Hadar Galron megrendítően szép története egy női fürdőben játszódik. A mikve rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak, és újra érintkezhessenek férjükkel. A színdarab egyik rendezője, Balázs Zoltán az InfoRádióban elmondta: a színésznők által megjelenített egymásba kapaszkodás és a szereplők sorsának alakulása doppingoló, motorizációs energia lehet mindannyiunk számára.
Április végétől látható Hadar Galron Mikve című darabja a József Attila Színház stúdiószínpadán. Az asszonyok mikvében való megmerítkezése a zsidó vallás törvényei szerint elsőrendű parancsolat. Rituális fürdő, amely nélkülözhetetlen a házasság tisztaságának és intimitásának megőrzése érdekében. A tradicionális rituálét megelevenítő előadásban Szabó Gabit, Pikali Gerdát, Fehér Annát, Szabó Emíliát, Horváth Csengét, Kucskár Kamillát, Vianello Juliát és Molnár Zsuzsannát láthatja a közönség. Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró – aki ellátogatott a pénteki bemutatóra – művének színpadi változatát Balázs Zoltán és Szokolai Brigitta rendezi.
Balázs Zoltán az InfoRádióban elmondta: legfőbb törekvésük, hogy minden nemzet, kultúra és generáció számára valamilyen jelentéstartalommal bírjon ez a történet. Hozzátette: a drámában nyolc nő jelenik meg, és reményei szerint a közöttük kialakuló interakciók, együttműködések, találkozások egyfajta kapaszkodók vagy igazodási pontok lehetnek a nézőközönségnek. Azt gondolja, nők és férfiak számára egyaránt tanulságos a történet, ami megítélése szerint a mindennapjainkat érintő problémákat, konfliktusokat tár fel, és ezek érvényesek a mai Magyarországon is.
„A kíváncsi közönség bármelyik tagja meg fogja találni a saját számításait vagy az érdeklődésének megfelelő kapcsolati impulzusokat”
– jegyzete meg a rendező.
A mikve egy rituális fürdő, átvitt értelemben ugyanakkor a teljes megtisztulás lehetetlen, Balázs Zoltán szerint azonban a törekvés a fontos. Mint fogalmazott, időről időre újra kell definiálnia magát az embernek, hogy „megtisztítsa a megfertőzött lelkét, gondolatait és megújítsa azt a fogadalmát, amit a házasság szentsége kapcsán tett”. Úgy véli, a megmerítkezésre való készülődés és maga a ceremónia újratervezést, újragondolást és megerősítést előlegez meg egy mindenkori kapcsolatban.
Balázs Zoltán hozzátette: a történet alapján a mikvébe járó nők önazonosak, mindent megtesznek azért, hogy önmagukkal és egymással szoros kapcsolatot ápoljanak, de függenek a férfiak által uralt társadalomtól. A különböző szándékok, akaratok, rajtuk kívülálló tényezők pedig nagyon erőteljesen meghatározzák törekvéseik sikerességét. A rendező szerint a történetben a végkifejlet nagyon szép, ugyanis hosszú vívódások után mindegyik asszony felismeri, hogy nem egyedül vagy titokban, hanem együtt érdemes szembeszállni a veszélyt jelentő akarattal és szándékkal.
„A színésznők által megjelenített egymásba kapaszkodás és a szereplők sorsának alakulása doppingoló, motorizációs energia lehet mindannyiunk számára”
– fejtegette a darab rendezője.
Balázs Zoltán elmondta: az előadásban nagyon erőteljesen és impresszíven megjelenik még az elmúlás, a jelen fontossága, az életet meghatározó pillanatok megélése a megragadása, valamint „a mindenkori kapcsolatokba, találkozásokba való átolvadás”. A rendező szerint ha megéljük mindezeket, és engedjük, hogy megtaláljuk a boldogságunkat, a pillanatnyi élvezetünket, akkor ezek összeadódva olyan életvezetési sormintát rajzolnak ki, amelyek kapaszkodót jelenthetnek a hosszú távú létszemléletben. Balázs Zoltán azt gondolja, ezek az élmények, hatások „sokkal több tartalékkal és fedezettel ruháznak fel minket annál, mint amire korábban azt gondoltuk, hogy képesek vagy alkalmasak vagyunk”.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
