Megjöttek a magyarok…
A Magyar Szövetség tárgyalt Peter Pellegrinivel. A hét elején szándék fogalmazódott meg a tekintetben is, hogy meghallgatást kap Ivan Korcok is. Ma az események felgyorsultak. Korcok jelezte, hogy a tervezett találkozót lemondta a Magyar Szövetség, ugyanakkor Forró Krisztián bejelentette a Peter Pellegrini támogatását.
(Elnök úr, nyugodtan olvassa végig – ugyan elszaladt ma előlem a sajtón, – és most sem önszorgalomból fogom megvédeni, csak a párttársai már megint tudtak olyat mondani, ami miatt kénytelen vagyok kiállni Ön mellett!)
Ezeddig ennek semmilyen akadálya nincs a bejelentésnek. Korrektül fogalmazta meg támogatói szándékát. Az első körben kapott szavazatai erre neki mandátumot is adnak. 65500 karika feljogosítja őt arra, hogy személyesen kiálljon és elmondja, hogy kit ajánl ő maga erre a posztra.
Ezen döntését és eljárását rögtön nehezményezte a Mózes Szabolcs, aki ugyan ekkora mennyiségű szavazatot ezeddig soha nem látott, és mivel ezt ő maga is valószínűleg nehezen elérhetőnek gondolja, nem is nagyon szeret elindulni megmérettetéseken. Arra viszont felhatalmazva érezte magát, hogy a Magyar Szövetség nevében elnézést kérjen az eljárás miatt a magyar emberektől, azért mert Forró Krisztián elnök a saját nevében és a 65 500 karikával a neve mellett elmondta saját ajánlását. Kicsit paradox. Talán Mózes Szabolcsnak volt arra elnökségi határozata, hogy elnézést kérjen? Vagy csak azt kéri számon Forrót, amit ő maga nagyvonalúan gyakorol?
Mózes Szabolcs nyilvánvalóan eltárgyalgatott volna. A választások éjszakáján üléseztek azok, akik messziről végignézték az elnöki kampányt, mivel nem nagyon dolgoztak (tisztelet a kivételnek), elrontani sem volt módjuk semmit sem. Na, ők most a hangos számonkérők!
Hétfőn delegáció fogadta Pellegrinit. Láttuk a fotókat, és mind a mai napig csak sejtjük, hogy mit kérhettek. A fotók alapján a delegáció olyan fontosnak gondolhatta magát, mint kisgyerek, aki disznóöléskor a malac farkát fogja. A tekintetekben benne van, hogy nem tiszta, mit kérhetnének a támogatásért cserébe, az sem, hogy ez beváltható-e vagy csak megígérhető, és hogyan lehetne erről tovább kommunikálni, hogy az eddigi veszteségek ne súlyosbodjanak, és újak viszont ne legyenek.
Berényi megengedte Orosz Örsnek, hogy ő fogja a malac farkát, mert ő már tudja, hogyha túl nagy a sokk, kakis lesz a keze. Amit abból le lehetett szűrni: Forró magánutas, akit még nem a pártelnöki tekintélye, hanem az alkuk és esetleges zsarolások tartják meg a helyén. A választó pedig közben pislog, mint hal a szatyorban, hogy ezek itt mitől gondolják, számít-e bármit, hogy mit javasolnak szavazásra.
A választó közben mérlegelt és a következő opciók merültek fel. Fordítsuk le:
1. „A magyar ember nem hülye, tudja ő magától is, hogy kire kell szavazni.” – A pártnak nincs tekintélye, és eddig sem volt hiteles, szavazzanak saját belátásuk szerint.
2. „Ha a Korcok mögé áll be Forró, akkor tényleg annyi az Alianciának.” – A választó számára Korcok elfogadhatatlan.
3. „Na, kíváncsi vagyok, hogy mernek-e odaállni valamelyik oldalra.” – A döntésképtelenség tulajdonsággá vált.
Forró a gyűjtőpárt oltárán áldozza be a konzervatív szavazót, aki elvárná, hogy visszahallja saját meggyőződéseit a párt vezetésétől. Minden egyes alkalommal, amikor kiejti, hogy gyűjtőpárt vagyunk, a választó hallja, hogy tekintettel kell lenni 22 db libsi párttagra, akik a közös párt farvizén kerültek valahova, ahonnan esetleg fizetés származik. Egyúttal azt is hallja, hogy ez a gyűjtőpártiság tulajdonképp egy vészharang. Azt kongatja, hogy ezek miatt lehet majd szétszavazás kardinális kérdésekben bárhol, ahova esetleg bejutnak. De ez a veszély nem fenyeget egyelőre. Forró pedig nem látja, hogy ilyen látszatmegoldásaival veszíti el azt a stabil bázist, aki már nem bocsájtja meg neki, hogy nem mer kiállni a konzervatív magyar ember meggyőződései mellett.
Elveszíti arcát, a választó a vezetőjét, hogy a gombaszögi tábor szervező brigádja szavazata is meglegyen, amit már lehet egy ideje a PS-nek kölcsönzik a nem szerződtetett pártagok. Ha ez a látszat valós, Orosznak egészen szürreális feladata van: választásról választásra meg kell győznie saját platformja PS szavazóit, hogy mégiscsak szavazzanak a saját pártjukra. Úton haza a kormányellenes tüntetésről azon gondolkodhat, hogy miként rázza majd le Pellegrinit. Egy megoldás azért van, ugyan kissé sunyi: kérjünk olyat, amit maga a Szövetség sem nem mert bevállalni a saját kampányaiban! Kampány időszakban éles kanyarral kerülendő szavak voltak: Benes dekrétumok, kettős állampolgárság, háború.
Nagy a füst, de nem ég semmi! Meg lehet nyugodni. Mózes Szabolcs megírta a posztját, amelyre majd kap 22 lájkot, Orosz Örs kimászik monterkában a gombaszögi barlangból, és nagyon ciki lesz, neki is reagálnia kell majd. De ettől a füsttől Krisztiánnak nem lesz kormos az arca. Nem azt kell mérlegelni, hogy az elnöknek le kell-e mondania, hanem hogy megsértődnek-e esetleg annyira a delegáció azon tagjai, akik a malac farkát tartják, hogy esetleg nagy duzzogva tovább álljanak. Nem, nem fognak! EP választások előtt, pedig nem kell lemondania annak, akik 65 500 karikát összeszedett, a többiek szeme láttára, és azok nagy ellenállása ellenére!
El lehet engedni a malac farkát, aki még politikus maradt, el kell kezdeni a mozgósítást, hogy ne csak csámcsogás, de szavazókedv is legyen, és tessék elmenni szavazni!
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
