt vannak, itt élnek közöttünk, és látni kell, észre kell venni az ő nyomorukat.” Beer Miklós felidézett egy közelmúltban történt, megrázó esetet: egy cigány asszony a disznóólban szült. „Az ember beleborzong ebbe, meg
Amikor Beer Miklós évekkel ezelőtt nyugdíjba vonult, eltűnődött azon, mit vár még tőle az Isten, és néhány barátjával együtt létrehozta a Szent Ferenc Szegényei Alapítványt. Bekapcsolódtak ezáltal a 300 leghátrányosabb magyar falu felemelkedését szolgáló kormányzati programba. Az alapítvány központja a Nógrád vármegyei, 1000 lelket számláló település, Ságújfalu, ahol 40 százalék a romák aránya. Emellett elvállalták a közeli, 70 százalékban cigányok által lakott falu, Szalmatercs patronálását is.
Beer Miklós leszögezte: a mélyszegénységben élők, így a cigányság felemelkedésének is a kulcsa a foglalkoztatás. „Ameddig nem tudjuk perspektívaként felkínálni, hogy el fogja tudni tartani a családját, lesz értelmes munkája, amire szakképzéssel fel lehet készíteni, addig ez csak sziszifuszi küzdelem marad. Ha nem tudjuk felkínálni azokat a munkahelyeket, amelyekkel boldogulni tudnak majd, akkor ne reménykedjünk a változásban. Csakhogy a piacgazdaság kegyetlen törvényei ebben nem segítenek. Ahogyan azt még Ferenc pápa mondta: ez a gazdaság öl. Igen, a kíméletlen szabad verseny öl, és az egész társadalmunkra ránehezedik.” Beer Miklós figyelmeztet: ha egyáltalán beszélhetünk keresztény közgazdaságtanról, akkor
A püspök arról is beszélt, hogy nagyon fontos feladat, hogy a fiatalokkal való foglalkozás ne merüljön ki az egyéni céljaik elérésében és a szórakozásban. „Nekem sokat adott, hogy fiatal koromban a cserkészettel álltam kapcsolatban, és azt, amit ott megtanultam, átéltem, később a papi hivatáshoz kapcsolódva is alkalmaztam. A természetközeli élményeket próbáltuk a gyerekeknek, a fiataloknak átadni azzal a pedagógiai alapelvvel párosítva, hogy »te mit tettél valakiért?«” A nyári táborok, a kirándulások kiválóan alkalmasak arra, hogy a fiatalok bebizonyítsák: igenis van bennük emberbaráti érzékenység. Például amikor tolókocsis barátjukat viszik magukkal a különböző programokra. A főpásztor felidézte: annak idején Pilismaróton megszervezte, és Ipolytölgyesre, a Katolikus Szeretetszolgálat Szent Erzsébet Otthonába vitte el a gimnazista diákokat, akikre aztán nagyon büszke volt, mert bevállaltak egy-egy hetet ott.
Beer Miklós tényként állapítja meg: a világ ma arra mutat, hogy „vannak a nagyon gazdagok, és vannak a nagyon szegények. Az Egyházunknak pedig abban lenne a felelőssége, hogy jelzést adjon arról, és ezt hitelesen képviselje is, hogy nem attól leszünk értékes emberek, hogy mekkora a vagyonunk, hanem attól, hogy mit tudunk tenni egymásért”.
László Ágnes kérdésére, hogy soha nem érezte-e magát magányosnak, a nyugalmazott püspök így válaszolt: „Nem, mert el voltam kényeztetve a szeretethullámokkal. Mindig készen álltam arra, hogy ha valaki kopogtat, megkeres, ajtót nyitok, meghallgatom az örömét, a bánatát, és ha tudok, segítek neki. Ezért vagyok, ez a küldetésem.”
László Ágnes: Beer Miklós – Egy hiteles ember
Joshua Könyvek, 2025
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Kiemelt kép: Lambert Attila
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
