Második hete ugyanis kizárólag a tanügyi személyzet 60 százalékos átoltottságától függ, lehet-e vagy sem tantermi oktatás, s ez sokak számára kilátástalan helyzetet teremtett. Járványügyi szempontból is kérdéses ennek az értelme, ám az bizonyos, hogy kisebb, vidéki településeken jó ideig zárva maradnak még az iskolák, az óvodák. Az elmúlt napokban Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter ugyan felvetette, hogy azokon a településeken, ahol három ezrelék alá süllyed a fertőzöttségi mutató, el kellene tekinteni a pedagógusok átoltottsági arányától, ám javaslata nem talált meghallgatásra.
Eközben a vidéki, falusi és községi iskolákban úgymond távoktatás zajlik, ami eleve kisebb hatásfokú, mint a jelenléti. Peremvidéken, nehéz körülmények között élők soraiban pedig egyenesen reménytelen. Háromszék 47 közigazgatási egységéből a tegnap 20 esetében három ezrelék alá csökkent a mutató, ám e településeken továbbra sem mehetnek iskolába a gyermekek, a kisebbek sem járhatnak óvodába. És továbbra sincs válasz arra a kérdésre, jogszerű-e, hogy amiatt sérül a diákok oktatáshoz való alkotmányos joga, mert a pedagógusok egy része elutasítja az oltást? És miközben válaszra várunk, talán érdemes újólag is rögzíteni, hogy az online oktatás semmiképp sem pótolhatja a tantermit, a veszteség már így is tekintélyes. Ha a hatóságok képtelenek minden szempontnak megfelelő, szakszerű intézkedéseket hozni, akkor félmegoldásaikkal csak a károkat és a káoszt növelik.
Továbbra sem ismert, hogyan vált meghatározóvá a pedagógusok 60 százalékos átoltottsági küszöbértéke. Ha Cîmpeanu fenntartással fogadta azt, tanügyminiszterként miért írta alá? Miért nem mondott le, ha nem értett egyet azzal? De az sem érthető, miért burkolózik homályba Cseke Attila, az RMDSZ ügyvivő egészségügyi minisztere, s miért nem magyarázza meg érthetően, tisztán – és magyarul is –, miért nem fogadható el Cîmpeanu módosítási javaslata? A tanügyminiszter szerint ugyanis az egészségügyi tárca vezetője utasította el javaslatát, azzal érvelve, hogy továbbra is elővigyázatosnak kell lenni, a napi új fertőzések számának csökkenése még nem jelenti azt, hogy enyhült volna a járványhelyzet. Az oktatásban minden nap, minden óra számít, miért nem járhatnak iskolába azokon a településeken, ahol mindössze néhány megbetegedést jegyeznek? Cseke erről nem nyilatkozott, közösségi oldalán egy sort sem írt, noha megtehette volna.
Hogy mi várható, mire számíthatnak diákok, pedagógusok, szülők, továbbra is talány. A mindennapos politikai alkudozások végét sem látni, miért törődnének éppen az oktatással? A hatalom számára az legkevésbé sem érdekes, hogy családok ezrei, tízezrei a kétségbeesés határára sodródva próbálják túlélni ezt az oktatással történő, hamisítatlanul hazai kísérletezgetést.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
