Az elmúlt nyáron az utóbbi évtizedek legjelentősebb ótürk rovásírásos leletanyaga került elő Mongóliában. A Nemzetközi Türk Akadémia a Magyar- Turán Közhasznú Alapítvánnyal közösen Európában először a Magyar Természettudományi Múzeumban, majd ezt követően az UNESCO-val közösen Párizsban mutatja be a leletekről készült kiállítást. A most felfedezett új feliratok rendkívüli jelentőségűek. Készítésük az eddigi legrégebbinek tartott, összefüggő, ótürk rovásírással leírt nyelvemlékekhez, az ú.n. Orhoni feliratokhoz képest is előbbre datálható.
Orhon-völgyi kősztélé rekonstrukciók a Magyar-Turán Alapítvány gyűjteményéből
A Türk Kaganátusból elterjedő írásnak több változata is kialakult a hatalmas eurázsiai sztyeppe különböző térségeiben. A szakértők szerint az ótürk rovásírásból alakult ki a sztyeppei rovásírások nagy része (pl. a kazár), valamint a Kárpát-medencében megjelenő avar és honfoglalás kori írásrendszer is. A Kárpát-medencében az avar kortól a középkorig fellelt rovásos szövegek több változata ismert, amelyek közös kulturális gyökerekre vezethetők vissza. A mostani felfedezés a rovásrendszer közös kulturális eredete miatt a magyar történettudomány szempontjából is kiemelten fontos. A rovás írásrendszer emlékei a magyarság és a türk nemzetek közös kulturális hagyatéka.
Bernert Zsolt a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója
A kiállítás megnyitójára Magyarországra érkezett a Nemzetközi Türk Akadémia elnöke, a feltárásban részt vevő mongol régész és egy a leleteket szakmailag értékelő kazak turkológus kutató is. A tárlat megnyitón jelen volt Törökország, Azerbajdzsán, Kazakisztán, Kirgizisztán és Mongólia nagykövete is. Az ünnepélyes megnyitó kezdetén Bernert Zsolt antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója, a házigazda intézmény nevében köszöntötte a vendégeket és a kiállítás megvalósításában közreműködő szakembereket és szervezeteket. A tárlaton köszöntőt mondott Lengyel Miklós a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Beszédében kitért Magyarország és a türk világ népinek dinamikusan fejlődő együttműködésére, illetve a közös gyökereink feltárásának jelentőségére, a közös tudományos kutatások kiemelt szerepére.
Lengyel Miklós a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára
Ezt követően köszöntőt mondott és a magyar, valamint a türk nemzetek közös történelmi gyökereit, a magyar szakemberekkel való együttműködés fontosságát emelte ki Shahin Majid oglu Mustafaev, a Nemzetközi Türk Akadémia azerbajdzsáni származású elnöke. Beszédében megemlítette a Magyar Turán Alapítvány híd szerepét a rokonnemzetek között és Bíró András Zsolt tudományos és szervező munkásságát.
Shahin Majid oglu Mustafaev, a Nemzetközi Türk Akadémia elnöke egy könyvet ajándékoz Bíró András Zsoltnak
Szintén köszöntő beszédet mondott Bíró András Zsolt, a Magyar-Turán Közhasznú Alapítvány elnöke. Az antropológus kutató elmondta, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum, a mellett, hogy egy jelentős kutatói háttérintézet, ez egyik úttörője a tudományos együttműködések terén a türk nemzetek országaiban. Az eurázsiai sztyeppe övezet ősi népességeinek antropológiai és genetikai vizsgálatának számos kutatási projektjét valósították meg az utóbbi években, amely sokban hozzájárult mindezen népességek embertani jellegeinek a pontosabb megismeréséhez és az ősi magyarsággal való kapcsolatainak korszerű vizsgálatához. Mindezekhez a kutatásokhoz amelyek a kulturális örökség különböző elemeinek a természettudományos vizsgálatát és színvonalas bemutatását tűzik ki célul, jól illeszkedik ennek a különleges belső-ázsiai leletnek a hazai bemutatása is.
Bíró András Zsolt, a Magyar-Turán Közhasznú Alapítvány elnöke
A magyarság ősi eredetének, kialakulásának vizsgálata, távoli keleti régiókba, egészen Közép-Ázsiába, illetve bizonyos komponensek mentén még Belső Ázsiába is elvezet. Ugyanígy a magyarság sajátos kultúrájának egyik ősi eleme a rovásírás, amely a türk népekkel közös örökségünk egy fontos elemét képezi. A tárlaton bemutatásra kerülő különleges lelet, ennek az ősi hagyatéknak talán a legkorábbi eleme lehet, ha a további elemzések megerősítik a kutató szakemberek feltevéséét, mely szerint ez a rovásírásos szöveg Ilteris Kutlug kagán sírkő felirata lehet.
A köszöntő beszédeket követően két előadást lehetett meghallgatni. Enkhtur Altangerel régész, a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézet vezetője a Nomgon-területen talált emlékhely komplexum feltárásának menetét és a kutatómunka eredményeit ismertette, valamint a rekonstrukciós lehetőségekről beszélt.
A feliratokat a feltárásban közreműködő kazak turkológus, történész, a Nemzetközi Türk Akadémia kutatója, Napil Bazylkhan ismertette.
