Ki az igazi ellenség? Kulcsár Péter2024. 08. 01., cs – 17:36
Egy szuverén állam vagy legalábbis annak tűnő entitás feladata elsősorban az, hogy saját polgárainak jólétére és országának fejlődésére összpontosítson, és nem az Európai Unióval, a kisebbségek elleni uszítással, migrációval, más országok belpolitikájával, nagyhatalmakkal vagy a világ háborúival kellene foglalatoskodnia. Nevetséges, ha valaki elhiszi, hogy egy mindössze közel 10 millió lakosú ország, mely ország demográfiai adatai egyre rosszabb statisztikákat mutatnak, valós hatással és jelentőséggel bírhat a globális események alakulására. A valóságtól való eltávolodás jele, ha valaki ezt komolyan veszi.
Orbán Viktor, aki korábban az orosz befolyás ellen küzdött, Európa demokratikus és liberális értékeinek egyik kiemelkedő képviselője volt. Nyolc évig volt a Liberális Internacionálé, a liberális politikai pártok nemzetközi szövetségének alelnöke. Az idei tusványosi beszédében fő ellenségként a szuverén állam eszményét támadó csoportokat állította be, s politikai hasonlatként az „agresszív törpe” és a „slim-fit lattefogyasztó” jelzőkkel illette őket. Orbán szerint ezek a nagyképű, slim-fit, avokádós lattét szürcsölgető, agresszív törpék és fiatalok felelősek minden jövőbeni rosszért, és gyakorlatilag harcra szólította fel a fiatal generációt ellenük. Nem, ez nem vicc!
Szerinte a nyugati elit maga az ördög, amely pusztulást hoz keresztény kultúránkra. Úgy véli, hogy a Nyugat megsemmisült, de harcolni még mindig kell ellene. Fiataljainkat harcba kell állítanunk, hogy 20-25 év alatt megvalósuljon a nagy magyar terv, amely biztosítja a magyarok túlélését.
Korábban felnéztem Orbán Viktorra, jó politikusnak tartottam, aki a magyar népért, nemzetért dolgozott. Mára azonban úgy érzem, elveszik a világpolitikában, mintha Magyarország már kis élettér lenne számára, és a magyarok valós problémái helyett inkább a nagyhatalmakkal és a háborúkkal foglalkozik. Úgy tűnhet, irigyli, hogy Magyarország nem nagyhatalom, hanem csak egy kis ország, melynek (jó)léte ezektől a nagyhatalmaktól függ. Egy politikusnak mindig fejlődnie kell, de neki Magyarországon már nincs hova ennyi kétharmados kormányzás után.
Képzeljük el egy pillanatra, hogy Magyarország kilép az EU-ból és a NATO-ból. Mi történne? Megszűnnének a gondok? Növekedne az életszínvonal? Emelkednének a bérek? Lenne több pénz az oktatásra és az egészségügyre? Érkezne több beruházó és tőke? Könnyebb lenne az élet? Fejlettebb lenne a hadsereg és az ország védelme? Jelenleg Magyarország pont e két szervezet tagsága révén bír súllyal. Az EU- és a NATO-tagság nélkül Magyarország az egykori szovjet tagállamok szintjén találná magát, ütközőzónává válva. Egy elszigetelt szigetté, autokráciává, ahol a legfőbb politikai vezető lenne élet és halál ura.
Nem kell támogatni az LMBTQ-közösséget, sem a migrációt, sem a háborút, ezt senki sem kéri. Egy pszichológiai tézis szerint az vagy, amivel a legtöbbet foglalkozol, amire a figyelmedet szenteled, azzá válsz. Foglalkozzunk inkább a valós problémákkal, amik a magyar nemzetet sújtják, van belőlük elég! Szeretném visszakapni azt az Orbánt, aki a magyar népnek szentelte minden figyelmét. Aki küzdött az orosz elnyomás ellen. Azt az Orbánt, aki még a liberalizmus (a szabadságot, egyenlőséget jelöli meg mint legfőbb politikai célt) élharcosa volt. Szeretném visszakapni azt az időszakot, amikor 2003-ban az összes magyarországi parlamenti párt az EU-csatlakozás mellett kampányolt, és a lakosság 84%-a támogatta az Európai Unióhoz való csatlakozást. Akkor az orosz birodalomtól való függés és elszakadás volt a cél. Mára ez megváltozott. Húsz év elteltével az irány ismét Kelet felé mutat!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
