A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom 2014-ben történt létrehozásával Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szándéka az volt, hogy a Magyar Katolikus Egyházban felelős keresztényként munkálkodó értelmiségiek, szakemberek véleménye jelenjen meg jobban a társadalomban, a közbeszédben.
A bíboros meghívása arra szól, hogy a keresztény ember legyen tevékeny tanúja az evangéliumnak az élet minden színterén: a családban, a társadalomban, a munka világában és a közéletben. Arra biztat, hogy Krisztust és az Egyházat képviselve ki-ki a maga területén vigye be a keresztény szellemiséget a társadalmi struktúrákba, és munkálkodjon a hit továbbadásán, az Egyház közösségének építésén.
A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72) ernyőszervezetként egyesíti a különböző szakmai közösségeket – tanárokat, jogászokat, mérnököket, szociológusokat, teológusokat –, hogy hivatásuk kihívásaira az evangélium fényénél adhassanak választ.
A mozgalom őszi tisztújítását követően az új elnökség tagjai most arról vallottak, mit jelent számukra a küldetés, és hogyan élik meg Krisztus születésének ünnepét.
A fiatalok világítják meg a remény karácsonyi térképét
Rubovszky Rita, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke és a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója számára a tanítás mindig vágyott hivatás volt.
„Gyermekkoromtól kezdve tanár akartam lenni, és már kezdőként azt vallottam, hogy e hivatás legnemesebb formája az osztályfőnökség. Látni egy diákcsoport felnövéstörténetét, közel vinni a fiatalokat a saját isteni képmásuk kibontakoztatásához, páratlan szépség.”
Rubovszky Rita bárhol szolgál, úgy érzi: „valahol mindig osztályfőnök vagyok” – lelkesít, célt mutat, vigasztalja a hátramaradottakat. Munkája során gazdag kapcsolati hálót alakított ki, s a T72 elnökeként szeretné ezt a közösség javára fordítani, hogy a „katolikus értelmiség értékes tagjai egymásra találjanak, és tudásukat az Egyház szolgálatába állítsák”.
A fiatalokról szólva így fogalmaz: „Őszinte, hiteles, tiszta beszédre vágynak, radikálisak, elutasítják a mindenkinek megfelelni akarás, a kettős beszéd mérgező örökségét.” Felszabadító erőt tapasztal bennük:
A karácsonyt „furcsa” ünnepnek nevezi Rubovszky Rita: bizonyos élethelyzetekben az akolmeleg, a bárányok halk bégetése, az angyalok éneke lengi be, máskor az istállószag, az elhagyatottság, az elutasítottság a meghatározó benne. „A Gyermek mindenkit vár, bármilyen ajándékkal vagy nehéz szívvel jön is.”
A mozgalom elnökének tapasztalata, hogy egy munkatársakkal eltöltött önfeledt este, egy tálca sütemény, az, ha csak úgy megáll az idő az irodában vagy egy-egy osztálykarácsony melege életmentő lehet. Számára a nagycsalád jelenti a karácsonyt, szereti, ha sokan ülnek az asztalnál, ha néhány napra feledni tudnak minden fájdalmat, szorongást. „A Mennyből az angyal utáni ölelés semmi máshoz nem fogható megtartó erő.”
A meghallgatásban elérhetővé válik Isten bátorító jelenléte
Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök számára a teológia a közvetítés szolgálata. „Szentírástudománnyal foglalkozom. A bibliai nyelvek kapcsolata egyfajta kulturális paradigma, hiszen többek között arról kérdez, vajon jól értjük-e egymást, akarjuk-e igazán közel engedni magunkhoz, amit a másik más tapasztalatok alapján, talán más nyelven, más érdekek és érdeklődések mentén fogalmaz meg. A biblikus munka gyakran ökumenikus vagy akár vallásközi egyeztetést jelent, és a Szentírást a nem vallásos emberek közül is sokan ismerik el az egyetemes kultúra részének ma is. Ez a fajta érzékenység, remélem, megnyit valamelyest a tágabb értelemben vett kommunikáció felé is.” A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnökségi tagja a Magyar Katolikus Rádió misszióját vezetve is a kommunikációval foglalkozik, ezt gyakorolja. Lelkigondozói közösségekben gyakran tapasztalja:
Számára a karácsony annak a jele, hogy „Isten felvállalta a mi emberi küszködésünket szeretetért, békéért, megértésért, és mindebben ma is jelen van.”
Az egyetemes remény fényében másképp látjuk a jelent
Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető tanára úgy gondolja: Akinek egyetemesek a jövőre vonatkozó távlatai, az a jelent is másként látja.
Az erkölcsfilozófia és az antropológia tanáraként hiszi, hogy a bűn romboló hatásai ellenére „lehetséges a jelenben egy édeni ihletettségű kultúra megformálása, amelynek alapja a jövőre vonatkozó reményünk”.
A karácsony a „beteljesedő remény ünnepe”: „Isten belépett a történelembe. Az eredeti, integráns létezéshez való visszatérés lehetősége megnyílt. Ezt a reményt szeretnénk az életünk valóságában térhez juttatni a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom által.”
