Visszafogott, mondhatni tartózkodó örömködés közepette alakult meg végre a felvidéki magyarság új pártja, a Szövetség, amit páran – valljuk be őszintén – indokolatlanul messiásként vártak. Mindenesetre nem árt óvatosnak lenni, mivel a három párt új köntösbe bújtatása, mindenféle megújulást nélkülözve hagy némi kívánnivalót maga után…
Az évtizedes árkok, ideológiai, világnézeti szembenállások számos kihívás elé állítják az új formációt, de ahogy mondani szokás, a puding próbája az evés, így kár lenne ítéletet mondani egy újszülött felett annak pusztán eredendő bűnei miatt.
Az egyik legnagyobb kihívás viszont rögvest fejtörést is okoz a gyűjtőpártnak, amire látható módon nem volt felkészülve. De vajon mire készültek akkor Forróék, ha a legelemibb kérdés rögtön kibillenti őket? Az újságírók ugyanis jószerivel nem a „nem cél hanem eszköz” szintű agyoncsépelt lózungokra kíváncsiak, hanem például arra, hogy a nem cél, hanem eszköz eljövetelekor majd
Persze minden vitán felüli, hogy ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a jelenlegi szlovák politikai palettán, de az illetékesektől – ha már ilyen szépen törtetve átmentették magukat összefogtak –, joggal várható el, hogy világos válaszokat kínáljanak.
Úgyhogy aki erre az egyszerű, mégis megválaszolhatatlan kérdésre releváns választ tud adni a politikailag, értékrendileg és világnézetileg teljesen heterogén és széttöredezett felvidéki magyar társadalomnak, az egy népmesei frázissal élve megnyerheti a fél felvidéki királyságot (persze teljesen üres kincstárral).
Na, de nézzünk végig ezen a szlovák(iai) politikai csatatéren, mint Theoden király Rohan pusztáin…
Forró Krisztián a Szövetség alakuló kongresszusán tartott sajtótájékoztatón, illetve egy stúdióbeszélgetésben is leszögezte, hogy a szlovák pártok közül a Smert és a Kotelbáékat tudja kizárni. Simon Zsolt, a Magyar Fórum elnöke ezzel szemben konkrétabb volt, a Kotlebáékból kivált Republika pártot és a Ficoékat otthagyó Pellegrini vezette Hlast is elutasítja, illetve az azóta teljesen leamortizálódott SNS-t. Ennek fő indoka, hogy valamennyi felsorolt vagy extrém szélsőséges, vagy részese volt annak a maffiakormányzásnak, amit nehezen tud lemosni magáról Szlovákia még sokáig. Ebben bőven van ráció, csupán egy bökkenő van a Szövetség számára, hogy ennek a Híd is részese, ha úgy tetszik bűnrészese volt, amiért a létének megszűnésével fizetett. Bár kétségtelen, hogy Pellegrini egy szalonképesebb Fico, mégis nehezen feltételezhető, hogy a Szövetség vállalná velük a partnerséget.
A parlamenti ellenzék ezzel gyakorlatilag kizárva. Marad a jelenlegi kormány, ami bár jobboldalinak vélhető, mégis értékrendileg még távolabb áll a Szövetségtől és annak platformjaitól (ez alól kivételt talán csak az opportunisták képeznek).
A legtisztább helyzet tán az OĽaNO-val lehet, főleg, hogy van egy magyarja is, Gyimesi Juraj/György személyében. De ami az előny, az gyakorlatilag hátrány is. Bár Matovičcsal az MKP-nak kimondottan jó viszonya volt, a legerősebb kormánypárt hitelessége teljesen megborult kiszámíthatatlan, következetlen döntései miatt. Ezáltal, míg korábban sokan reménykedtek a magyarok közül is Matovičékban, addig ez mostanra gyökeresen megváltozott és nem sokan veszik komolyan, akkor sem, ha Heger személyében egy színtelen-szagtalan, jellegtelen bábszemélyt tettek a kormány élére. Továbbá ehhez járul hozzá Gyimesi személye, aki kimondottan konkurenciája a „magyar egységnek”, ráadásul a régi keményvonalas MKP-s vehemenciával szidja és támadja a Hidat, ahol csak éri.
Boris Kollár Sme rodinájáról túl sokat kár írni, a fickó mindent megtestesít, amit a Szövetség és úgy általában a jóérzésű emberek elutasítanak: ködös, maffiagyanús múlt, bizniszelő jelen, értéksemlegesség, kiszámíthatatlanság, mocskos ügyletek.
