Szlovákia kormánya látszólag erőteljes kampányba kezdett az oltottak számának megnövelése érdekében, de a látványos mediális megjelenéseken túl továbbra is a központi szervezés hibáit tapasztaljuk, amelyet legtöbbször helyi szinten kell megoldani. A sok zavar pedig inkább csalódottsághoz, nem pedig az oltottak számának növekedéséhez vezet.
Az országban tavaly december végén, karácsony második ünnepén indult a koronavírus elleni oltás és az első napokban még a politikusok harsogó biztatásának tanúi lehettünk. Az új év aztán megmutatta, hogy a kormányzat nem készült fel a járvány következő hullámára, a fertőzöttek száma olyan szintre emelkedett, amelyre nem számítottak a pesszimista becslések sem. Az áldozatok száma borzalmas magasságokat ért el, így az oltási kedv is magas volt, miközben kevés volt vakcina. Mindeközben egyre több esetben hallottunk arról a sajtóban és a helyi közösségek szintjén is, hogy ki és hogyan igyekezett előbbre kerülni a várólistán, amikor a kritikus infrastruktúra képviselőit oltották.
A márciusi kormányválság tökéletesen megmutatta, a jelenlegi hatalom saját belső harcait sokkal fontosabbnak tartja, mint az oltási stratégiát. Az Egészségügyi Információk Nemzeti Központja (NCZI) élén többen is váltották egymást az elmúlt hónapokban, talán mert az oltásra történő regisztráció ugyanúgy (nem) működött, mint az ország maga. Kiderült, vannak egyenlők és egyenlőbbek, s ugyan a legnagyobb kormánypárt éppen az ilyen visszaélések megelőzésének ígéretével nyerte meg a választást, leginkább azonban csak azon a szinten tudott valami eredményt mutatni, ahol egy-egy letartóztatással az ellenzéki pártokra is ütést lehet mérni.
A kormány képviselői maguk tették hiteltelenné a rendszert, amelyhez aztán még társultak a szervezési hibák is. Ilyen módon nem tudták felhasználni az orosz vakcinát sem akkor, amikor még tízezrek oltatták volna be magukat vele (végül csak 15 ezren választották júniusban). Az emberek egyszerűen kiábrándultak a közösségi összefogás erejéből.
A helyzetet pedig jól mutatja egyik olvasónk beszámolója, aki a héten közel háromszáz kilométert utazott a második oltásért, mivel kora miatt csak Közép-Szlovákiába kapott időpontot még júniusban, de amikor megérkezett a kórházba, kiderült, hogy a Pfizer/BioNTech vakcinájával már nem oltanak ott, így hát indulhatott haza. A több órás út tehát hiábavaló volt, ahogy a mi kérdéseink is az NCZI felé, hogy ilyen esetben, az egyértelműen az ő rendszerük hibájából (amely időpontot küldött az adott helyre és időre) keletkezett kárt (útiköltség és az elmaradt munkanap bére) ki téríti meg.
Pedig sajnos nem egyedi esetről van szó, amely az egyébként is csekély oltási kedvet tovább tudja csökkenteni. A megfelelő háttértámogatás helyett, amely növelné a központ munkatársainak a számát és lehetőségeit, ezzel együtt pedig a szervezési hibák számát is csökkentené, a kormány újra csak cirkuszi mutatványokkal próbálkozik.
Úgy tűnik, a túlzásokból még mindig nem nőttek ki az állam vezetői. Most épp a kedvezmények és a sorsolások korszaka következhet, ezzel próbálják ösztönözni az oltási kedvet, miután korábban mindenkinek hetekig tesztekre kellett járnia, oltás híján. Ráadásul a tesztelések java már fizetős lesz, vagyis eddig az állam jó üzletet teremtett néhány gazdasági szereplőnek ezen a területen, most meg a ló túlsó oldalára esünk, s vadászhatunk a fizetős tesztelési helyekre, ha nem akarjuk beoltatni magunkat.
Szlovákiában eddig több mint 2 millió embert oltottak be, 1,6 millió a vakcina másik adagját is megkapta, tehát nagyságrendileg 400 ezer olyan lakos van, aki még a második adagjára vár. Ugyanakkor nagyon alacsony azoknak a száma, akik még biztosan oltatnák magukat. Vagyis az új regisztrálók számának csökkenésével augusztusra nagyon kevés olyan személy marad, aki még felvenné az oltást, ha csak valami óriási erejű ösztönző kampány el nem indul, amire nagyon csekély az esély.
Láthatóan következetlen intézkedések sorának tanúi vagyunk, és éppen ez vezet oda, hogy az elmúlt hét vége felé már ötvenezer alatt volt az oltásra várók száma. A megyei adatok arról árulkodtak, hogy a vakcinára várók száma a váróteremben Besztercebánya megyében volt a legmagasabb, a többi megyében közel azonos volt, kivéve a két keleti kerületet, ahol az oltás kezdete óta mindig kisebb volt az érdeklődés. Tegyük hozzá, ebben már benne vannak azok is, akik azután jelentkeztek az oltásra, miután kiderült, valójában csak a második vakcina beadását követően tudunk majd szabadon mozogni az országok között.
Ennek ellenére a 30 évnél idősebb, munkaügyi szempontból leginkább aktívnak számító korosztály csak a várakozók felét alkotja, amiből egyértelmű, nehéz meggyőzni a kétkedőket az oltásról. Az okokat viszont, úgy tűnik, mélyrehatóan nem elemzik azok, akiknek ez lenne a feladata, mert máskülönben az ösztönző módszerek is kifinomultabbak lennének.
Az elmúlt héten folyamatosan, napról napra újabb hírek alapján tudtuk meg, hogy az egészségügyi tárca azok számára is kötelező teszi a bejelentkezést az ún. eHranica rendszerbe, akik már be vannak oltva. A rendelet mindenkire vonatkozik, azokra is, akik csak bevásárolni ruccannak át a szomszédos országba. A kormány ezzel is azt szeretné elérni, hogy minél többen regisztráljanak az oltásra, s így egyszerűbbé váljon az életük, de egyelőre a számok még nem mutatnak jelentős változást.
Legyünk viszont megengedők, az is egyértelmű, az intézkedések hatása majd csak akkor lesz látható, ha valóban azt tapasztalják a polgárok, sokat segíthetne rajtuk egy külföldi út esetébe, ha beoltatnák magukat. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy az oltás mellett is döntenek. Éppen ezért a hirtelen jött nagy szigor nem feltétlenül hozza azt az eredményt, amelyet az ország vezetői szeretnének.
Megjelent a Magyar7 2021/27.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