A Nomgon síkságon idén augusztusban talált leletekről 2022-ben a Nemzetközi Türk Akadémia és a Mongol Régészeti Intézet szakemberei folytatták 2019-ben megkezdett kutatásaikat a mongóliai Nomgon-síkságon. A feltárt, kb. 250 négyzetméteres építményegyüttesben ez év augusztusában felfedeztek egy követ, amelynek egyik oldala ótürk, a másik oldala szogd nyelvű feliratot tartalmaz. A kutatók feltételezik, hogy a követ a 692-ben elhunyt Ilterish Kutlug kagán tiszteletére emelték. A kagán két fia (Bilge és Kültegin) emlékét az “Orhoni feliratok” néven ismertté vált rovásfeliratos obeliszkek őrzik. Így a most felfedezett felirat időben megelőzi az Orhoni feliratokat, és jelenleg a legrégebbi ismert írásos emlék, mely ótürk nyelven íródott.
A feliratok fordítása
A tárlaton eredeti Kárpát-medencei rovásleletek, egy Altáj-vidéki türk kori valamint egy honfoglalás kori koponya, és az azok alapján elkészített antropológiai arcrekonstrukciók is láthatóak. A kiállítás hétterét az orhoni rovásfeliratos kőtömbök közül kettőnek a rekonstrukciói is gazdagítják, amelyek a Magyar Turán Alapítvány gyűjteményének a részei.
Egy honfoglalás kori koponya és egy altáj-vidéki türk-kori koponya – és azok arcrekonstrukciói a Magyar Turán Alapítvány gyűjteményéből
A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei
A legkorábbi rovásírásos rendszerek az i.e. 4. század és i. sz. 4. század közötti időszakban alakultak ki a föníciai írásjelek egy részének átvételével. Ebből a protorovásnak is nevezett írásrendszerből fejlődött ki a későbbi sztyeppei rovásrendszer is. A rovásírás rendszer különböző változatai elterjedtek az eurázsiai sztyeppe szinte teljes területén és Szibéria több régiójában is. A lovasnomád törzsek mozgásával megjelent a rovásírás több változata a kelet-európai sztyeppvidéken és a Kaukázus előterében. A Volga, a Don és Kubán folyók vidékén talált rovásírásos leletek többségét a türk eredetű Kazár Kaganátus, valamint az onogur törzsszövetség hagyatékának tartják a szakemberek.
Türk kőoroszlánok
A rovásírás rendszerek korán megjelentek a Kárpát-medencében. A szarmata és hun korszakból nem ismerünk összefüggő rovásírásos leleteket, csak rovás betűkre emlékeztető tamga (törzsi vagy tulajdonjegy) karcolatokat. Az egyik legkorábbi rovásírás az avar korból származó nagyszentmiklósi kincsen figyelhető meg, melynek feliratait a legtöbb szakember az Avar Kaganátus, illetve az onogur törzsszövetség hagyatékának tartja. További avar kori rovásírásos leletek a szarvasi, csontból készült tűtartó, a környei csont íjlemez, az ozorai ezüstedény vagy a Zamárdiban talált ezüst szíjvég.
Magyar rovásírásos tárgyak
A magyar honfoglalás korából több rovásos leletet ismerünk. Ilyenek a bodrog-alsóbűi agyagfúvóka, a békés-povádzugi csont íjlemez és a sarkadkeresztúri csont íjlemez. Erdély területén napjainkig fennmaradt a székely-magyar rovásírásnak nevezett írásmód, amelyre bizonyítékok az erdélyi templomok rovásfeliratai. A rovásírás a magyarság legősibb kulturális kincsei közé tartozik, a rovásírás rendszerek pedig a türk nemzetek közös kulturális hagyatékát képezik. A kiállításban szerepel a szarvasi csont tűtartó (Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas), Sarkadkeresztúri csont íjlemez (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba)
A magyar rovásjelek nagyítón keresztül jól kivehetőek a kiállításon
Orhoni feliratok
A kiállításban szereplő Orhon-völgyi kősztélé rekonstrukciók a Magyar-Turán Alapítvány gyűjteményéből származnak. A VI. századtól felemelkedő török népek – a türkök – különböző épített emlékeket hagytak hátra az Ordosz-vidéktől a Fekete-tengerig. A legkorábbi, összefüggő szöveget tartalmazó rovásírásos leleteket Belső-Ázsiában, az Orhon-völgyben (Mongólia) fedezték fel 1889-ben, amelyek az egykor ezen a vidéken fennállt Türk Kaganátus kulturális örökségének fontos elemei. Az itt található emlékművek, melyeket a 8. század elején emeltek, kínai és ótörök betűkkel ellátott kősztélékből állnak. A sztéléket eredetileg faragott kőteknősökre állították fel, egy fallal körülvett építményben. A feliratok ótörök és kínai nyelven (részben eltérő tartalommal) a törökök legendás eredetét, történelmük nagy eseményeit, Ilteris kagán újbóli állam alapítását valamint további két kagán tetteit írják le. Emléket állítanak Bilge kagánnak(683-734) és öccsének, Kül-Tegin kagánnak (684-744) valamint az Ilteris kagán és Bilge kagán szolgálatában is állt Tonjukuk (646-726) nagyvezérnek és tanácsadónak. Ezek a feliratok a Tonjukuk felirattal együtt a türk nyelv legrégebbi fennmaradt emlékei voltak egészen 2022. augusztusáig.
A tárlat megtekinthető: 2022. december 13-tól 2023. január 31-ig
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