Első ránézésre viszonylag kevésbé problémásnak tűnik az SaS, mely pár évvel ezelőtt tárgyalt is az MKP-val egy esetleges közös indulásról, sőt pályájuk legelején a Híddal is. A párt vállaltan liberális irányultságot követ, ami a felvidéki konzervatív szavazóknak nehezen lenyelhető, de mentségükre lehet mondani, hogy bizonyos kérdéseket konzervatívabban is tudnak látni (ha akarnak). Ugyanakkor
Maradt végül a Za ludí nevű formáció, ami a korábbi köztársasági elnök, Kiska projektje volt, aki még azelőtt lelépett, hogy a párt logóján megszáradt volna a festék. Jelenleg bár kormánypártnak nevezik, de gyakorlatilag megszűnt létezni. Nincsenek képviselői, tagságuk nem is volt, a politikai potenciáljuk pedig azzal el is fogyott, hogy Kiska vette a kalapját, úgy 1% körül mozog.
Látható, hogy ez a felhozatal nem ad okot túl fényes optimizmusra, amikor a Szövetség szövetségeseit keressük…
Na, de a végére tekintsük át a futottak még kategóriát, ami a Szövetséghez hasonlóan az 5%-os bejutási küszöb alatt vár jobb sorsra. Némileg kilóg ebből a sorból a Progresszív Szlovákia, amit befutónak jósolnak a közvélemény-kutató ügynökségek. A pártnak bár magyar tagozata/platformja is van, ám lényegéről a legtöbbet az árul el, hogy a magyarországi Momentum testvérpártja, amiről köztudott, hogy nyugati érdekeket szolgál ki. Egyes anyaországi források biztosra veszik, hogy a hálózat mögött a jó öreg Soros Gyuri bácsi áll (és tolja a zsozsót).
Kifelejtettük még a KDH-t, ami a Szövetséghez, illetve a korábbi MKP-hoz hasonlóan gyakorlatilag 10 éve nincs a parlamentben, de állandó jelleggel 5% körül mozog (választásokkor rendre alatta). Talán ez tűnik a legközelebbi potenciális szövetségesnek a Szövetség számára, ráadásul ez a párt képviseltette magát egyedüliként a somorjai alakuló kongresszuson, igaz egy teljesen ismeretlen alelnökkel. Viszont ha belegondolunk, magyarként nem túl jó emlékek idéződnek fel bennünk a KDH-val kapcsolatban egy-egy magyar téma kapcsán.
Itt kell megjegyezni továbbá zárójelben, hogy sokatmondó jelzés volt az is, hogy a nevezett kongresszuson a külhoni magyar pártokon kívül a magyar kormány politikusai sem voltak jelen, de szlovák térfélről is csak a KDH.
Maradt még az 1% körülüli Vlasť (Harabin) és Dobrá voľba, melyek ugyebár Fico zsebéből lógnak ki, míg a liberális Spolu korábban a már emlegetett Progresszív Szlovákiával indult (sikertelenül) koalícióban.
Végére pedig azért ne menjünk el szó nélkül a hármas szövetségi buliból kimaradó Magyar Fórum és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség mellett sem. Bár utóbbi egyértelműen a Híd csatlósa volt, s mára likviditási anyagi gondokkal küzd, lehet, hogy a későbbiekben megéri még a hidasoknak életben tartani, növelve ezzel mozgásterüket, zsarolási potenciáljukat a Szövetségen belül. Simon Zsolt projektje pedig bár tipikus egyszemélyes one man show, de aki ismeri az MKP-t és a Hidat is faképnél hagyó volt mezőgazdasági minisztert, az tudja, hogy naivitás lenne őt lebecsülni.
És azokról a mozgalmacskákról nem is beszéltünk még, akik ugyancsak nem túlságosan barátai a Szövetségnek: Új Egység Mozgalom, MagyarOké stb. Esetükben viszont
Egy szó mint száz, a Szövetség nemcsak belügyeivé vált, részét képező partnerek terén nincs könnyű helyzetben, de a külső partnerek, potenciális szövetségesek keresése területén sem, melyek nélkül kutya nehéz lesz a parlamenti bejutást „nem cél, hanem eszköz”-nek használni az érdekérvényesítés vonatkozásában.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
