Király Zsolt: Vétó helyett politikai átállás – mit kockáztat a felvidéki magyarság Gubík László döntésével?

Király Zsolt: Vétó helyett politikai átállás – mit kockáztat a felvidéki magyarság Gubík László döntésével?

„Elég, ha Pellegrini vétózza a jogszabályt” – hangzott el Gubík László szájából a 360.tka beszélgetésében. A mondat első hallásra pragmatikusnak tűnik. A Büntetőrörvénykönyv napokban elfogadott módosításáról van szó, mely a Beneš-dekrétumokat megkérdőjelezők büntethetőségét is tartalmazza. Valójában azonban tökéletesen összefoglalja mindazt a politikai naivitást, következetlenséget és stratégiai kockázatot, amelybe a Magyar Szövetség a pártelnök vezetésével belesétált.

Mert miközben Gubík a köztársasági elnök vétójában bízik, maga is elismeri: semmilyen rálátása nincs arra, zajlik-e érdemi egyeztetés a kérdés rendezéséről Pellegrini és tanácsadója, Forró Krisztián (Magyar Szövetség) között. Nem tud munkacsoportokról, nem lát garanciákat, nincsenek bizonyítékai – mégis politikai tőkét tesz fel a Progresszív Szlovákia által öncélúan megnyitott témára és az államfő választási kampányban tett ígéretére, amelyről maga Pellegrini mondta ki az STVR műsorában: a Beneš-dekrétumok a szlovák jogrend érinthetetlen részei.

Ez már önmagában súlyos figyelmeztetés lenne. A történet azonban itt nem ér véget – itt kezd igazán veszélyessé válni.

A Magyar Szövetség hivatalosan is csatlakozik a Progresszív Szlovákia által szervezett, a Büntető Törvénykönyv módosítása elleni tüntetéshez. Gubík László felszólal a pozsonyi Szabadság téren, hogy – a párt megfogalmazása szerint – „a szlovákok egy magyar embertől hallják, mi a bajunk a Beneš-dekrétumokkal és a földrablásokkal”.

Ez precedens nélküli. Nem taktikai manőver, nem a „kisebb rossz” logikája mentén hozott döntés, hanem világos politikai állásfoglalás. Olyan állásfoglalás, amelynek következményei beláthatatlanok – különösen a még megmaradt konzervatív, nemzeti érzelmű magyar szavazók számára.

Eddig „csupán” elemzésekben mutattunk rá arra, hogy a Magyar Szövetség Gubík László vezetésével fokozatosan eltávolodik attól a politikai hagyománytól, amelyet Duray Miklós neve fémjelzett. Ma azonban már nem elemzésről, hanem ténymegállapításról beszélhetünk: a párt átért a túlpartra.

Nem mellékes körülmény, hogy a tüntetés főszervezője a Progresszív Szlovákia. Az a politikai erő, amelynek vezetői rendszeresen „diktátornak” nevezik Orbán Viktort, relativizálják a nemzeti szuverenitást, és következmények nélkül képviselnek magyarellenes, háborúpárti, identitáspolitikai narratívákat.

Ugyanez a PS az, amelynek politikai köreiből kinőtt Korčok, Káčer és a szlovák háborús héják egész sora. És most ezen a színpadon jelenik meg a Magyar Szövetség elnöke.

Ez különösen annak fényében súlyos, hogy a Fidesz a Magyar Szövetség stratégiai partnere. Miközben Szijjártó Péter óvatosan, diplomatikusan fogalmaz, és nyilvánvalóan nem kíván konfliktust a szlovák kormánnyal, Gubík a progresszív ellenzék utcai akciójába áll bele – úgy, hogy közben maga is elismeri: Magyarország inkább a jó kormányközi kapcsolatok megőrzését választotta.

Hírdetés

Ez a kettő együtt nem stratégia. Ez sodródás.

Gubík súlyos állításokat tesz: a földelkobzások mögött a legnagasabb szinten politizáló szereplők bújhatnak meg kormány és ellenzéki oldalon egyaránt. Azaz, bárkivel is áll össze a Magyar Szövetség a parlamenti választások előtt, Gubík információi szerint érintett lehet a Beneš-dekrétumok alapján ma is történő földelkobzásokban.  Politikai-gazdasági összefonódásokat emleget,  magyar károsultak helyett inkább szlovák és osztrák érintettekről beszél. Amikor azonban bizonyítékokról kérdezik, a válasz ennyi: „dolgozunk rajta”. A politikában ez nem elég. Különösen nem akkor, amikor egy egész közösséget állítunk bele egy rendkívül érzékeny konfliktusba.

Miközben Pellegrini államfő – Gubík szerint – visszakozott, a Magyar Szövetség már elkötelezte magát egy politikai oldal mellett. Úgy, hogy nincs garancia, nincs jogi eredmény, nincs perspektíva.

Ahogy egy korábbi írásban megfogalmaztuk: a Magyar Szövetség már nem pusztán hasznos idióta. Bűnrészessé vált egy progresszív intrikában, amelynek célja nem a Beneš-dekrétumok rendezése, hanem a belpolitikai feszültség szítása, a kormány gyengítése – uniós csúcs előtt, nem véletlen időzítéssel.

A magyar közösség ebben a történetben eddig is legfeljebb a margón szerepelt. Most azonban politikai fedezetként szolgál egy idegen narratívához.

Gubík lesz a Magyar Szövetség végzete. A párt keménymagja lemorzsolódik, kataklizmaszerű összeomlást jósolnak a számok

A Beneš-dekrétumok ügye valós sérelem. De nem mindegy, kivel, mikor és milyen keretben képviseljük. A mostani döntés legnagyobb kockázata nem jogi, hanem politikai és identitásbeli:

– a Magyar Szövetség elveszíti saját karakterét, – elidegeníti hagyományos szavazóit, – és egy olyan oldalhoz köti magát, amely semmit nem garantál a felvidéki magyarságnak.

Amikor egy kisebbségi párt elveszíti identitását, nem modernizálódik – feloldódik.

A kérdés már nem az, hogy merre tart a Magyar Szövetség. Hanem az, hogy maradt-e még bárki, aki megállítaná, mielőtt végleg eltűnik azon a politikai túlparton, ahonnan – tapasztalatból tudjuk – nincs visszaút.

Király Zsolt

Nyitókép forrása: 360tka.sk, reprofoto


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »