Donald Trump Kína ellen (is) meghirdetett vámháborújának apropóján legutóbb cikksorozatban foglalkoztam Kína gazdasági fellendülésével, arra a konklúzióra jutva, hogy a „világ műhelyének” megregulázására nem sok esélye van az amerikai elnöknek. Szó sincs azonban arról, hogy Kína szekerét akarnám tolni, arról meg pláne nincs, hogy a KKP fogadatlan prókátora volnék. Már csak azért sem, mert Kína bármelyik percben összeomolhat.
A nyugati fősodrú és gazdasági szaksajtó már évtizedek óta kórusban mantrázza ezt a reményei szerint önbeteljesítő jóslatot, amely először a 80-as évek végén bukkant fel, időközben járványos jelleget öltött és megfertőzte a sajtó teljes spektrumát. Köztük olyan nagyágyúkat is, mint a The New York Times (Miért olyan nehéz Kínának rendbe hoznia a gyengélkedő gazdaságát?, 2024.11.03.), a The Washington Post (Ami éppen történik: viharfelhők fenyegetik Kína gazdaságát, 2023.08.18.), a Financial Times (Már nem magától értetődő, hogy Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága, 2023.09.08.), a Forbes (Kína hétbilliós összeomlása elfedi az igazán rossz híreket, 2024.02.09.), a Time (Kína gazdasági pangása maradandó lesz, 2023.03.04.) vagy a Newsweek (Kína vége nagyhatalomként: népesség-összeomlás, 2024.12.23.).
A The Wall Street Journal kínai nyelvű honlapja külön rovatot indított Kína gazdasági lassulása címmel, és 2023 augusztusától 2024 elejéig több mint 160 cikket közölt, többek között azt állítva, hogy „Kína gazdasága ördögi körbe ragadt” (2023.11.30.). A The Economist befolyásos brit hetilapot 1843-ban alapították, de a tisztes életkora, úgy tűnik, egyáltalán nem garancia Kína gazdaságának tényszerű elemzésére, amelyről az elmúlt évtizedekben kínosan rossz előrejelzéseket adott, például Kína mesterséges intelligencia területén produkált átütő sikerei kapcsán is. Legutóbb az egyik cikkében kénytelen-kelletlen „elképesztőnek” nevezte Kína mesterségesintelligencia-boomját (2025.03.11.), holott három évvel korábban még pikírten azt mondta az olvasóknak, hogy ne tartsák vissza a lélegzetüket az ország esélyeit illetően a mesterséges intelligencia terén (2022.01.22.).
Mára egy egész youtoube-os szubkultúra verbuválódott amatőr tenyérjósokból és önjelölt szakértőkből, akik apokaliptikus jóslatokkal festik a falra Kína várható összeomlását, többnyire már holnapra ígérve azt. Ha beütjük valamelyik internetes keresőbe a „China collapse” szavakat, özönlenek a találatok. A kollektív hisztéria Joe Biden amerikai elnökkel tetőzött, aki „ketyegő időzített bombának” nevezte Kínát.
Ennek a sajátságos Kína-kollapszológiának megvannak a maga apostolai. Gordon Chang, egy identitászavaros kínai–skót félvér 2001-ben megjelentette The Coming Collapse of China (Kína közelgő összeomlása) című bombasztikus könyvét, amelyben az ország összeomlását 2011-re jósolta. Chang később folyamatosan revideált összes előrejelzése, valamint számos más nyugati szakértő „Kína végzetét” jósló hasonló előrejelzése mind összeomlott – a hírnevükkel együtt. Egy másik Nostradamus-imitátor, Peter Zeihan 2005 óta szélhámoskodik Kína összeomlására vonatkozó jóslataival, rendszeresen megismételve azokat és átütemezve a lejárati idejüket. 2010-ben például azt mondta, hogy ez 3-5 éven belül bekövetkezik. A „Kína Csernobilja” tehát leginkább egy olyan kívánságként releváns, amely azt a hitet kelti, hogy Kínának össze kell omlania és össze is omolhat. A YouTube-on úgy tűnik, hogy Kína a teljes pusztulás szélén áll. A Pew Research Center megállapította, hogy a Kínával kapcsolatos negatív vélemények továbbra is történelmi csúcson vannak számos országban, köztük az Egyesült Államokban, az EU-tagországokban és Japánban. Az általa felmért 19 ország lakosai közül a megkérdezettek 68 százaléka mondta, hogy rossz véleménnyel van Kínáról.
Az utóbbi években a nyugati politikusok, médiumok és agytrösztök hangszerelték a „Peak China” retorika kórusát, azt állítva, hogy Kína felemelkedése elérte a csúcspontját, mindezt azzal a céllal, hogy lekicsinyeljék az ország fejlődési kilátásait és elnyomják a kínai növekedéssel kapcsolatos várakozásokat. Különösen 2023 második negyedéve óta gyakorlatilag az összes jelentős nyugati médium és Kína-központú agytröszt és szakértő csatlakozott a Kína gazdasági lassulását prédikáló diskurzushoz és különböző módon részt vesz annak reklámozásában. Valójában a „Peak China” jelenlegi hulláma egyszerűen a lejáratott „China collapse” átcímkézett változata. Egyik legutóbbi produktuma Hal Brands és Micheal Beckley neokon szerzők Danger Zone: The coming conflict with China (Veszélyzóna: A jövendő konfliktus Kínával) című könyve, amelynek vezérmotívuma szerint a Kínával való fegyveres összecsapás elkerülhetetlen az USA számára, mert „a felemelkedő hatalmak akkor válnak a legagresszívabbá, amikor a szerencséjük elhalványul, a nehézségeik megsokszorozódnak, és rájönnek, hogy az ambícióikat most kell megvalósítaniuk, különben örökre elszalasztják a lehetőséget”. Mintha csak a jelenlegi Amerikáról mintázták volna az elméletüket.
A Kína jövőjével kapcsolatos pesszimista jóslatok tehát valóságos tengeri kígyót jelentenek a nyugati médiadiskurzusban, amely szerint a 2000-es években a gazdaságát a „túlfűtöttség”, 2009-2010-ben a globális pénzügyi válság és a nemzetközi kereskedelem zsugorodása, 2015–2016-ban a túlzott eladósodás és a tőkemenekülés, 2018 óta az „ingatlanbuborék” kidurranása, 2020–2021-ben a Covid-járvány fenyegette, most pedig majd Trump vámtarifái fogják neki megadni a kegyelemdöfést. A Le Monde 2012-ben „Kína: az államkapitalizmus repedezik” főcímmel jelent meg, az idén januárban pedig arról cikkezett, hogy szerinte „Kína elveszítette bizalmát a gazdaságában”. Ehhez képest a kínai állami szektor még soha nem rendelkezett ilyen bőséges vagyonnal: 2021 végén a nem pénzügyi állami vállalatok által birtokolt kb. 40 ezermilliárd euró vagyon Kína akkori (nominális) GDP-jének majdnem háromszorosa, Franciaország GDP-jének pedig több mint tizenötszöröse volt.
„A halálomról szóló hírek erősen eltúlzottak” – mondta Mark Twain, miután megtudta, hogy a halálhírét keltették. Ez az aranyköpése Kína összeomlására is érvényes – lassanként négy évtizede.
Gazdag István – Antidogma
A Antidogma: Kína összeomlása és Mark Twain halálhíre bejegyzés először Betyársereg-én jelent meg.
Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »
