A fenti címmel nyílt egy nem mindennapi tárlat a trianoni békediktátum 103. évfordulója alkalmából a balassagyarmati Palóc Múzeumban. A kiállítás azt a kort idézi meg, amikor a győztes nagyhatalmak a palócságot összekötő Ipolyt határfolyóvá nyilvánították s az átkelést szigorúan szabályozták. Mindezzel családokat választottak el, rokoni kötelékeket vágtak el, s emberi sorsokat tettek tönkre.
A június végén megnyitott időszaki kiállításon is elhangzott: három emberöltő telt el az első világháborút lezáró békeszerződés óta, s Trianon máig hat az életünkre és meghatározza kultúránkat.
A Palóc Múzeum egyik kiállítótermét alakították át a vadregényesen kanyargó Ipoly képére. A terem középvonalán hömpölygő folyó két partja jelképezi a békediktátum miatt felbomló történelmi Magyarországot.
– fogalmaz a tárlat bevezető szövege.
Mint a kísérőszövegben olvasható: a történések Balassagyarmatra is rendkívül negatívan hatottak. Társadalmi, kulturális és gazdasági következményei is lettek a nógrádi térségben központi jelleggel bíró városra.
„Az Ipoly folyón túli területekkel elvesztette szőlőskertjeit, gyümölcsöseit, termékeny szántóföldjeit. Ugyanakkor a városi határ ötödének elvesztésénél sokkal súlyosabban érintette gazdaságát, kereskedőit és iparosait az északi területek elcsatolása, ami csak a piaci vonzáskörzet tekintve 47 települést jelentett” – fogalmaz a tájékoztató.
A békediktátummal Balassagyarmat és a folyó jobb partján – a mai szlovákiai oldalon – található települések közt évszázadok óta meglévő kapcsolatok szűntek meg 1920 után.
Mindennek hosszú távú következményei voltak. Ezt bizonyítja az balassagyarmati képviselő-testület jelentésre 1926-ból: „A határmegvonás éppen azon községeket szakította el tőlünk, amelyek földrajzi helyzetüknél fogva kénytelen voltak Balassagyarmat felé gravitálni, s oly községeket hagyott meg nekünk Trianon, amelyek részszint Váccal, részint Aszódon keresztül mindég Budapesttel tartottak fent kereskedelmi összeköttetést.”
A békediktátum következtében az Ipoly menti város vonzereje fokozatosan hanyatlott. Még 1920 előtt jelentős ipari tervként szerepelt a kürtösi szénlelőhelyekhez vezető ipari vasút kiépítése, ahogy a csábi fára alapozó faipar beindítása. Mindezek csupán tervek maradtak a határmódosítás után. Az első világégés előtt dinamikusan növekvő Balassagyarmat lakosságszáma 1920-at követően stagnált.
Kiépített életüket és egzisztenciájukat hátrahagyva több ezren menekültek Nógrád megyében. Szinte földönfutóként a megtömött utazóládával érkeztek új hazát keresve.
A határ kijelölése a Balassagyarmat szomszédságában lévő Kóvár települést is megtépázta. A ma már felvidéki magyar kisközség az Ipoly bal partján lévő területeit veszítette el. A Magyarországon maradt községrész Újkóvár néven önálló településsé vált, melyet a 20-as évek második felében Balassagyarmathoz csatoltak.
Az elválasztó folyó bizonyos helyzetekben újra összekötő szerepet játszott a kóváriak életében. A második világháborút követő hontalanság időszakában a befagyott Ipolyon keresztül menekültek át a helyiek. Kóvár lakosságának egyötöde hagyta így el végleg a szülőföldjét.
Erre emlékeztet a tárlat anyagában szereplő fonott kosár, melyet az Ipolyt jelképező átlátszó felületre helyeztek el.
Ugyancsak láthatók a tárlaton az üzeneteket hordozó szódásüvegek. A balassagyarmati Schönfeld Szikvízgyár palackjain a Nem, nem soha! felirat olvasható. Az ilyen feliratú palackok a korszak kelendő cikkei voltak. A kidomborodó, nemzeti színűre festett felirat körül piros bogyós zöld ág látható. Az anyagban fellelhetők az iskolai füzetlapokra felírt lelkesítő üzenetek, biztató és igazságot váró feliratok is.
Balassagyarmat a tervek szerint szintúgy a formálódó Csehszlovákiához került volna, ám 1919 januárjában a helyiek kiverték a várost elözönlő cseh légiósokat. Erről a korszakról szól a Civitas Fortissima Múzeum tárlatanyaga.
Az Ipoly ma már újra összeköti a két partján élőket, a palóclét, a nemzettudat erősíti az itt élőket.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
