Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapesti érsek október 10-én ünnepi búcsús szentmise keretében megáldotta a Zoborhegy téri Regnum Marianum-templom megújult tetőszerkezetét.
Idén márciusban született meg a döntés a Budapesti Regnum Marianum-plébániatemplom tetőhéjazatának felújításáról, melyhez az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 67 millió forinttal járult hozzá.
Salacz Ákos építész tájékoztatása szerint 2020-ban újult meg a templom szentélye fölötti – korábban beázó – üvegablak, e munka folytatásaként a teljes bitumenes zsidelyfedés, valamint a gerinc mentén kialakított felülvilágító ablakok cseréje is megtörtént. A munkálatok idén júniustól szeptemberig zajlottak a Bauhause Hungária Kft. kivitelezésében, Bánkiné Valkó Magdolna műszaki ellenőrzése mellett. A felújítás terveit Marsal Béla okl. építészmérnök készítette.
*
A megújult tetőt ünnepi szentmise keretében áldotta meg Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapesti érsek.
A szentbeszédet teljes terjedelemben közreadjuk.
Kedves Paptestvérek!
Krisztusban Kedves Testvérek!
Örömmel ünnepeljük ma a Regnum Marianum plébánia búcsúját, vagyis Szűz Mária mint a Magyarok Nagyasszonya ünnepét. A Boldogságos Szűz Máriát, mint hazánk pártfogóját, a művészet és az irodalom már évszázadok óta kifejezetten is említi, a hívő emberek pedig mint hazánk védasszonyához könyörögnek hozzá. Pázmány Péter imádságos könyvében a Szűzanyához fordulva kéri, hogy szabadítsa meg és vezesse az igaz hitre a rábízott magyarokat. A 18. században pedig elterjed a Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk kezdetű ének, amely szinte a nemzeti himnusz szerepét töltötte be. Eszterházy Pál nádor is meg volt győződve arról, hogy Szűz Mária közbenjárása végigkíséri népünk történetét. Harmonia Coelestis című munkájában külön imádságot találunk a Magyarok Nagyasszonyához. Felajánló imáját – modernebb változatban – minden évben augusztus 20-án ünnepélyesen megismételjük. De a Magyarok Nagyasszonya elnevezés megtalálható már abban az 1661-ben megjelent munkában is, amely a máriavölgyi kegyhelyen történt csodás gyógyulásokat gyűjti össze. A török alóli felszabadulást pedig, különösen Buda visszafoglalását (1686) és a zentai csatában aratott győzelmet, egyértelműen a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Ezért I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját. Lipót király pénzein is megjelenik a Szűzanya, mint Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Pártfogója.
A mai evangéliumban (Lk 1,26–28) a lényegét hallottuk Szűz Mária szerepének. Hogy az Úr van vele, és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt saját ajándékozó szeretetéből, kivette őt az áteredő bűn súlya alól, azért, hogy nagy tervet valósítson meg vele, az Üdvözítő édesanyjává tegye.
Tehát nem véletlen, hogy minden hívő ember számára ő a remény csillaga, mert az egész emberiség reménysége is őáltala jött a világra. Így lehet neki sok nép a gyermeke. Mert persze nemcsak a Magyarok Nagyasszonya ő, hanem a körülöttünk élő keresztény nemzetek is – ha szabad így neveznünk őket – mind a saját édesanyjuknak, Nagyasszonyuknak tisztelik. Ha manapság sokan nem gondolnak is a hitre vagy a saját kultúránk keresztény gyökereire, azért a közösségek hagyományában és a valóban hívő emberek szívében tovább él Szűz Máriának ez a fajta tisztelete.
Számítanak-e még valamit a népek? Egyáltalán: Teremtett környezetünk pusztulásával nem egyetlen nagy közös fenyegetéssel kell-e szembenéznünk? Mert az általános pusztulásért nem kis részben az emberi tevékenység a felelős. Van ebben gondatlanság, de van benne féktelen önzés és az üzleti haszon hajszolása is az egész emberiség életének rovására. És talán benne rejlik az is, hogy a növekvő számú emberiség puszta életfeltételeit egyelőre nem tudjuk biztosítani úgy, hogy ne vegyünk el többet a természetből, mint amennyit visszajuttatunk neki. Az idők jelei elénk vetítik a vágyat, hogy megpillantsuk a Jelenések könyvének napba öltözött Asszonyát (Vö. Jel 12,1), Szűz Máriát, aki egyszerre társunk az emberi életben és édesanyja az Istenembernek.
És közben szeretettel tekint mindannyiunkra, az egyes emberekre és a népekre is. Ha Krisztushoz tartozunk, Ő átvezet minket a halálon. De mit viszünk magunkkal földi életünkből, kultúránkból, családi és népi közösségünkből? Ki viszi át a népeket a túlsó partra?
Magyarok Nagyasszonya könyörögj értünk!
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Nagy László
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
