Két éve ilyentájt érte el a koronavírus-járvány első hulláma Szlovákiát. Bár 2020 nyarán úgy tűnhetett, viszonylag hamar visszakaphatjuk korábbi életünket, legkésőbb 2021-re világossá vált, ha túl is leszünk a pandémián, a világunk alapjaiban változik meg. A pandémia alatt hamar kiütköztek korábbi világunk gyengeségei, a globális gazdaság sérülékenysége.
A világjárvány nyilvánvalóvá tette, nincs többé helyi válság: a beszállítói láncok elvágása globális krízist eredményez. A válságkezelés régi fegyvere, a pénzpumpa a járvány idején valóságos lélegeztetőgépként működött. Kéretlen utóhatása, az elszabaduló infláció azonban még csak most mutatkozik meg igazán. Mostanra nem az a kérdés, hogy visszakaphatjuk-e a pandémia előtti életünket, sokkal inkább az, mennyit őrizhetünk meg belőle.
Az olvasó felkaphatja a fejét, miért nem a Szovjetunió 1991-es felbomlása jelentett valódi korszakhatárt. A válasz kézenfekvő, a második világégést követő világrend fő elemeiben a hidegháborút követő átrendeződést is túlélte. Gondoljunk csak a nemzetközi szervezetekre, például az ENSZ Biztonsági Tanácsára, amely még mindig az 1945-ben kialakult erőviszonyokon alapul.
Az egy másik kérdés, hogy bár a konfliktusok kezelésében jelentkező bénultság nem újkeletű, a globális hatalmi egyensúlyt szavatolni hivatott nemzetközi szervezetek felett eljárt az idő.
Akinek kétségei lennének, mivel jár Moszkva soha korábban nem látott diplomáciai elszigetelődése, vegyen egy perc fáradtságot arra, hogy a világtérképen megkeresse a Kuril-szigeteket.
Az ukrajnai háború árnyékában a jelentőségénél jóval kisebb figyelmet kapott a hír, miszerint Japán visszaköveteli Oroszországtól az 1945-ben megszállt, a Kuril-szigetcsoporthoz tartozó négy kis szigetet, a japán megnevezés szerint az ún. Északi Területeket. A japán főszigetekhez közel eső kis szigetek igazi diplomáciai kuriózumra adnak okot.
Ha szigorúan vesszük, nemzetközi jogilag a mai napig nem ért véget a második világháború, hiszen Japán soha nem ismerte el az Északi Területek elvesztését, ezért mindmáig nem kötött békét a Szovjetunióval, illetve jogutódjával, Oroszországgal. Tokió azonban – leginkább az egyre erősödő Kína szomszédsága miatt – a területi követelések elvi fenntartásán túl, a szigetek visszacsatolását nyíltan nem követelte. Egészen mostanáig.
Korszakhatárokhoz érve mindig kizökken az idő. Most is ezt látjuk. Az ENSZ fennkölt alapokmánya ellenére az 1945 utáni világrend is a nagyhatalmi erőviszonyokat fejezte ki.
Vagyis nem az emberi jogok, hanem továbbra is a szuronyok támasztották meg a világunk nemzedékek által megszokott rendjét. Minden hibája ellenére azonban ez a rend megóvta a bolygónkat egy minden korábbinál pusztítóbb világégéstől.
Ne legyenek kétségeink, az átmenet árát, a globális biztonság megrendülését meg fogjuk fizetni. A bizonytalanság drámai hatásait az előző két évben már átélhettük, a világgazdaság most kapja az újabb ütéseket.
Bár a harcmezőn mindig vannak győztesek, a világgazdaságnak bevitt pofonoknak belátható időtávon csak vesztesei vannak.
Ahhoz, hogy a világgazdaság átalakulásának megismerjük a nyerteseit, történelmi távlatra lesz szükség. Könnyen lehet, hogy a most aktív nemzedékeknek az átmenet korszaka jut, amiben kéretlen bérlő lesz a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és az ezzel járó visszaesés.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
