Könyvet adni jó – főleg, ha dedikált Kulcsár Péter2025. 12. 30., k – 18:54
Ritka pillanat, amikor a magyarországi közéletben egy karácsonyi ajándék önálló politikai jelentést kap. Orbán Viktor miniszterelnök idén nem egy új, meglepő jogszabállyal, nem is egy újabb plakátkampánnyal, hanem saját könyvével lepte meg Pottyondy Edinát, az ismert ellenzéki influenszert.
Ez a gesztus személyes, „biblikus”, és kommunikációs szempontból is zavarba ejtő. Mert mit kezdjen az ember egy dedikált miniszterelnöki kötettel, ha nem Fidesz-szavazó?
A fotó, amelyen Orbán Viktor keze a Másként című könyvét szignózza, rögtön megkapta a frappáns képaláírást: „Adni jó!”
Ez az egyszerű mondat különösen szépen cseng egy olyan politikai rendszerben, ahol az ajándékozás ritkán önzetlen, a jó pedig többnyire relatív fogalom. A gesztus mégis működött: a sajtó értelmezte, a kormánymédia megfejtette, a Facebook népe pedig újra egy szimbolikus jeleneten vitatkozik.
Pottyondy Edina reakciója – miszerint ez élete legbizarrabb karácsonyi ajándéka, ha a szexjátékokat nem számolja – gyorsan világossá tette, hogy ez nem egy békülékeny ünnepi történet lesz, sokkal inkább politikai performansz, ahol az egyik fél hatalmi pozícióból beszél, a másik pedig ironikusan kacsint. És ez utóbbi manapság gyakran élesebb fegyver.
A dedikáció mellé csomagolt bibliai idézet (Máté 5,39) külön elemzést érdemel. „Ne álljatok ellene a gonosznak… fordítsd felé a másik orcádat is.” Szép gondolat. Csak épp nem egy hegyi beszédről van szó, hanem egy politikai használati útmutatóról. A másik orca ebben az olvasatban nem a megbékélés, hanem az elvárás gesztusa: tűrj, hallgass és mosolyogj.
Pottyondy kétféleképpen értelmezte az idézetet, és mindkettő kínos a feladó számára. Szerinte vagy arról van szó, hogy Orbán Viktor önmagát látja a krisztusi szeretet megtestesüléseként, aki most kivételes kegyként nem hatósági intézkedést, hanem könyvet küld. Vagy egyszerűen azt üzeni: a pofonoknak vallási indoka van.
A válaszreakció sem maradt el. Pottyondy Edina viszonzásul elküldte saját, nemrég megjelent kötetét, benne egy másik bibliai idézettel Titus könyvéből: „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják.” Ez már nem is poén, hanem inkább tételmondat. Az influenszer politikai üzenet közvetítésére használta a keresztény nyelvezetet, és arról a szakadékról is „drónfelvételt” mutatott, amely hit és gyakorlat között tátong.
Mindezek után talán kimondhatjuk: a magyar közéletben megszületett a politikai célzatú ajándékozás. A hatalmi pozícióban lévő ajándékozó dedikál, idéz, majd erkölcsi fölénye teljes tudatában elégedetten hátradől.
A kormánykritikus pedig választhat: vagy a maga módján értelmezi az „igét”, vagy engedelmesen odafordítja a másik orcáját.
És ha már mindkét fél a Bibliát vette elő, egy dolog biztos: e történet végén nem a megváltás jön el, hanem legfeljebb egy következő bizarr dedikálás.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
