Több mint három évvel az Ukrajna elleni orosz invázió után Európa energiabiztonsága továbbra is sérülékeny – írja a Reuters. A 2022–2023-as energiaválság idején az Egyesült Államokból érkező cseppfolyósított földgáz (LNG) jelentős szerepet játszott az orosz szállítások kiesésének pótlásában. Azóta azonban új geopolitikai feszültségek borzolják a kedélyeket: Donald Trump visszatérése az amerikai politikába és az energia kérdésének kereskedelmi eszközként való használata továbbra is aggodalmakat kelt, bár nem ugyanúgy, ahogy a háború kezdetén.
A nagy európai vállalatok vezetői már nyíltan beszélnek arról, amit korábban tabuként kezeltek: hogy korlátozott mértékben, de ismét szükség lehet az orosz földgázra. Mindez éles ellentétben áll az Európai Unió 2022-es vállalásával, miszerint 2027-re teljesen megszüntetik az orosz energiahordozók importját.
Kényszer vagy lehetőség?
Didier Holleaux, a francia Engie energiacég alelnöke szerint amennyiben „ésszerű béke” születik Ukrajnában, az EU ismét behozhatna évente 60–70 milliárd köbméter orosz gázt, beleértve a cseppfolyósított formát is. Ez körülbelül az uniós igények 20–25%-át fedezné, szemben a háború előtti 40%-kal.
Patrick Pouyanné, a TotalEnergies vezérigazgatója hasonló véleményen van, és figyelmeztet az amerikai gáz túlsúlyára. Miközben cége mind amerikai, mind orosz LNG-vel is kereskedik, úgy véli: „Szükségünk van a diverzifikációra – nem szabad egy vagy két forrásra támaszkodnunk.”
Norvégia vezet, az USA zárkózik fel – de Oroszország még mindig jelen van
Rendkívül sokat elárul a helyzetről az EU legnagyobb földgázellátóinak listája (2024-es évre):
Németország: ipari nyomás és politikai megosztottság
A francia atomenergia dominanciájával szemben Németország a háború előtt nagyban támaszkodott az olcsó orosz gázra (az orosz gáz előnyösebb árát a Reuters is elismerte cikkében – a szerk.) – főként a Nord Stream vezetéken keresztül. A vezeték 2022-es felrobbantása és a szállítások leállása súlyos következményekkel járt a német ipar számára.
Christof Guenther, a Leuna Vegyipari Park üzemeltetője szerint: „Súlyos válságban vagyunk, nem várhatunk tovább.” A német vegyipar öt egymást követő negyedévben csökkentette a munkahelyek számát – erre évtizedek óta nem volt példa.
A kelet-német Mecklenburg–Elő-Pomerániában végzett felmérés szerint a lakosság 49%-a támogatná az orosz gázszállítások újraindítását. Az ipari szereplők, mint a Leuna-Harze vagy a schwedti finomító is olcsó energiát sürgetnek – akár orosz forrásból is.
Amerikai LNG: biztos megoldás vagy újabb geopolitikai kockázat?
Az Egyesült Államok az energiaválság idején kulcsszerepet játszott az EU ellátásában. Ugyanakkor a Trump-adminisztráció kereskedelmi nyomása és egy esetleges exportkorlátozás lehetősége aggasztja az európai vezetőket. Egyes elemzők szerint, ha az amerikai belső kereslet – például az AI-ipar miatt – megugrik, az USA visszafoghatja az LNG-exportot.
Tatiana Mitrova, a Columbia Egyetem kutatója szerint: „Egyre nehezebb semleges árucikként tekinteni az amerikai LNG-re – geopolitikai fegyverré válhat.”
A fenti grafikon (2. ábra) azt mutatja, hogy bár az európai gázárak jelentősen csökkentek a válság csúcspontja óta, még mindig messze vannak a háború előtti, 20 euró/MWh körüli szintektől. Az energiaimport diverzifikációja így továbbra is kulcskérdés.
Politikai és jogi akadályok
Több uniós cég – köztük az Uniper, az OMV és az RWE – pert indított a Gazprom ellen szerződésszegés miatt. Az Uniper 14 milliárd eurót, az OMV 230 milliót nyert eddig. Egyes vállalatvezetők, mint Holleaux, úgy látják, a bírósági döntések végrehajtása lehet a visszatérés egyik feltétele: „Ha a Gazprom vissza akar térni a piacra, előbb fizessen.”
Körkép-vélemény:
Azt mindenképp érdemes kiemelni a Reuters cikkéről, hogy nem is olyan rég, az amerikai Biden-kormányzat még senkinek a szemét nem bántotta, hogy az Egyesült Államok a piaci ár 4-szereséért szállította az LNG-t Európának. Most, hogy Donald Trump van hatalmon, és nem a globalista politikusok és cégek nyerészkednek ezen az üzleten, hirtelen problémát jelent számukra. Objektíven tekintve az ügyet, Németországnak és sok más országnak is nagyon fontos lenne, hogy a versenyképesebb árú orosz gázhoz hozzáférjenek. Ennek legfőbb akadálya Ukrajna és az USA. Az előbbi alkupozícióra használja a gáztranzit kérdését, az utóbbi pedig már bejelentkezett az Északi Áramlat gázvezetékek és az ukrajnai gázvezetékekért az oroszoknál – vagyis Washington az európai gazdaság ütőerén akarja tartani a kezét, hogy bármikor beavatkozhasson.
Körkép.sk, Reuters
Nyitókép forrása: Archív
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
