Közeledik karácsony szent ünnepe, sürget az idő, eddig már a földgömbön keresi a legrövidebb utat, mert rég volt az, amikor utoljára hozzánk járt, annak pontosan egy éve!
Aztán majd elindul és beér városunkba, megkeresi utcáinkat, benyit, a kapun felmegy a lépcsőnkön és ajtónkon kopogtat! Vajon mindenki beengedi-e az ajtón és szívébe is? De vajon eljön-e hozzánk, mindenkihez, hogy elhozza a boldogságot, szeretetet, istenhitet és a kellemes ünnepi izgalmakat, mint gyerekkoraink felejthetetlen karácsonyain?
Vagy visszafordul, amikor meglátja az égő karácsonyfát egy keresztények lakta nagyváros közepén, az égő Jézust a jászolban, az égő rendőrt, aki a mardosó lángokat próbálja magáról lesöpörni.
Közben borízűhangú tömeg skandálja:
– Égjen a rendőr, gyújtsd meg a Jézust!
Valamikor egy vasöntődében dolgoztam, többszörösen szenvedtem égési sebektől, meggyőződésem, hogy nincs annál fájdalmasabb, mint égni és a gyógyulás is kínszenvedés!
Ki akarhat ilyen leírhatatlan fájdalmakat okozni embertársának, annak, akit talán nem is ismer és aki csak a kötelességét teljesíti és azért kapja a kenyeret, hogy rendet tartson fenn?
És gyermekeknek szánt ajándékok égnek rögtönzött máglyákon és mintha azok sírnának lángok forró nyaldosásától:
– Töbö, röbő, döbb, döbb – töbö, röbő, döb, döb, összetörte és tűzre dobta játékaimat a gonosz apám!
A karácsony azt látja, hogy ezreket vezető, megfutott eszű politikusok, a földön fetrengő, ingyencirkuszhoz illő mutatványaikat gyakorolják. Az elit hölgyek pedig éles hangú sípot fújnak az Országházban olyan erővel, hogy az arcuk is kidagad és belevörösödik és nem lehet tudni, hogy miért teszik, talán azért, hogy rájuk is figyeljen oda már valaki!
Közben kint a téren őrjöng egy agymosott, pénzzel lefizetett, laza tömeg, hogy a kormánynak le kell mondania bármi áron és hogy mi lesz azután az nem számít, csak Orbán mondjon le! Ha széthull az ország és káoszba süllyed, nem számít, ha iszlám lesz, az sem számít! Mert azt kérdezte nemrégiben egy liberális eszméket valló magyar politikus hölgy indulatos feldúltsággal:
– És mi lesz akkor, ha Európa iszlám lesz?
Felelem neki:
– Ami önt illeti hölgyem, az lesz önnel, hogy negyedik feleség lesz, ha szerencséje lesz vagy szexrabszolga, ha nem. Dolgozni fog látástól-mikulásig a dagadt férje eltartásáért. Ha valami nem működik, akkor nagyon megverődik minden második nap és gyermekeket szül, ha tetszik, ha nem, mert ha fogamzásgátlót zabál, megkövezik! És ha ezeknek a maguknak mindent megengedő politikai vezetőknek és szavazóiknak be lehet hatolni közintézményekbe, ahol alkalmazottakat próbálnak az ők (idegenek) akaratára kényszeríteni, akkor megtörténhet az is, hogy híveket zavarnak ki a karácsonyi istentiszteletekről! Mert nem ismerik a hitet, a szeretetet, az erkölcsöket, csak az értelmetlen erőszakot!
Ha a karácsony mindezt látja, kétségtelenül visszafordul, mert azt fogja hinni, hogy házszámot tévesztett! Üres marad a lelkünk, a házunk, az udvarunk és életünk karácsony nélkül. Nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi ünneprontóért elvesszen egy többre érdemes nemzet!
De kik ők, akik mindenáron ártani akarnak? Elmondom röviden, ha rám figyeltek:
Ősi ellenségeink, kik legyőzni nem bírtak elmentek sátáni tanácsért sátánnal paktáló, fekete mágiában jártas, tudós emberekhez. Ismerjük e népet, mondták azok, nem tudtok győzedelmeskedni fölötte harccal, erővel. Ezért küldjétek el a legmihasznább, gyávább, alábbvalóbbakat fiaitok közül, hogy nősüljenek be közéjük. Küldjétek el az erkölcstelen, parázna és lusta lányaitokat, hogy vegyüljenek és szüljenek nekik jellemtelen, pénzsóvár, de hatalomra vágyó gyermekeket, akik továbbviszik a vérvonalat és ilyenformán rontják majd le a büszke fajt, mint amikor idegen anyagokat kevernek a színaranyba, hogy szaporodjon, nem számolva a minőség romlásával!
Szerencsére jóval kevesebben vannak, mint mi és nem erőszakkal szorítjuk háttérbe őket, hanem méltósággal; ők azért félnek tőle, mert nekik nincs ilyen. Akkor visszatérhet majd régi karácsonyunk és ez csak tőlünk függ!
Sebők Mihály
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
