A korrupt, idegen érdekeket (és a saját zsebüket) szolgáló garnitúra amellett, hogy hazavágja az egész kontinens gazdaságát, a társadalmak gerincét is megtöri, az „ukrán projekttel” pedig adósrabszolgaságba hajtja a gyermekeinket, unokáinkat. Felélik, elkótyavetyélik a jövőt – elemez az Európa-érmes újságíró.
free3d
Nem egyszerűen vélemény-befolyásoló pozícióik vannak a Soros-birodalom embereinek, hanem olyan erős alkupozícióik, hogy a saját maguk fenntartásához szükséges pénz egy részét ki tudják venni a brüsszeli kasszából: bent vannak a bizottságban, az Európai Parlamentben és „jó néhány miniszterelnök egyértelműen Soros által kitartott ember” – mondta Orbán Viktor a közrádiónak adott interjújában. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.
– Szerkesztő úr, az Európai Unió egyik miniszterelnöke jelentette ki nagy nyilvánosság előtt, hogy korrupt politikusok irányítják a félmilliárd embert számláló közösséget. Miért érezzük úgy, hogy ez nagyon súlyos vészjelzés?
– Az a bizonyos vészcsengő már rég megszólalt, hiszen évek óta tapasztaljuk, milyen eszement irányban halad a brüsszeli politika, és milyen erkölcsi magaslatokban lebegnek az uniós potentátok. Fiktív alkalmazások, túlárazott asszisztensek, közpénzekből felújított történelmi épületek, bajorországi vidéki ház mint képviselői iroda – s ezek csak a pitiánerség legalsóbb lépcsőfokai uniós uraimék kapzsiságának. Az Európai Parlament képviselői és az Európai Bizottság biztosai, annak feje, a mosolygós arrogancia két lábon járó szobra, Von der Leyen asszony, nem a közel félmilliárd európai polgár érdekeit képviselik.
Nézzük a legkirívóbb példát. Amikor az Európai Bizottság az európai gazdák masszív, sosem tapasztalt lázadása ellenére foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy az ukrán gabona tovább zúdulhasson a térségünkre, milyen szándék irányíthatja a brüsszelitákat, mint az idegen érdekek kiszolgálása? Az Afrikába, a Közel-Keletre szállítandó gabonáról kitalált sirám csak figyelemelterelés a valódi célokról: az amerikai óriáscégek sokkal nagyobb hasznot zsebelnek be, ha az európai tőzsdén adják el az „ukrán” gabonát, megnyitva egyúttal az utat a tiltott génmanipulált termékek előtt. S ebből csurran-cseppen a brüsszelitáknak is, különben az lenne a logikus, hogy leplombált vagonok száguldoznának a Földközi-tengeri kikötőkbe. Az már egyenesen a kabaré műfaja, hogy az oroszországi gabonára ugyanakkor szankciót vet ki az Európai Unió. Az Eva Kaili-féle ügyecske ezek mellett csak meggymag volt a hatalmas torta tetején.
A „nagy zöld átállás” sem arról szól, hogy Európa állná útját a légkör felmelegedésének, hiszen abból mindössze 8 százalékban részesedik. Ám ha a gazdákat tönkre teszik, végre valóra válik a marxi álom, hogy végleg bedarálják azt a paraszti társadalmat, amely gátolja a világuralmi terveket. Helyüket majd átveszik az óriásgazdaságok, amelyeket könnyű lesz kézben tartani. De említhetnénk az olajbizniszt, az uránnal, gyémánttal való nyakló nélküli kereskedést, természetesen a szankciók leple alatt.
– Az Európai Parlament legnagyobb, ám rejtett frakciója a korrupt figurák garnitúrája. Hogyan körvonalazható ennek kockázata a társadalmakra nézve?
– A korrupt, idegen érdekeket (és a saját zsebüket) szolgáló garnitúra amellett, hogy hazavágja az egész kontinens gazdaságát, a társadalmak gerincét is megtöri, az „ukrán projekttel” pedig adósrabszolgaságba hajtja a gyermekeinket, unokáinkat. Felélik, elkótyavetyélik a jövőt. A kulturális hadviseléssel a már úgyis konzumidiótává züllesztett nemzetek immunrendszerét pedig végleg legyengítik. Ha mindehhez hozzávesszük a „menekültügynek” csúfolt migránsprojektet, az európai lakosság szétzilálását és lecserélését, a maga pőreségében rajzolódik ki előttünk a tömeges hazaárulás ténye. Néhányszáz „képviselő”, kétszer annyi lobbista és ki tudja hány adminisztrátor eldönti Európa jövőjét. Az egyetlen megoldás a leváltásuk és az alapokhoz való visszatérés. Ehelyett a még pislákoló ellenállás letörését erőltetik, mert érzik, hogy fogy az idejük.
– Miniszterelnökök is atlanti spekuláció hálójában vannak. Miből sejthetjük, hogy ezen a katasztrófán a nyári EP-választás is csak kis részben fog enyhíteni?
– A nyári EP-választások nem sok jóval kecsegtetnek, és személy szerint – bármennyire is szeretném – nem tudok remélni egy nagy áttörést. Ahhoz már a nyugat-európai társadalmak tudata rég ki van mosva. Ezt szolgálja az újmarxista világsajtó-birodalom, a rengeteg dollárral kitömött, civilnek hazudott hálózatok, amelyek segedelmével kormányokat képesek megbuktatni. Az Európai Unió legfőbb fóruma, döntéshozója elvileg az Európai Tanács lenne, amely a legkorruptabb parlament sötét szándékainak is képes lenne útját állni. Ám ha a kormányalakítások úgy zajlanak Európa-szerte, hogy a nyertes nem képes kormányt kiállítani, mert mindenki összefog ellene, és megvásárolt, megzsarolt politikusokból lesznek a miniszterelnökök, az ET csak gyáva végrehajtója marad a parlamentnek és a bizottságnak. Vagyis függetlenül az EP-választások eredményétől, a döntés még mindig (egyelőre) a tagállami vezetők kezében lenne. Ha az a lenne ott nem lenne…
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