A dolgok nem csak történnek velünk – mi is alakítjuk őket
Török Bernát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint az alkotmányjog és a keresztény társadalmi tanítás közös küldetése a közjó szolgálata. A jogra mint „a jó és a méltányos művészetére” tekint, az alkotmányjog pedig azzal szólította meg, hogy az a napi hatalmi küzdelmek fölé emelkedve a társadalom egészének érdekeit keresi. Török Bernát vallja, hogy a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom küldetésében a „katolikus keresztény értékek, az Egyház társadalmi tanításának képviselete a közjó előmozdítására irányul, jobbá, emberségesebbé teheti a közéletet”.
A T72 erős közösségi háttere reményt ad arra, hogy „együtt megtalálhatjuk a hiteles kiállást, a ma is megszólító erejű hangot”.
A mozgalom elnökségi tagját karácsonykor újra és újra megrendíti, hogy „Isten szeretete egy rongyos istállócskában lépett be a történelmünkbe. Ez a végtelen alázat arra hív, hogy az élet a másik emberhez való odafordulásról szóljon”.
Az alkotás mögött mindig látni kell az embert
Nyíri Szabolcs, a COLAS Hungária Zrt. technológiai igazgatója a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom mérnökkörének egyik alapító tagja. Meggyőződése szerint a teremtő tevékenység keresztény felelősség. A közös munkába – mint mondja – „a mérnöki rendezettséget, a projektszemléletet és a fizikai alkotás örömét” kívánja bevinni.
A mérnöki szemlélet szerinte akkor hiteles, „ha minden alkotás mögött látjuk a terméket használó embert”.
Karácsonykor a családban és a munkaközösségekben egyaránt a „lényeg” megélésére törekszik, az ünnep eredeti szimbólumainak erejében bízik: „Üzeneteinkben igyekszem a betlehemi örömhírt megjeleníteni, a szeretet és a megbékélés valódi forrására irányítva ezzel a figyelmet.”
A történelmi tapasztalat és a gondviselés együtt erősítik a reményt
Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia emeritus igazgatója a tudomány világából a párbeszéd és a kiegyensúlyozottság kultúráját hozza a Hetvenkét Tanítvány Mozgalomba.
„A tudományra az elmélyült, árnyalt gondolkodás, az elhamarkodott ítéletektől, az érzelmi – és ezért sokszor indulatos – reakcióktól való távolságtartás jellemző” – mondja. Úgy véli: „A T72 mozgalomnak is nagyon fontos feladata a dialógusra építő intellektuális gondolkodás, a kiegyensúlyozottság, az árnyaltság és a párbeszédkultúra közvetítése a társadalom felé.”
A történész szerint
A nyugati keresztény kultúrát két évezredes története során számos súlyos válság rázta meg, sokszor beszéltek hanyatlásáról vagy alkonyáról, de kreatív életerejét bizonyítja, hogy mindig megtalálta a megújulásához vezető utat. A történelem tehát reményre és bizalomra ad okot: sem Európát, sem a Katolikus Egyházat nem kell búcsúztatni.
A karácsony Molnár Antal számára a „legbensőségesebb ünnep”, amely „a másokra való rezonálás, az elcsendesedés és a remény kegyelmi pillanatait hozza el”.
Legyen látható az életünkön, hogy érdemes szeretni a másik embert
Pethesné Dávid Beáta, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának megbízott dékánja szerint a társadalom szövetének megerősítése mindennapi feladat.
„A kutatási eredményeket nemcsak bemutatni szeretném, hanem helyzetértékelés után aprópénzre váltani”, azaz megkeresni, miként tudják ezek a gyakorlatban is erősíteni a „gyenge civil szövetet”. A tudományos eredmények bemutatásával a szociológus célja az, hogy „reális célokat tűzzünk ki, és ezeket meg is tudjuk valósítani”.
Pethesné Dávid Beáta a jól működő, bizalmat adó emberi kapcsolatokat tartja a lelki jóllét alapjának: „Ezt próbálom hitelesen megélni, és ezzel valamiféle példát mutatni. Lássák körülöttem, hogy érdemes bízni a másikban, érdemes szeretni a másik embert.
– szögezi le.
A karácsony számára a remény és a találkozás ünnepe. „Ne szenteste döbbenjünk rá, hogy nincs kivel beszélgetnünk, együtt vacsoráznunk. Életünk során mindennap meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy legyenek körülöttünk emberek.”
A családi összetartozás nála konkrét formát is ölt: „Karácsony másnapjára meghívjuk a negyven-ötven fős nagycsaládot, hogy legalább évente egyszer találkozhasson mindenki mindenkivel.”
*
A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnökségének tagjai különböző hivatásokból érkeztek, mégis ugyanarra mutatnak rá:
A karácsony fényében küldetésük közös: a hitből fakadó szeretetet, bizalmat és felelősséget beépíteni a társadalom szövetébe, oda, ahol a leginkább szükség van rá.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. december 21–28-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
