Van az a pillanat, amikor a politikai szándék és a politikai valóság látványosan elválik egymástól. Gubík László, a Magyar Szövetség progresszívekhez húzó elnöke számára a pozsonyi kormányellenes tüntetés ilyen pillanat volt. Történelmi gesztusnak szánta: először szólalhatott meg magyar pártvezetőként ellenzéki megmozduláson Szlovákiában. Csakhogy ami szimbolikában erősnek indult, politikai kompatibilitásban gyorsan zátonyra futott.
Gubík beszéde csak másodrendű volt. Az egész keret, kulissza ugyanis nem szólt másról, mint a Fico-kormány leváltásáról. Orbán Viktor legfőbb politikai szövetségesének elzavarásában segítkezett a Magyar Szövetség elnöke. Az a párt, mely ha nem lenne Budapest és az onnan érkező támogatás, már nem létezne.
Félreértés ne essék: Aóa Beneš-dekrétumok érinthetetlenségének kriminalizálása valóban vörös posztó a felvidéki magyar közösség számára, és ebben az ügyben joggal lehetett – és kellett is – kritikát megfogalmazni. A gond nem itt van. A gond a beszélővel van. Pontosabban azzal a politikai csomaggal, amit Gubík László az elmúlt hónapokban maga köré épített.
Beneš-ügy: A PS már szabadulna a magyar témától, a Magyar Szövetség karanténban, Gubík toporzékol
A liberális és progresszív ellenzéki oldal nem véletlenül kapta fel a fejét. Branislav Gröhling, az SaS elnöke nyíltan kijelentette: nem hajlandó egy színpadon állni azzal az emberrel, akit Orbán Viktor politikai meghosszabbításának tart Szlovákiában, és aki korábban relativizálta Ukrajna területi integritását. Vannak határok, amelyeket a szlovák ellenzék egy része nem hajlandó átlépni, még a Fico-ellenes egység nevében sem. Gubíknak ezt nem sikerült megértenie. És nincs olyan tanácsadói csapata sem, aki képes lenne intellektuálisan átlátni az országos sakktáblát.
Király Zsolt: Megrágták és kiköpték – így végezte ki a progresszív oldal Gubíkot és a Magyar Szövetséget
Hasonló hangot ütött meg Nikita Slovák civil aktivista, majd Marek Mach is, aki már nem is leplezte felháborodását Gubíkkal kapcsolatban, És itt érdemes megállni egy pillanatra. Nem arról van szó, hogy a felvidéki magyar politikus ne szólalhatna meg országos ügyekben. Hanem arról, amit Gubík a progresszív médiában Martosról érkezett lendületében lehúzott sliccel a tüntetés előtt összehordott. Amiket az elmúlt időszakban nyilatkozott – Orbán választási rendszerének dícsérete, a Smerrel való együttműködés nyitva hagyása, Ukrajnáról tett cinikus megjegyzései –, az egyszerűen nem fér bele a liberális-progresszív politikai térbe.
A Magyar Szövetség új partnere könyörtelenül cenzúrázná az „oroszbarát” tartalmakat
A politikában ugyanis nem létezik kontextus nélküli megszólalás. Hiába próbálja Gubík utólag viccnek, rossz döntésnek, félreérthető mondatnak beállítani korábbi kijelentéseit, azok már elvégezték a dolgukat. A „területi fogyókúrázó” Ukrajna és az irredentacoelho hashtag nem elszólás volt, hanem politikai üzenet – még ha könnyednek, ironikusnak próbálja is beállítani. A progresszív közeg allergiás az ilyen iróniára.
Az igazi probléma azonban mélyebb. Gubík László politikai stratégiája jelenleg úgy fest, mintha minden irányba egyszerre próbálna nyitni. Ha az ellenzék ad teret, akkor ellenzéki. Ha a koalíció kínál alkut, akkor pragmatikus. Magyar ügyekben hajlandó lenne bárkivel megegyezni – saját bevallása szerint is. Ez lehetne akár reálpolitika is. Csakhogy a mai szlovák politikai térben ez inkább politikai prostitúciónak hat, mint következetes stratégiának. Az ilyen embert politikai szélkakasnak tartják, és előbb-utóbb mindenhonnan elzavarják. Pont úgy, ahogy Gubíkkal teszik most azok, akik szerdán még a színpadon álltak vele.
A Progresszív Szlovákia számára különösen kínos lett a helyzet. Martin Dubéci magyarázkodó videója világosan mutatta: a párt bázisa nem kér Gubíkból. Nem kér abból a politikusból, aki tegnap még Orbán rendszerét relativizálta, ma Ficot ostorozza, holnap pedig talán újra kompromisszumkész lesz a hatalommal. Az elefánt a porcelánboltban hasonlat itt sajnos pontos.
Abszurd: Kínos lett az ellenzéki szereplés – Így hazudik a Magyarországról pénzelt sajtó Gubík beszédéről
És itt jutunk el a felvidéki magyar politika örök dilemmájához. Lehet-e egyszerre etnikai érdekképviseletet és országos politikai elfogadottságot építeni? Lehet-e úgy megszólítani a szlovák liberális közvéleményt, hogy közben ne veszítsük el a saját, sokszor konzervatívabb magyar szavazóinkat? Gubík most mindkét oldalon gyanússá vált. A progresszíveknek túl orbánista, a magyar közeg egy részének pedig túl simulékony, túl magyarázkodó, túlságosan bérelhető.
A pozsonyi tüntetés után alig egy nappal az ellenzék már fordul el tőle. Ez nem balszerencse, hanem politikai következmény. A színpadon elmondott beszéd nem írja felül a nyilatkozatait. A retorikai Fico-ellenesség nem mossa le az Ukrajnáról és Orbánról mondott mondatokat.
Gubík László elhitte, hogy megérkezett az ellenzék közé. Az ellenzék viszont úgy tűnik, csak egy vendéget látott benne – olyat, akitől gyorsan el is búcsúzik. A felvidéki magyar politika számára ez intő jel: identitást, irányt és szövetségeket nem lehet egyszerre, következmények nélkül váltogatni. A politikai emlékezet hosszabb, mint egy országos politikában épp felsült politikai zöldfülű beszéde. A korszakváltást hirdető pártelnök jövőkép helyet zsákutcába vezette saját táborát.
Király Zsolt
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
